Yves Montand

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Yves Montand
SzületettIvo Livi
1921. október 13.[1][2][3][4][5]
Monsummano Terme[6]
Elhunyt1991. november 9. (70 évesen)[2][7][6][3][4]
Senlis[8][9][10]
ÁlneveYves Montand
Állampolgársága
HázastársaSimone Signoret (1951. december 22. – 1985. szeptember 30.)
ÉlettársaÉdith Piaf
GyermekeiCatherine Allégret
Foglalkozása
  • filmszínész
  • chansonnier
  • énekes
  • fodrász
  • táncművész
Tisztségea Cannes-i fesztivál zsűrijének elnöke
KitüntetéseiDavid di Donatello for Best Foreign Actor (1973)
Halál okaszívinfarktus
SírhelyePère-Lachaise temető (44)[12]
A Wikimédia Commons tartalmaz Yves Montand témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
1982-ben a Printemps de Bourges fesztiválon

Yves Montand, eredeti nevén Ivo Livi (Monsummano Alto, Toszkána, Olaszország, 1921. október 13. – Senlis, Oise megye, Franciaország, 1991. november 9.) francia sanzonénekes és filmszínész volt.

Életpályája[szerkesztés]

Yves Montand a külföld szemében sokáig a francia férfieszmény megtestesítője, bár szülei olaszok voltak. Kétéves volt, amikor szülei az olasz fasizmus elől Franciaországba menekültek. Marseille-ben nőtt fel. Tizenegy éves korától dolgozott. Volt lapkihordó, kazánkovács, fodrászsegéd. A második világháború után Párizsba ment.

Yves Montand az 1940-es évek közepétől kezdett sanzonokat énekelni. Édith Piaf is felfedezte tehetségét, s nagylelkűen segítette. Yves Montand volt az első, aki szakított a színpadi öltözködés hagyományaival, az öltönnyel, nyakkendővel, ingujjban állt ki a színpadra. Rendkívül sikeres volt mint sanzonénekes, de hamar kezdte vonzani a film is.

A film terén első és talán legnagyobb sikere A félelem bére (Le Salaire de la peur), Henri-Georges Clouzot rendezése. Filmezett Amerikában is, egyik ottani filmjében partnere Marilyn Monroe volt. Monroe-val való románcáról felesége, Simone Signoret írt Már a nosztalgia sem a régi (La nostalgie n'est plus ce qu'elle était) című visszaemlékezésében.

Yves Montand nagyon népszerű énekes volt Franciaországon kívül is. Rengetegen vásárolták lemezeit egész Európában, és Amerikában. Világszerte, Párizstól New Yorkig, Moszkváig, Budapestig, gyakran előadott sanzonjai a lyoni takácsok (Les Canuts) felkeléséről szól, a háború francia partizánjairól,[13] a párizsi nagy sugárutakról és körutakról (Les Grands boulevards)[14] és egy igen kedvelt szerelmi dal (Jean-Baptiste Clémant szerzeménye 1866-ból), ez utóbbi egyben a Párizsi Kommün szimbóluma is, a barikádokon is dúdolták 1871-ben. Charles Trenet (1913–2001) nosztalgikus és ironikus sanzonjait is remekül tudta tolmácsolni, köztük A tenger (La Mer), Que reste-t-il de nos amours. Sugárzott belőle a frissesség, a féktelen életöröm, a francia tájak derűje. A 20. század francia férfi sanzonénekesei közt sok híresség volt (Charles Trenet, Georges Brassens, Gilbert Bécaud (1927–2001), Charles Aznavour, de alighanem Montand volt a legszebb hangú és legtehetségesebb énekes, aki ki tudta fejezni a francia nép, s rajta keresztül minden nép fájdalmát, örömét, kiválóan tudta érzékeltetni éneklésével az élet humoros jeleneteit is. Több földrészen voltak sikeres turnéi, Európában, Amerikában, Ázsiában.

Nézeteit illetően híve volt a francia ellenállási mozgalomnak, majd a kommunizmusnak. A francia demokrácia levegője nagy szabadságot biztosított Montand és valamennyi ott alkotó művész számára. Budapesten – 1957 elején, elsőnek megtörve a Kádár-rendszer elleni kulturális blokádot – az Erkel Színházban tartott nagy sikerű sanzonestet. 1968, a prágai tavasz eseményei után azonban a kommunista ideológiával végleg szakított.

1991-ben halt meg, Párizsban, a Père-Lachaise temetőben nyugszik felesége mellett.

Diszkográfia[szerkesztés]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Filmográfia[szerkesztés]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Simone Signoret és Yves Montand emlékhelye Párizsban, a Père Lachaise-temetőben

Önéletírása magyarul[szerkesztés]

  • Csupa napfény a szívem; ford. Badics László; Új Magyar Kiadó, Bp., 1956

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b aveleyman.com
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  8. ↑ BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2021. május 18.)
  9. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2021. május 18.)
  10. ↑ OPAC SBN (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2021. május 18.)
  11. ↑ LIBRIS, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  12. ↑ Exhumation du corps d'Yves Montand, 1997. november 7.
  13. ↑ A partizánok dala (Le Chant des partisans)
  14. ↑ A Bastille teret a Madeline-templommal félkörívben összekötő párizsi körutak

Források[szerkesztés]

  • Ádám Péter: Francia–magyar kulturális szótár. Budapest : Corvina, 2004. Yves Montand l. 166. ISBN 963-13-5237-4

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Yves_Montand&oldid=26716516”