Boris Vian

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Boris Vian
Boris Vian - WIKI.jpg
Élete
Született 1920. március 10.
Ville-d'Avray, Franciaország
Elhunyt 1959. június 23. (39 évesen)
Párizs, Franciaország
Nemzetiség francia
Pályafutása
Írói álneve Vernon Sullivan
Fontosabb művei Tajtékos napok (1946)
Weboldal

Boris Vian (Ville-d'Avray, Franciaország, 1920. március 10.Párizs, 1959. június 23.) francia író, költő, muzsikus.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vian a francia avantgárd művészet különös, kihívó alakja volt. Rendkívül sokoldalú tehetség, aki jazz-muzsikusként, zeneszerzőként és festőként is elismert. Eredeti szakmája matematikus, műszaki főiskolát végzett. A Francia Szabványügyi Hivatalban szerzett unalmas tapasztalatai, valamint a világháborús és ifjúkori élményei szolgáltak alapul 1947-ben saját neve alatt megjelent, „első” regényéhez. Vernon Sullivan álnéven közreadott, parodisztikus botránykönyveiért többször perbe fogták, ugyanakkor milliókat keresett velük.

Tagja volt különböző egzisztencialista köröknek és a Patafizikai Társaságnak is, ahol „Első Satrafának” választották. Chandler-regényeket és Strindberg-drámákat fordított egyebek mellett. A Meghajszolt vad amerikai színes bőrű szerzője, Richard Wright műveinek átültetése is inspirálta álnéven publikált "négerregényeit". 1945-től kezdve Sartre baráti köréhez tartozott, rendszeresen publikált a Temps Modernes folyóiratban. Camus Combat című lapjának jazzrovatát vezette, munkatársa volt a Jazz Hot folyóiratnak, s Jazz News címmel maga is szerkesztett lapot. Muzsikált Miles Davissel is.

Ötszáznál több dalt írt. Le Déserteur című pacifista dalával az algériai háború ellen tiltakozott, más lemezein a francia sanzon hagyományait folytatta, de ő írta az első francia rock-szövegeket is. A Philips, majd a Fontana hanglemezkiadó művészeti vezetője lett.

Kisebb szerepet alakított Delannoy filmjében, a Párizsi Notre-Dame-ban, Kast filmjeiben, majd 1959-ben Roger Vadim Veszedelmes viszonyokjában. 1959. június 23-án az álnéven írt regényéből tiltakozása ellenére készült Köpök a sírotokra című film premier előtti vetítése közben felállt, dühös, trágár megjegyzést tett a hamis, torz adaptációra, majd összeesett. Szívrohamot kapott, ami a szívritmuszavarral küszködő Vian számára végzetesnek bizonyult: útban a kórház felé a mentőautóban vesztette életét. 39 éves volt.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vian művei meglepő humorral, költői érzelmességgel, szürrealista cselekménnyel, és elegáns cinizmussal léptek túl az egzisztencialista búskomorságon.

Írásait eredeti tehetség, bravúros nyelvhasználat és polgárpukkasztó tartalom jellemzi. Az utókor által legjobbnak ítélt művei az 1946-ban készült Tajtékos napok – amelyet Raymond Queneau „korunk legmeghatóbb szerelmi regényének” nevezett – és a Pekingi ősz. Azonban életében alig néhány ezer példányt vásároltak a saját neve alatt kiadott regényeiből – a kritika közönnyel vagy értetlenséggel fogadta azokat –, míg a Sullivan-regények százezres példányszámban fogytak.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Venyigeszú és a plankton (Vercoquin et le plancton, 1946) – Európa, 1984., PolgArt, 2001., Cartaphilus, 2008.
  • Tajtékos napok ('L'Écume des jours, 1946) – Európa, 1969., 1977., 1979., Merhávia, 1993., [1999]., 2005., 2006., Parlando Hangoskönyvkiadó, 2007., Cartaphilus, 2011.
  • Pekingi ősz (L’Automne à Pékin, 1947) – Magvető, 1971., Holló és Társa, [1992.], Polgár, 1996., PolgArt, 2001., Cartaphilus, 2009.
  • Barnum's Digest, 1948 (verseskötet)
  • Dalok aszpikban (Cantilènes en gelée, 1949) (versgyűjtemény)
  • A hangyák (Les Fourmis, 1949) - részben (11 novellából 6): Blues egy fekete macskáért, Cartaphilus, 2008.; részben (3 novella): A kék liba, Cartaphilus, 2009.
  • Piros fű (L'Herbe rouge, 1950) – Polgár, 1997, Cartaphilus, 2007.
  • Hullasztó (L'Arrache-cœur, 1953) – Polgár, 1998.
  • Szívtépő (L'Arrache-cœur, 1953) – Cartaphilus, 2007. (a Hullasztó javított kiadása bevezető tanulmánnyal)

Posztumusz kötetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kalandárium (Trouble dans les Andains [Zűrzavar az Ardenekben], 1966) – PolgArt, 2000.
  • Le Loup-garou [A farkasember], 1970 (novellák) - ebből 5 novella A kék libában, Cartaphilus, 2009.
  • Le Ratichon baigneur [A fürdőző csuhás], 1981 (novellák) - ebből 4 novella A kék libában, Cartaphilus, 2009.
  • L'équarrissage pour tous [Mindenkit megnyúzunk!] (drámák) - Cartaphilus, 2010

Vernon Sullivan álnéven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Köpök a sírotokra (J’irai cracher sur vos tombes, 1946) – Láng kiadó, [1989], PolgArt, 1999., Cartaphilus, 2008.
  • A holtaknak már mindegy (Les morts ont tous la même peau, 1947) – Cartaphilus, 2011. ; Minden hulla fekete címen - Láng, 1991.
  • Pusztuljon minden rusnyaság! (Et on tuera tous les affreux, 1948) – Cartaphilus, 2012. ; Öljünk meg minden rohadékot! címen - Láng, [1990.]
  • És mindez a nők miatt (Elles se rendent pas compte, 1950) – Láng, 1992.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyarországon valószínűleg tévesen úgy tudják, Vian saxofonos volt. Valójában egy kis trombitán játszott, amit "zsebtrombitának, azaz trompinette-nek" nevezett.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Boris Vian témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Boris Vian témájú médiaállományokat.