Martin Scorsese

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Martin Scorsese
Martin Scorsese by David Shankbone.jpg
Fotó: David Shankbone
Születési neve Martin Marcantonio Luciano Scorsese
Született 1942. november 17. (72 éves)
Flushing, New York (USA)
Házastársa Laraine Marie Brennan
(1965–1971)
Julia Cameron
(1976–1977)
Isabella Rossellini
(1979–1982)
Barbara De Fina
(1985–1991)
Helen Morris
(1999–)
Foglalkozása filmrendező
színész
forgatókönyvíró
Iskolái New York-i Egyetem
Díjak Oscar-díj
Legjobb rendező
A tégla (2006)

Martin Scorsese az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Martin Scorsese (1942. november 17.) Oscar-díjas amerikai filmrendező.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Súlyos asztmája miatt nem játszhatott a környékbeli gyerekekkel, így gyermekkori évei nagy részét a moziban töltötte. A munkásosztályból származó szüleivel, Charles és Catherine Scorsese-vel New York Little Italy részébe költözött, ahol többnyire szicíliaiak laktak. A katolikus nevelésben részesült Martin eredetileg papnak készült, de rájött, hogy az ő igazi hivatása a mozi. Beiratkozott a New York-i Egyetemre, ahol 1964-ben diplomázott film szakon. 1963-ban készítette első filmjét, egy 9 perces rövidfilmet, aminek címe Mit keres egy ilyen szép lány, egy olyen helyen mint ez? volt. Majd 1969-ben megrendezte első nagyjátékfilmjét a Ki kopog az ajtómon címen. A főszerepet Harvey Keitel játszotta, aki később állandó alkotótársa lett. Scorsese tanított a New York-i Egyetemen, tanítványai közé tartozott Oliver Stone is.

70-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hetvenes években Hollywoodba ment, ahol vágóként dolgozott, és Roger Corman producer vette szárnyai alá. Martin az AIP részére készítette el első nagyjátékfilmjét Boxcar Bertha címen, ami még nem volt méltó a tehetségéhez. Az Aljas utcák azonban már meghozta számára a várva várt sikert. Az önéletrajzi ihletésű filmben népszerű zenéket alkalmazott és egyedi stílustechnikát. A filmben Keitel mellett feltűnt egy fiatal tehetség, Robert De Niro is. Arizónában kezdett hozzá az Alice már nem lakik itt című film forgatásához, 1974-ben. A főszerep Ellen Burstynnek meghozta a legjobb színésznő Oscar-díját. Az 1974-ben készített Italianamerican dokumentumfilmjében feltűntek a szülei is, ez Scorsese kedvenc darabja. Ez évben elkészítette a Taxisofőr című filmjét, Robert De Niróval a főszerepben. Hatalmas kasszasikert értek el vele és négy Oscar-díj jelölés mellett az 1976-os cannes-i filmfesztivál Arany Pálmáját is hazavitte. Ugyanebben az évben megszületett Domenica Cameron Scorsese nevű leánya Julia Camerontól. 1977-ben az első nagy költségvetésű, New York, New York című filmben Liza Minnellit szerepeltette De Niro oldalán. A film ugyan a kritikusok körében nagy tetszést aratott, azonban a mozipénztárakban megbukott. Martin szenvedélybetege lett a kokainnak és 1978-ban a sikeres elvonókúra után a második felesége elvált tőle.

80-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1980-ban készítette a Dühöngő bika című klasszikussá vált moziját. Robert De Niro ötlete volt, hogy filmet készítsenek a volt középsúlyú bokszbajnok, Jake La Motta önéletrajzából. A zseniális küzdelmeken túl – fekete fehér hallucinációk villogó vakukkal és brutális ütésekkel, amelyeket Michael Chapman operatőr görkorcsolyán száguldva rögzített-Scorsese számos megható jelenetet mutat. A Dühöngő bika a férfiasságról szól, ami nem kíméli a nőket sem. Robert De Niro, aki 30 kilót hízott a szerep kedvéért megkapta az Oscar-díjat, valamint Telma Schoonmaker is, Martin állandó vágója. 1983-ban a Komédia királya után kezdett neki Krisztus utolsó megkísértése című sokat vitatott filmjének, de csak az előkészítési fázisba jutott anyagi gondok miatt. 1986-ban készítette el A pénz színe című filmjét, amiért Paul Newman megkapta élete első Oscar-díját. 1987-ben elkészíti Michael Jackson Bad című videoklipjét, majd a Pénz színe kasszasikerének köszönhetően megrendezi a három évvel korábban elkezdett Krisztus utolsó megkísértése moziját. A katolikus egyház betiltotta hívei körében, ami csak rásegített a mozipénztárak előtti sorbanállásra.

90-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nagymenőket (1990) A Keresztapa (1972) mellett a legjobb maffiafilmek között tartják számon, ez Joe Pesci számára is meghozta a rég áhított Oscar-díjat. A társíró, Nicholas Pileggi könyvéből építkező film tömérdek bennfentes adata miatt jóval tényszerűbb, mint a mítoszteremtő A Keresztapa. A rettegés foka remake és az Ártatlanság kora kosztümös darabja után elkészíti 1995-ben a Casino című filmjét, ami egyes kritikusok szerint valójában a Nagymenők remake-je. Scorsese a Nagymenők főszereplőivel és forgatókönyvírójával kerül itt újra össze. A Casino a Las Vegas-i gengszterek életéről szól a hetvenes években, amikor a maffia irányította a játékvárost. A háromórás filmben Scorsese minden stílusjegye felismerhető – bensőséges környezetfestés, hosszú jelenetek, slágerekkel teli filmzene. 1997-ben megkapja az Amerikai Filmintézet Életműdíját.

2000-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2002-es, New York bandái című 100 millió dolláros költségvetésű mozi, Scorsese addigi legdrágább filmje 10 Oscar-jelölést jelentett, de egyetlen díjat sem kapott meg. Martint az Aviátorért újra jelölték a legjobb rendező díjára, de alulmaradt Clint Eastwooddal szemben a 2005-ös gálán. Két évvel később a két legendás filmes ismét megmérkőzött: ezúttal Scorsese vihette haza az aranyszobrocskát A tégla rendezéséért. Az elismerés 25 évet váratott magára.

2010-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010-ben mutatták be a Leonardo DiCaprio főszereplésével készült Viharsziget című filmjét. Két évvel később A leleményes Hugo (2011) című alkotásával elnyerte a legjobb rendezőknek járó Golden Globe-díjat.

2014-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb rendező kategóriában A Wall Street farkasa című filmjéért, amely a legjobb film díjáért indult.[1]

Válogatott filmjei rendezőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wall Street farkasa (2013)
  • A leleményes Hugo (2011)
  • Viharsziget (2010)
  • Shine a Light (2008)
  • A tégla (2006)
  • No Direction Home: Bob Dylan – A Martin Scorsese Picture (2005)
  • Aviátor (2004)
  • New York bandái (2002)
  • A holtak útja (1999)
  • My Voyage to Italy (1999)
  • Kundun (1997)
  • Casino (1995)
  • Az ártatlanság kora (1993)
  • A rettegés foka (1991)
  • Nagymenők (1990)
  • New York-i történetek (rész) (1989)
  • Krisztus utolsó megkísértése (1988)
  • A pénz színe (1986)
  • Lidérces órák (1985)
  • A komédia királya (1983)
  • Dühöngő bika (1980)
  • Az utolsó valtzer (1978)
  • New York, New York (1977)
  • Taxisofőr (1976)
  • Alice már nem lakik itt (1974)
  • Italianamerican (1974)
  • Aljas utcák (1973)
  • Boxcar Bertha (1972)
  • Street Scenes (1970)
  • Ki kopog az ajtómon (1967)
  • The Big Shave (rövidfilm) (1967)
  • Mit keres egy ilyen szép lány egy olyan helyen, mint ez? (1963)

Válogatott filmjei producerként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Válogatott filmjei színészként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cápamese (hang) (2004)
  • Quiz Show (1994)
  • Dreams (1990)
  • Round Midnight (1986)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Onozó Róbert: Csupa jó filmet jelöltek Oscarra. origó.hu, 2014. január 16. (Hozzáférés: 2014. január 17.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Martin Scorsese témájú médiaállományokat.