Szédülés (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szédülés
Rendező Alfred Hitchcock
Producer Alfred Hitchcock
Forgatókönyvíró Samuel A. Taylor
Alec Coppel
Főszerepben James Stewart
Kim Novak
Zene Bernard Herrmann
Operatőr Robert Burks
Vágó George Tomasini
Gyártás
Gyártó Paramount Pictures
Alfred J. Hitchcock Productions
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelv angol
magyar szinkron
Időtartam 128 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Paramount Pictures
Bemutató 1958. május 9.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Szédülés (Vertigo) 1958-ban készült színes (Technicolor) amerikai film.

Bemutatása idején a Szédülés nem aratott osztatlan sikert a nézők és a kritikusok körében. A bravúrosnak számító technikai újítások ellenére a közönség nem fogadta lelkesen ezt a pszichodrámát. A bemutató óta eltelt évtizedek alatt azonban a mű Alfred Hitchcock egyik legfontosabb és legnépszerűbb alkotásává lett.

A technikai trükkök, például a szimultán használat, gumiobjektíves közeli és hátrakocsizás, mint Stewart szédülésének kifejezése, bekerültek az ismert fogások közé. Hitchcock a fahrt és a zoom egyidejű alkalmazásával mutatja be egy makettlépcsőház segítségével a tériszony érzetét a filmvásznon.

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

John "Scottie" Ferguson San Francisco-i zsaru, aki a prológus szerint azért lépett ki a rendőrség kötelékéből, mert a magasságtól való rettegése miatt nem tudta megmenteni a társa életét. Alkalmanként magánnyomozóként dolgozik. Régi barátja, Gavin Elster megbízza, hogy figyelje a feleségét: Madeleine egy hideg szőke nő, aki megszállottja lett annak, hogy felmenője a 19. században fulladásos halált halt. A nő minden napját egy múzeumban tölti, egy női arckép bámulásával. Scottie rendszeresen itt figyeli a nőt. A film első fele kísértethistória: Scottie-t egyre jobban vonzza a neurotikus nő és az a feltevés, hogy Madeleine a portrén megfestett nő reinkarnációja, s szintén meg fog halni. Megismerkednek egymással, de a nő rendszeresen elutasítja Scottie közeledési kísérleteit. Miután Madeleine leveti magát egy toronyból, a férfi ismét összeomlik, hiszen tériszonya miatt nem tudta megmenteni a nőt. Scottie egy időre elmegyógyintézetbe kerül. A film hirtelen feszültebb lesz, amikor a férfi véletlenül összetalálkozik Judie Bartonnal (szintén Kim Novak), egy barna hajú eladólánnyal, aki a halott Madeleine-re emlékezteti. Kapcsolatba kerülnek egymással. Scottie lassan, fokozatosan Madeleine-né változtatja Judyt. Megpróbálja kikényszeríteni elveszett szerelmének újjászületését azzal, hogy manipulálja a lányt: átfesteti a haját, megváltoztatja az öltözködését, amíg Judy teljesen át nem alakul Madeleine-né. A nő csendben tűri Scottie furcsa kéréseit, s engedelmeskedik neki. A férfi még a nyilvánvaló jelekből sem jön rá a csalásra. Amikor azonban Judie magára ölti a medált, Scottie rádöbben a keserű igazságra.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szédülést jelölték Oscar-díjra a legjobb látványtervező és a legjobb hang kategóriában.

1998-ban az Amerikai Filmintézet a 61. helyre sorolta a filmet 100 év 100 film című listáján.

2002-ben a Szédülést a második legnagyszerűbb filmnek választották az összes film közül az Aranypolgár után.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]