Costa-Gavras
| Costa-Gavras | |
 |
|
| Costa-Gavras 2005-ben | |
| Születéskori neve | Konstantin Gavras |
| Született | Loutra Iraias,  Görögország1933. február 12. (80 éves) |
| Nemzetisége | görög |
| Házastársa | Michele Ray (1968-) |
| Foglalkozása | filmrendező, forgatókönyvíró, producer |
| Costa-Gavras az IMDb-n |
|
Konstantin Gavras (Görögország, 1933. február 12. -) görög filmrendező, producer, forgatókönyvíró.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Costa-Gavras 1933. február 12-én született Panajotisz és Panajota Gavrasz gyermekeként.
Iskoláit Athénban végezte. 1954-1958 között a párizsi filmművészeti főiskolán tanult. 1956-ban kapta meg a francia állampolgárságot.
Karrierje [szerkesztés]
1952-ben Párizsba költözött. 1959-1965 között Henri Verneuil, Marcel Pohuls, Yves Allegret, Jacques Demy, René Clair és René Clément asszisztense volt. 1965-ben óriási sikert aratott első filmje, a Tökéletes bűntény, Yves Montand, Simone Signoret és Jean-Louis Trintignant főszereplésével. Őt a politikai thriller műfajteremtőjének tartják, egyes alkotásai erősen megosztották a közvéleményt. A politikum állt a rendező külföldi ismertségét meghozó alkotás, a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája (1969) középpontjában is; amelyben a görögországi katonai diktatúra ellen irányuló Vaszilikosz-regényt filmesítette meg. Az Ostromállapot (1973) és az Eltűntnek nyilvánítva (1982) című alkotások alapjait a CIA latin-amerikai tevékenysége szolgáltatta. Mivel különös érzékenységgel mutatta be a különböző diktatúrák módszereit, szükségszerűen jutott el a prágai Rajk-pernek, Artur London perének filmre viteléhez. Artur London Csehszlovákia külügyminiszter-helyettese volt a második világháború után, 1949-ben tartóztatták le koholt vádak alapján és koncepciós perben életfogytiglani börtönre ítélték. Az ő története elevenedett meg a Vallomás (1970) című filmben. A Különleges ügyosztály (és a Zenélő doboz (1989)) a zsidó deportálás témáját boncolgatja. 2002-ben mutatták be a szintén botrányt kavaró Áment. Az irodalmi alapanyagból – Rolf Hochhuth A helytartó című színművéből[1] – készült filmjében az egyház felelősségét feszegeti a holokauszt idején.
Filmjei [szerkesztés]
- Az Éden nyugatra van (2009) (rendező, forgatókönyvíró, producer)
- Az ezredes (2006) (forgatókönyvíró)
- Le Couperet (2005) (rendező, forgatókönyvíró)
- Ámen (2002) (rendező, forgatókönyvíró)
- Szemtanú (2001)
- Őrült város (1997) (rendező)
- A kis apokalipszis (1993)
- Music Box (1989) (rendező)
- Elárulva (Becsapva) (1988) (rendező)
- Családi értekezlet (1986) (rendező, forgatókönyvíró)
- Hanna K. (1983) (rendező)
- Eltűntnek nyilvánítva (1982) (rendező, forgatókönyvíró)
- Női fény (1979) (rendező, forgatókönyvíró)
- Előttem az élet (1977) (színész)
- Különleges ügyosztály (1975)
- Ostromállapot (1973) (rendező, forgatókönyvíró)
- Vallomás (1970) (rendező)
- Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája (1969) (rendező, forgatókönyvíró)
- Egy emberrel több (1967)
- Tökéletes bűntény (1965) (rendező, forgatókönyvíró)
Díjai [szerkesztés]
- A moszkvai fesztivál díja (1966)
- a legjobb külföldi film Oscar-díja (1969)
- a cannes-i fesztivál díja (1969)
- Louis Delluc-díj (1972)
- cannes-i legjobb rendezés díja (1975)
- cannes-i Arany Pálma-díj (1982)
- BAFTA-díj (1983)
- berlini Arany Medve-díj (1990)
- César-díj (2003)
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Takács Ferenc. „Keresztény szomorújáték (Ámen – Kritika)” (magyar nyelven). Filmvilág folyóirat 2002 (12), 56. oldal. o.
Forrás [szerkesztés]
- Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf kiadó ISBN 963-8477-64-4
