Gina Lollobrigida

Gina Lollobrigida
Gina Lollobrigida (1980)
Életrajzi adatok
Születési név	Luigina Lollobrigida
Művésznév	Gina Lollobrigida
Született	1927. július 4. (85 éves) Subiaco, Olaszország
Házastárs	Milko Skofic (1949–1971)
Pályafutása
Aktív évek	1946 – napjainkig

Gina Lollobrigida (Subiaco, 1927. július 4. –) Golden Globe-díjas olasz filmszínésznő, fotóművész. Eredeti neve: Luigina Lollobrigida, közismert beceneve: Lollo. Az 1950-es évek, 1960-as évek világviszonylatban is egyik legnépszerűbb filmcsillaga volt. Noha jellemábrázoló képességei vitathatatlanok, számos filmjében elsősorban dekoratív külseje miatt szerepeltették.

Pályafutása

Gina Lollobrigida 2012-ben

Gina egy festői szépségű hegyi faluban töltötte gyermekkorát három lánytestvérével együtt. Rómában, a Képzőművészeti Akadémián festészetet és szobrászatot tanult. Fiatalon, feltűnő szépségének köszönhetően modellként kapott munkát. Kisebb filmszerepekre is hívták, elsősorban operafilmekbe. Indult az 1947-es Miss Itália szépségversenyen, ahol harmadik helyezést ért el. (A győztes, Lucia Bosé szintén jelentős színészi karriert futott be.) Meghívást kapott Hollywoodba, egyes pletykák szerint azért, mert felkeltette a különc milliomos, Howard Hughes érdeklődését. Szakmailag mindenesetre semmilyen előrelépést nem jelentett számára az amerikai tartózkodás, ezért 1949-ben hazatért. Olaszországban megismerkedett Milko Skofic jugoszláv orvossal, akihez még ugyanabban az évben feleségül ment. (1971-ben válással végződött házasságukból egy fiúgyermek született.) A hollywoodi kitérő után az olasz filmesek egyre nagyobb és főleg egyre igényesebb szerepeket ajánlottak számára: Luigi Zampa, Mario Monicelli, Steno, Carlo Lizzani, Alessandro Blasetti és Pietro Germi irányítása alatt tanulta meg igazán pályája mesterfogásait. Nemzetközi hírnevét mégis egy francia filmnek köszönheti: Adeline-t alakította Gérard Philipe oldalán a Királylány a feleségem (1952) című emlékezetes kalandfilmben. Ugyancsak Philipe-pel, ugyanabban az évben játszott René Clair Az éjszakai szépei című munkájában. A következő évben kitűnő partnernők – May Britt, Marina Vlady, Anna-Maria Ferrero, Iréne Papas – mellett nyújtott emlékezetes alakítást a Hűtlen asszonyok című filmben, melyben kisfia is szerepelt. Ugyancsak 1953-ban Mario Soldati A vidéki lány című drámájában és Luigi Comencini Kenyér, szerelem, fantázia című vígjátékában is sikert aratott, és hosszú évekre a közönség egyik kedvencévé vált. Ekkor már hollywoodi karrierje is beindult, elsőként John Huston Afrika kincse (1953) című alkotásában játszott Humphrey Bogart partnereként. Hazájában A római lány (1955) című Alberto Moravia-regény Luigi Zampa rendezte változatában alakította a főszerepet. Comencini újabb filmjében, a Kenyér, szerelem, féltékenységben (1954) ismét eljátszotta Maria szerepét. A harmadik rész kapcsán állítólag elfogadhatatlan anyagi követelésekkel állt elő, ezért Sophia Lorent szerződtették helyette. A két színésznő között egy szerencsétlen megjegyzés miatt kirobbant „kebelháború” évekig témát adott a bulvársajtónak, noha viszályuk később állítólag barátságba fordult. Lollo nemzetközi karrierjének további sikeres darabjai az 1950-es évek második feléből: A világ legszebb asszonya (1956); Trapéz (1956); A párizsi Notre-Dame (1956); Salamon és Sába királynője (1959). Főszerepet játszott Jules Dassin A törvény (1959) című drámájában. (Partnernője, Melina Mercouri évekkel később egy interjúban azt nyilatkozta, hogy szívesen emlékszik vissza mindegyik kollégájára, akikkel pályafutása során együtt dolgozott, és csak egyvalakit utált: Lollobrigidát.) Az 1960-as években is voltak emlékezetes szerepei: az Őrült tenger (1963) című komédiában Jean-Paul Belmondo mellett játszott, aki később szeretettel emlékezett vissza rá, ám a Gyilkosság a hajón (1964) című krimi forgatásán – amelyben egy megtévesztett asszonyt alakított – megromlott a kapcsolata Sean Conneryvel. A skót színész ugyanis az egyik jelenet felvétele közben túl erősen vágta pofon kolléganőjét, akinek felrepedt az ajka. A haragos Ginát óriási rózsacsokorral sem lehetett kiengesztelni. Emlékezetesen formálta meg Napóleon húgát a Császári Vénusz (1963) című filmben, továbbá Alessandro Blasetti társadalomrajzában, az Én, én, én… és a többiekben (1965) is megállta a helyét. Kitűnő alakítást nyújtott a Cicababák (1965) című szkeccsfilm Boccaccio-novella alapján készült epizódjában. Felejthetetlen volt a Jó estét, Mrs. Campbell! (1968) című vígjáték főszerepében is. Ez volt az utolsó, igazán sikeres filmje.

Az 1970-es évek elején bejelentette, hogy visszavonul a filmvilágtól, és a fotózásnak szenteli magát. Italia mia címmel 1973-ban kiadott egy fotóalbumot. Hírességeket is fotózott, nagy visszhangja volt Fidel Castro kubai vezetővel készített interjújának. Nem utasított vissza néhány televíziós felkérést: a Falcon Crest című amerikai szappanopera esetében a felajánlott gázsi is sokat nyomott a latban, A római lány 1988-as tévéváltozatában viszont arra kapott lehetőséget, hogy bő 3 évtizeddel a címszerepben nyújtott alakítása után az anya szerepét játssza el. A feladatot kitűnően megoldotta, ám a lányát (az ő régi szerepét) játszó új csillagocska, Francesca Dellera egyáltalán nem volt szimpatikus számára. Lollobrigida a politikával is megpróbálkozott, de sikertelenül. Több ízben járt Magyarországon: első, egyben legemlékezetesebb fellépése a Magyar Televízió 1972-es szilveszteri műsorában volt. Sajnos későbbi magyarországi látogatásaihoz rossz emlékű incidensek fűződnek.

A díva 2006 decemberében másodszor is férjhez akart menni. A vőlegény (Javier Rigau y Rafols) egy 34 évvel fiatalabb férfi lett volna, aki még Lollo fiánál is fiatalabb: a pár 1984 óta ismeri egymást. Lollo 2006-ban 49 éves „gyermeke” mindenesetre az első meglepetés után gratulált édesanyjának, és sok boldogságot kívánt neki, akárcsak a vőlegény mamája. A médiában viszont gúnyos megjegyzések is elhangzottak a tervezett esküvővel kapcsolatban, ezért a vőlegény végül lefújta a lagzit. A lakodalomra New Yorkban került volna sor, a meghívottak között Silvio Berlusconi, volt olasz kormányfő is szerepelt.

Filmjei

Egyik leghíresebb szerepében: Salamon és Sába királynője (partner: Yul Brynner)

Salamon és Sába királynője (1959)

Trapéz (1956) (partnerek: Burt Lancaster, Tony Curtis)

• 1997 Nagydarab és Kicsiagy (XXL)
• 1996 Una donna in fuga
• 1995 101 éjszaka (Les Cent et une nuits de Simon Cinéma)
• 1988 A római lány (La Romana) (tévéfilm)
• 1985 Deceptions (tévéfilm)
• 1981 Falcon Crest (tévésorozat)
• 1973 Peccato mortale
• 1972 Pinokkió (Le Avventure di Pinocchio) (tévésorozat)
• 1972 Király, dáma, bubi (King, Queen, Knave)
• 1971 Bad Man's River
• 1969 Gyönyörű november (Un Bellissimo novembre)
• 1968 Jó estét, Mrs. Campbell! (Buona Sera, Mrs. Campbell)
• 1968 Sör, lányok, háború (The Private Navy of Sgt. O'Farrell)
• 1968 La Morte ha fatto l'uovo
• 1968 Stuntman
• 1967 Cervantes
• 1966 Les Sultans
• 1966 Hotel Paradiso
• 1966 Le Piacevoli notti
• 1965 Strange Bedfellows
• 1965 Cicababák (Le Bambole: a Monsignor Cupido című epizódban)
• 1965 Én, én, én… és a többiek (Io, io, io… e gli altri)
• 1964 Gyilkosság a hajón (Woman of Straw)
• 1963 Császári Vénusz (Venere imperiale)
• 1963 Őrült tenger (Mare matto)
• 1962 Ippolita szépsége (La Bellezza di Ippolita)
• 1961 Mr. Szeptember (Come September)
• 1961 Menj meztelenül világgá! (Go Naked in the World)
• 1959 Salamon és Sába királynője (Solomon and Sheba)
• 1959 Elsöprő túlerő (Never So Few)
• 1959 A törvény (La Legge)
• 1958 Első szerelem (Anna di Brooklyn)
• 1956 A párizsi Notre-Dame (Notre-Dame de Paris)
• 1956 Trapéz (Trapeze)
• 1956 A világ legszebb asszonya (La Donna più bella del mondo)
• 1955 A római lány (La Romana)
• 1954 Kenyér, szerelem, féltékenység (Pane, amore e gelosia)
• 1954 Il Maestro di Don Giovanni
• 1954 Le Grand jeu
• 1954 Egy nap a bíróságon (Un Giorno in pretura) (nincs feltüntetve a stáblistán)
• 1953 Kenyér, szerelem, fantázia (Pane, amore e fantasia)
• 1953 Afrika kincse / Ördögi kör (Beat the Devil)
• 1953 A vidéki lány (La Provinciale)
• 1953 Hűtlen asszonyok (Le Infedeli)
• 1952 Az éjszaka szépei (Les Belles de nuit)
• 1952 Királylány a feleségem (Fanfan la Tulipe)
• 1952 Moglie per una notte
• 1952 Régi idők (Altri tempi)
• 1951 Achtung! Banditi!
• 1951 Öt város meséje (A Tale of Five Cities)
• 1951 Enrico Caruso: a legendás hang (Enrico Caruso: leggenda di una voce)
• 1951 Amor non ho… però… però
• 1951 La Città si difende
• 1950 Kutyaélet (Vita da cani)
• 1950 Campane a martello
• 1950 Alina
• 1950 Miss Italia
• 1949 Follie per l'opera
• 1949 Cuori senza frontiere
• 1949 A menyasszony nem tud várni (La Sposa non puo attendere)
• 1947 A Man About the House
• 1947 A Giovanni Episcopo-bűntény (Il Delitto di Giovanni Episcopo)
• 1947 Bajazzók (Pagliacci)
• 1947 Il Segreto di Don Giovanni (nincs feltüntetve a stáblistán)
• 1946 Aquila nera
• 1946 Szerelmi bájital (L’Elisir d'amore)
• 1946 Lammermoori Lucia (Lucia di Lammermoor) (nincs feltüntetve a stáblistán)

Fontosabb díjak és jelölések

BAFTA-díj

• 1955 jelölés Kenyér, szerelem, fantázia (Pane, amore e fantasia), legjobb külföldi színésznő

Bambi-díj

Megkapta: 1957, 1958, 1959, 1960, 1987, 1990

David di Donatello-díj

• 1956 díj A világ legszebb asszonya (La Donna più bella del mondo), legjobb színésznő
• 1986 különdíj: Golden Medal of the City of Rome
• 1996 életműdíj
• 2006 jubileumi díj

Ezüst Szalag-díj

• 1954 díj Kenyér, szerelem, fantázia (Pane, amore e fantasia), legjobb színésznő
• 1963 díj Császári Vénusz (Venere imperiale), legjobb színésznő

Golden Globe-díj

• 1961 Henrietta-díj: legnépszerűbb színésznő
• 1969 jelölés Jó estét, Mrs. Campbell! (Buona Sera, Mrs. Campbell), legjobb női alakítás vígjáték/musical kategóriában
• 1985 jelölés Falcon Crest, legjobb női mellékszereplő tévésorozatban

Külső hivatkozások

• Gina Lollobrigida lap
• Gina Lollobrigida a PORT.hu oldalain
• Gina Lollobrigida az Internet Movie Database oldalain
• Német nyelvű rajongói oldal
• Lollobrigidáról angol nyelven
• Fotógaléria a színésznőről