Claudia Cardinale

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Claudia Cardinale
Claudia Cardinale Cannes 2010.jpg
Cannes, 2010
Életrajzi adatok
Születési név Claude Joséphine Rose Cardinale
Művésznév Claudia Cardinale
Született Flag of Tunisia.svg Tunisz
1938. április 15. (76 éves)
Származás olasz
Élettárs 1975
Pályafutása
Aktív évek 1958–napjainkig
Híres szerepei Jill McBain – Volt egyszer egy Vadnyugat

Claudia Cardinale weboldala
Claudia Cardinale az IMDb-n

Claudia Cardinale (Tunisz, 1938. április 15. –) tunéziai születésű, ma Párizsban élő olasz színésznő. Leghíresebb szerepeit Federico Fellini (1963) és Sergio Leone Volt egyszer egy Vadnyugat (1968) című filmjében játszotta.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti neve Claude Joséphine Rose Cardin. Szicíliai apától és francia anyától született Tuniszban. Apjától tanult némi szicíliai nyelvet, a helyi arab dialektust beszélte anyanyelve mellett, olaszul 18 éves koráig nem is igen szólalt meg. Eredetileg tanárnak készült, de 1957-ben megnyerte az Unitalia-Film által szervezett szépségversenyt Tunéziában, és ez belépőt jelentett számára a filmkarrierhez. A verseny díja egy utazás volt Velencébe, ahol az olasz filmesek azonnal felfigyeltek rá. A Vides Films hétéves szerződést kötött vele.

A Goha című filmben debütált 1958-ban, majd még ugyanabban az évben mellékszerepet kapott Mario Monicelli Ismeretlen ismerősök (I soliti ignoti) című, nemzetközi sikert aratott filmjében, amelyben Vittorio Gassman és Marcello Mastroianni is játszottak. Ebben az időszakban főleg Franco Cristaldi, a Vides producere menedzselte. (1966–1975 között a férje is ő volt.) A filmszerződés rengeteg kötöttséget rótt rá: engedély nélkül nem vágathatta le a haját, nem hízhatott meg (és nem mehetett férjhez).

Az 1960-as években már számos filmben szerepelt, főképp olasz produkciókban. Kezdetben korlátozott olasz nyelvtudása miatt szinkronizálták.[1]

Fontos szerepet kapott Mauro Bolognini A szép Antonio (Il bell'Antonio) című alkotásában (1960), ismét Marcello Mastroiannival, akivel később is gyakran játszott együtt. Az első komoly drámai szerepet Valerio Zurlini La ragazza con la valigia („A Lány bőrönddel”) című filmjében kapta, 1961-ben.

Nagy európai filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dedikált képe, 1960

Először 1960-ban került munkakapcsolatba Luchino Viscontival, amikor a neves rendező Rocco és fivérei című ünnepelt neorealista jellegű filmjében mellékszerepet játszott. Visconti észrevette tehetségét, és 1963-ban neki adta A Párduc egyik főszerepét olyan nagy sztárok mellett, mint Burt Lancaster és Alain Delon.[2]

Az 1963-as esztendő fontos volt a pályáján. Ebben az évben játszotta el Maria szerepét Luigi Comencini Bube szerelmese (La ragazza di Bube) című filmjében, amivel Ezüst Szalag díjat nyert.

Abban az évben dolgozhatott együtt először az olasz mozi nagymesterével, Federico Fellinivel is, akitől az azóta a klasszikusok közé emelkedett film, a egyik fontos szerepét kapta. (A férfi főszereplő Mastroianni.) Ez volt az első film, amelyben olaszul szólalt meg a filmvásznon.[3] „Amikor megérkeztem az első forgatásomra, egy szót sem tudtam beszélni (olaszul). Úgy éreztem, a Holdra kerültem. Nem értettem, miről beszélnek. És franciául beszéltem, tény, hogy szinkronizáltak. Federico Fellini volt az első, aki felhasználta a hangomat. Azt hiszem, nagyon furcsa volt a hangom” - mondta később egy interjúban.[4]

Ez a furcsa akcentus azonban még érdekesebbé tette mint színésznőt, a Fellini-filmben játszott szerepe bár rövid, de emlékezetes volt, és ezzel az olyan nemzetközi hírű olasz női sztárok és szexszimbólumok nyomdokaiba lépett, mint Gina Lollobrigida és Sophia Loren. A francia Brigitte Bardot megjegyezte: „Már tudom, kinek az a sorsa, hogy átvegye a helyemet. BB után CC jön, nem?” Claudia azonban nem elégedett meg ezzel a szerepkörrel: mindig újra és újra bizonyította, hogy nemcsak gyönyörű nő, tehetséges színésznő is.

Hollywood[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sohasem tett kísérletet arra, hogy betörjön Hollywood világába, mivel nem szívesen hagyta el Európát hosszabb időre, de több hollywoodi filmben is szerepelt. „Ha nem vagy angol, akkor külföldi vagy - és akkor szexinek kell lenned. Régi brit klisé” - mondta Cardinale.[4][5]

Az első amerikai film, amelyben játszott, a Rózsaszín párduc volt, de ezt még Olaszországban forgatták, 1964-ben. Blake Edwards filmjében Dala hercegnő szerepét játszotta, hangját angolra szinkronizálták. Még ugyanabban az évben azonban már saját hangján szólalt meg angolul a vásznon, Samuel Bronston A cirkusz világa (Circus World) című filmjében.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Saját bevallása szerint sohasem ment férjhez, de gyanítják, hogy Franco Cristaldival összeházasodtak. 1975 óta Pasquale Squitierivel él, aki ma már Olaszország szenátora. Két gyermeke van; fia, Patrick, azután született, hogy 17 éves korában Claudiát egy francia férfi megerőszakolta (Cristaldi később örökbe fogadta). Lánya Squitieritől született. Pletykálták, hogy Claudiának a korábbi francia elnökkel, Jacques Chirackal viszonya volt.

Liberális, erős politikai nézetekkel rendelkezik, kiáll a nők és a melegek jogaiért. 1999 óta az UNESCO női jogokért felelős jószolgálati nagykövete. Több ízben fejezte ki büszkeségét tunéziai születése felett. (Az Un été à La Goulette című tunéziai filmben szerepet is vállalt.) 2008 óta a francia becsületrend lovagja.

Moi Claudia, Toi Claudia címmel önéletrajzi könyvet adott ki.

Filmográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lost Command című filmben (1966)

1950-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1960-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1980-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990-től napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Televíziós szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dokumentumfilmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több dokumentumfilmben is feltűnik, hogy saját pályáját elmesélje, vagy általa ismert filmes személyiségeket mutasson be.

Színházi szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MTI ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Claudia Cardinale című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.