Yves Montand

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Yves Montand
Yves Montand 1987-ben
Yves Montand 1987-ben
Életrajzi adatok
Születési név Ivo Livi
Született 1921. október 13.
Monsummano Alto, Olaszország
Elhunyt 1991. november 9. (70 évesen)
Senlis, Franciaország
Sírhely Père-Lachaise temető
Házastársa Simone Signoret (1951 - 1985)
Carole Amiel (1987 - 1991)
Élettárs Édith Piaf
Marilyn Monroe
Pályafutása
Aktív évek 19461991
Díjai
További díjak David di Donatello-díj (1973)
Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál díja (1957)

Yves Montand az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Yves Montand témájú médiaállományokat.
Yves Montand 1982-ben Le Printemps de Bourges

Yves Montand (Monsummano Alto, Toszkána, Olaszország, 1921. október 13.Senlis, Franciaország, 1991. november 9.) francia sanzonénekes és filmszínész volt. Eredeti neve Ivo Livi.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Yves Montand a külföld szemében sokáig a francia férfieszmény megtestesítője, de szülei olasz bevándorlók[1] voltak. Yves Montand az 1940-es évek közepétől kezdett sanzonokat énekelni. Édith Piaf is felfedezte tehetségét, s nagylelkűen segítette. Yves Montand volt az első, aki szakított a színpadi öltözködés hagyományaival, az öltönnyel, nyakkendővel, „ingujj”-ban állt ki a színpadra. Rendkívül sikeres volt mint sanzonénekes, de hamar kezdte vonzani a film is.

A film terén első és talán legnagyobb sikere A félelem bére (Le salaire de la peur), Henri-Georges Clouzot rendezése. Filmezett Amerikában is, egyik ottani filmjében partnere Marilyn Monroe volt. Monroe-val való románcáról felesége, Simone Signoret írt Már a nosztalgia sem a régi (La nostalgie n'est plus ce qu'elle était) című visszaemlékezésében.

Yves Montand nagyon népszerű énekes volt Franciaországon kívül is. Rengetegen vásárolták lemezeit egész Európában, és Amerikában. Világszerte, Párizstól New Yorkig, Moszkváig, Budapestig, gyakran előadott sanzonjai a lyoni takácsok (canuts) felkeléséről szól, a 2. világháború francia partizánjairól,[2], a párizsi nagy sugárutakról és körutakról (grands boulevards[3]) és egy igen kedvelt szerelmi dal (Jean-Baptiste Clémant szerzeménye 1866-ból), ez utóbbi egyben a Párizsi kommün szimbóluma is, a barikádokon is dúdolták 1871-ben. Charles Trenet (1913–2001) nosztalgikus és ironikus sanzonjait is remekül tudta tolmácsolni, köztük A tenger (La Mer), Que reste-t-il de nos amours. Sugárzott belőle a frissesség, a féktelen életöröm, a francia tájak derűje. A 20. század francia férfi sanzonénekesei közt sok híresség volt (Charles Trenet, Georges Brassens, Gilbert Bécaud (1927–2001), Charles Aznavour, de alighanem Yves Montand volt a legszebb hangú és legtehetségesebb énekes, aki ki tudta fejezni a francia nép, s rajta keresztül minden nép fájdalmát, örömét, kiválóan tudta érzékeltetni éneklésével az élet humoros jeleneteit is. Több földrészen voltak sikeres turnéi, Európában, Amerikában, Ázsiában.

Nézeteit illetően híve volt a francia ellenállási mozgalomnak, majd a kommunizmusnak, 1968 után harcos emberjogi aktivistaként tevékenykedett. A francia demokrácia levegője nagy szabadságot biztosított Yves Montand és valamennyi ott alkotó művész számára. Budapesten az Erkel színházban tartott nagy sikerű sanzonestet.

1991-ben halt meg, Párizsban, a Père-Lachaise temetőben nyugszik felesége mellett.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Olympia 81 (Philips)

Filmográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Simone Signoret és Yves Montand emlékhelye Párizsban, a Père Lachaise-temetőben

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Olaszországból vándorolt be a szüleivel, de ő francia lett, ezt nem lehet elvitatni.
  2. A partizánok dala (Le chant de partisans)
  3. A Bastille teret a Madeline-templommal félkörívben összekötő párizsi körutak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Yves Montand témájú médiaállományokat.
  • Ádám Péter: Francia–magyar kulturális szótár. Budapest : Corvina, 2004. Yves Montand l. 166. ISBN 963-13-5237-4

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]