A kötél
| A kötél (Rope) |
|
| Főcím | |
| Rendező | Alfred Hitchcock |
| Producer | Alfred Hitchcock (nem szerepel a stáblistán) Sidney Bernstein (nem szerepel a stáblistán) |
| Alapmű | Patrick Hamilton: Rope (1929)[1] |
| Forgatókönyvíró | Hume Cronyn Arthur Laurents |
| Főszerepben | James Stewart John Dall |
| Zene | David Buttolph |
| Operatőr | William V. Skall Joseph A. Valentine |
| Vágó | William H. Ziegler |
| Gyártás | |
| Gyártó | Transatlantic Pictures Warner Bros. Pictures |
| Ország | |
| Nyelv | angol |
| Időtartam | 80 perc |
| Költségvetés | $1 500 000 (becsült)[2] |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | Warner Bros. |
| Bemutató | |
| Külső hivatkozások | |
| IMDb-adatlap PORT.hu-adatlap |
|
A kötél (Rope) 1948-ban készült színes (Technicolor) amerikai film Alfred Hitchcock rendezésében. A filmhez a Gázláng (1944) szerzőjének, Patrick Hamiltonnak azonos című színműve adott alapanyagot. Ez volt Hitchcock első színes filmje, mely egy helyszínen játszódott, egy lakás belsejében.[3]
Tartalomjegyzék |
Történet [szerkesztés]
Két fiatalember, Brandon és Philip úgy véli, hogy gyilkosság terén is képesek tökéletest alkotni. Kitervelnek egy bűntényt, abból kiindulva, hogy a gyilkosságra nincs semmilyen indítékuk. A közelgő ünnepi vacsora előtt egy kötéllel megfojtják legjobb barátjukat, Davidet, akit mindketten lenéznek, ugyanakkor irigyelnek is. A holttestet egy ládába rejtik, épp mielőtt megérkeznek a vacsoravendégek, köztük David menyasszonya és édesapja, valamint egykori egyetemi tanáruk és példaképük, Rupert Cadell, akinek félreértett egyetemi óráin előadott teóriáiból nyerték a gyilkosság ötletét. David eltűnése, Philip viselkedése és más jelek alapján idővel azonban pont Cadell fog gyanút, hogy valami szörnyűség történt, amihez a fiúknak is közük van.
Szereplő [szerkesztés]
- James Stewart (Rupert Cadell)
- John Dall (Brandon Shaw)
- Farley Granger (Phillip Morgan)
- Cedric Hardwicke (Mr. Kentley)
- Douglas Dick (Kenneth Lawrence)
- Edith Evanson (Mrs. Wilson)
- Dick Hogan (David Kentley)
- Joan Chandler (Janet Walker)
A mű háttere [szerkesztés]
A forgatókönyv alapjául Hamilton 1929-ben kiadott The Rope című színműve szolgált, mely egy 1924-ben történt hírhedt bűneset eseményeit dolgozta fel: Nathan Leopold és Richard Loeb – a chicagói egyetem két diákja – előre megfontolt szándékkal meggyilkolták a 14 éves Bobby Franks-et. Céljuk a tökéletes bűncselekmény elkövetése volt. Hamilton színművében a két fiatal fiú közötti dialógusok erősen homoerotikusak voltak, valamint a tanár és a diákok közötti kapcsolatot is ilyennek írta meg. Több rizikós elemet újra kellett írni a forgatókönyvben, hogy átengedjék a filmcenzorok. A filmben a rendező utalt a két fiatalember homoszexualitására, de nyíltan nem ábrázolta őket melegeknek, ennek ellenére a filmet több amerikai városban betiltották.[3]
A forgatás [szerkesztés]
A teljes filmet a Warner Brothers burbanki stúdiójában forgatták a parkbeli nyitójelenet kivételével. A nyitójelenetet végül csak a film bemutatójában használták fel. Amellett, hogy a cselekmény egy helyszínen játszódik, még azzal is utalt színházi eredetére, hogy 10 perces (filmtekercs) hosszúságú jelenetekből áll, melyek észrevétlenül illeszkednek egymásba. A film olyan hatást kelt, mintha nem lenne benne vágás. Ehhez az ötletet Hitchcock a darab korábbi megfilmesítéséből a BBC által 1939-ben bemutatott Rope című TV-filmből merítette. A vágás nélküli jelenetek leforgatása a stúdióban komoly szervezést igényelt: s kameramozgások elősegítése érdekében az asztalokat és székeket folyamatosan át kellett rendezniük a kellékeseknek és a színészek is ügyelniük kellett, hogy a kamerák lefektetett vezetékeiben ne botoljanak el.[3] A forgatás során mindenki igyekezett, hogy a lehető legkevesebb hibával sikerüljenek a felvételek, olyannyira, hogy egy alkalommal felvétel közben az operatőr lába eltört, amikor a kamerakocsi nekiütközött, a felvételt azonban nem szakították meg.[3] „Az egyik legnagyobb gondom az volt”, – mondta Farley Granger – „hogy bízzak benne, hogy lesz a fenekem alatt szék, mikor le kell ülnöm, hogy a segédek időben odatették.” „Még felvétel közben is nehezen tudtuk, hol is tart a film” – mondta Stewart. – „A falak mozgásának hangja állandó problémát jelentett, és volt, hogy újra kellett venni a jelenetet a hang miatt úgy, hogy mikrofonokat használtunk, mint a rádiójátékokban.”[forrás?] Hitchcock a film utolsó jeleneteit azért forgatta le újra, mert a naplemente színével nem volt elégedett.[3]
Díjak, jelölések [szerkesztés]
Edgar Allan Poe Awards (1949) [szerkesztés]
- jelölés: Edgar (legjobb film) – Arthur Laurents és Patrick Hamilton
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ A színművet 1933-ban már Rope's End címmel adták ki
- ↑ Rope (1948) (angol nyelven). Box office/business. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. január 28.)
- ^ a b c d e Rope (1948) (angol nyelven). Trivia. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. január 28.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- A kötél a PORT.hu-n
- A kötél az Internet Movie Database-ben (angolul)
|
||||||||||||||||||||||||||

