Csen Kaj-ko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csen Kaj-ko
Született 1952. augusztus 12. (61 éves)
Peking  Kína
Nemzetisége kínai
Házastársa Csen Hung
Foglalkozása filmrendező
Díjak BAFTA-díj
Golden Globe-díj
Arany Pálma (Cannes-i fesztivál)
Hawaii International Film Festival
Montréal World Film Festival

Csen Kaj-ko az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Csen Kaj-ko (egyszerűsített kínai: 陈凯歌; hagyományos kínai: 陳凱歌; pinjin: Chén Kǎigē; Wade–Giles: Ch'en K'ai-ko) (Peking, 1952. augusztus 12.) kínai filmrendező és vezető személyisége a kínai filmművészet ötödik generációs alakjainak.[1] Filmjeit a látvány és epikus történetmesélés jellemzi.[2]

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csen Kajko Pekingben (Kína) született és Tian Csuangcsuanggal együtt - később Kaige-hez hasonlóan ötödik generációs rendező - gyermekkori barátokként nőttek fel. A kulturális forradalom idején Csen csatlakozott a Vörös őrséghez. Fiatal tagként Csen, mint sok társa, feljelentette az akkoriban már rendezőként jól ismert apját,[1] Csen Hua-ajt.[3] Életének ez az időszaka nagyban befolyásolta későbbi munkáját, különösképp a kulturális forradalom nyílt ábrázolását tartalmazó Isten veled, ágyasom!, és az apa-fiú kapcsolatról szóló A kis virtuóz (A lélek húrjai) (Together) című filmjeit, melyből ez utóbbiban ő maga is főszereplő.[3] A kulturális forradalom után 1978-tól Csen a Pekingi Filmakadémiára járt, ahol 1982-ben végzett, mint az ötödik generációs kínai filmkészítők egyike.[1]

Rendezői karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filmakadémia után Csent végzős társával, Csang Jimouval együtt egy hazai stúdióhoz irányították Kuanghsziba.[1] Első filmje 1984-ben a Sárga föld az ötödik generációs kínai filmkészítés egyik legfontosabb munkája lett. Egyszerű, de erőteljes vizuális ábrázolása és újító jellegű történetmesélési stílusa hatalmas változást hozott abban, ahogyan a filmek látásmódjában és felfogásában a Kínai Népköztársaságban.[1]

The Big Parade (1986) és a King of the Children (1987) expanded on his filmic repertoire. 1987-ben az Asian Cultural Council tagságával ismerték el munkáját és a New York University Film School oktatója lett.[4] 1989 elején a zenei videók terén is kísérletezett, a Duran Duran Do You Believe In Shame című dalához készített klipet.[5] Ugyanabban az évben később készítette Az ezredik húr című filmjét, melyben mitológiai allegóriákkal és látványos díszletekkel mutatja be egy vak szanhszien (kínai lant) zenész és tanítványa történetét.

A nyugati világban leghíresebbé vált filmje az Isten veled, ágyasom! (1993) című történelmi dráma, melyet két Oscar-díjra jelöltek, és elnyerte az Arany Pálma-díjat az 1993-as cannes-i filmfesztiválon.[6] EZt követte a Csábító Hold 1996-ban, mely ismét egy történelmi dráma, főszerepében Gong Li. Bár ez is jó visszhangot váltott ki a kritikusokból, nem volt olyan elismerésben része, mint az előbbinek, és sokakat elfordított a filmtől a túlbonyolított cselekmény. 1999-es nagy sikerű filmje A császár és a gyilkos, mely a legendás Csin Si Huang-ti első kínai császár és gyilkosa történetét meséli el.

2002-ben Csen elkészítette eddig egyetlen angol nyelvű filmjét, a Magassági mámor című thrillert Heather Graham és Joseph Fiennes főszereplésével. 2002-es A kis virtuóz (A lélek húrjai) című filmje egy fiatal hegedűművészről és apjáról szól, 2005-ös Az ígéret című alkotása pedig egy fantasy-vuhszia film.

Rendezései mellett Csen színészként is közreműködött néhány filmjében, mint például az Az utolsó császár (1987), A császár és a gyilkos (1999), A kis virtuóz (A lélek húrjai) (2002) és a 2009-es The Founding of a Republic.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendezőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Cím Eredeti cím
1984 Sárga föld 黃土地 Hawaii Nemzetközi Filmfesztivál, Locarno Nemzetközi Filmfesztivál
1986 The Big Parade 大阅兵
1987 King of the Children 孩子王
1991 Az ezredik húr 边走边唱 Isztambul Nemzetközi Filmfesztivál - Arany Tulipán-díj
1993 Isten veled, ágyasom! 霸王别姬 Arany Pálma-díj nyertes az 1993-as cannes-i filmfesztiválon,[7] BAFTA-díj a legjobb filmnek, Los Angeles Film Critics Association Awards
1996 Csábító Hold 风月
1999 A császár és a gyilkos 荊柯刺秦王
2002 Magassági mámor
2002 100 Flowers Hidden Deep
2002 A kis virtuóz (A lélek húrjai) 和你在一起 2002-ben Ezüst Kagyló-díjat nyert legjobb rendezőként a San Sebastián Nemzetközi Filmfesztiválon,[8] Florida Filmfesztivál díja, Golden Rooster Awards
2005 Az ígéret 无极
2007 Zhanxiou Village
2008 Forever Enthralled 梅兰芳
2010 Sacrifice 赵氏孤儿

Színészként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Cím Eredeti cím Szerep
1987 Az utolsó császár A birodalmi őrség kapitánya
1999 A császár és a gyilkos 荊柯刺秦王 Lü Buwei
2002 A kis virtuóz (A lélek húrjai) 和你在一起 Yu Shifeng
2009 The Founding of a Republic

Forgatókönyvíróként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Cím Eredeti cím
1984 Sárga föld 黃土地
1991 Life on a String 边走边唱
1996 Csábító Hold 风月
1999 A császár és a gyilkos 荊柯刺秦王
2002 A kis virtuóz (A lélek húrjai) 和你在一起
2005 Az ígéret 无极

Producerként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Cím Eredeti cím
2002 A kis virtuóz (A lélek húrjai) 和你在一起

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Berry, Michael. Speaking in images: interviews with contemporary Chinese filmmakers (angol nyelven). Columbia University Press (2005). ISBN 9780231133319 
  2. ''Farewell My Concubine"". The Independent, 1994. január 7. (Hozzáférés: 2010. szeptember 30.)
  3. ^ a b Klady, Leonard: 'I denounced my father, it was a terrible thing; it was a terrible time' (angol nyelven). moviecitynews.com, 2003. május 31. (Hozzáférés: 2010. szeptember 30.)
  4. The filmmakers. sonypictures.com. (Hozzáférés: 2010. október 2.)
  5. Doughton, K. L.: The Color of Forbidden Fruit: Chen Kaige lights up the screen with The Promise. MovieMaker Magazine, 2007. február 3. (Hozzáférés: 2010. október 2.)
  6. Festival de Cannes: Farewell My Concubine. festival-cannes.com. (Hozzáférés: 2009. augusztus 17.)
  7. 'Awards 1993'. festival-cannes.fr. (Hozzáférés: 2010. október 2.)
  8. '2002 50th Edition'. sansebastianfestival.com. (Hozzáférés: 2010. október 2.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]