Yves Montand

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Yves Montand
Yves Montand Cannes.jpg
Yves Montand 1987-ben
Életrajzi adatok
Születési név Ivo Livi
Született 1921. október 13.
Monsummano Alto, Olaszország
Elhunyt 1991. november 9. (70 évesen)
Senlis, Franciaország
Házastársa Simone Signoret (1951 - 1985)
Carole Amiel (1987 - 1991)
Élettárs Édith Piaf
Marilyn Monroe
Pályafutása
Aktív évek 19461991
Díjai
További díjak David di Donatello-díj (1973)
Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál díja (1957)

Yves Montand az IMDb-n
Yves Montand 1982-ben Le Printemps de Bourges

Yves Montand (Monsummano Alto, Toszkána, Olaszország, 1921. október 13.Senlis, Franciaország, 1991. november 9.) francia sanzonénekes és filmszínész volt. Eredeti neve Ivo Livi.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Yves Montand a külföld szemében sokáig a francia férfieszmény megtestesítője, de szülei olasz bevándorlók[1] voltak. Yves Montand az 1940-es évek közepétől kezdett sanzonokat énekelni. Édith Piaf is felfedezte tehetségét, s nagylelkűen segítette. Yves Montand volt az első, aki szakított a színpadi öltözködés hagyományaival, az öltönnyel, nyakkendővel, „ingujj”-ban állt ki a színpadra. Rendkívül sikeres volt mint sanzonénekes, de hamar kezdte vonzani a film is.

A film terén első és talán legnagyobb sikere A félelem bére (Le salaire de la peur), Henri-Georges Clouzot rendezése. Filmezett Amerikában is, egyik ottani filmjében partnere Marilyn Monroe volt. Monroe-val való románcáról felesége, Simone Signoret írt Már a nosztalgia sem a régi (La nostalgie n'est plus ce qu'elle était) című visszaemlékezésében.

Yves Montand nagyon népszerű énekes volt Franciaországon kívül is. Rengetegen vásárolták lemezeit egész Európában, s Amerikában. Világszerte, Párizstól New Yorkig és Párizstól Moszkváig, gyakran előadott sanzonjai a lyoni takácsok (canuts) felkeléséről szól, a 2. világháború francia partizánjairól,[2], a párizsi nagy sugárutakról és körutakról (grands boulevards[3]) és egy igen kedvelt szerelmi dal (Jean-Baptiste Clémant szerzeménye 1866-ból), ez utóbbi egyben a Párizsi kommün szimbóluma is, a barikádokon is dúdolták 1871-ben. Charles Trenet (1913–2001) nosztalgikus és ironikus sanzonjait is remekül tudta tolmácsolni, köztük A tenger (La Mer), Que reste-t-il de nos amours. Sugárzott belőle a frissesség, a féktelen életöröm, a francia tájak derűje. A 20. század francia férfi sanzonénekesei közt sok híresség volt (Charles Trenet, Georges Brassens, Gilbert Bécaud (1927–2001), Charles Aznavour, de alighanem Yves Montand volt a legszebb hangú és legtehetségesebb énekes, aki ki tudta fejezni a francia nép, s rajta keresztül minden nép fájdalmát, örömét, kiválóan tudta érzékeltetni éneklésével az élet humoros jeleneteit is. Több földrészen voltak sikeres turnéi, Európában, Amerikában, Ázsiában.

Nézeteit illetően híve volt a második világháborús francia ellenállási mozgalomnak, majd a kommunizmusnak, 1968 után harcos emberjogi aktivistaként tevékenykedett. A francia demokrácia levegője nagy szabadságot biztosított Yves Montand és valamennyi ott alkotó művész számára. Budapesten az Erkel színházban tartott nagy sikerű sanzonestet.

1991-ben halt meg, Párizsban, a Père-Lachaise temetőben nyugszik felesége mellett.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Olympia 81 (Philips)

Filmográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Simone Signoret és Yves Montand emlékhelye Párizsban, a Père Lachaise-temetőben

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Olaszországból vándorolt be a szüleivel, de ő francia lett, ezt nem lehet elvitatni.
  2. A partizánok dala (Le chant de partisans)
  3. A Bastille teret a Madeline-templommal félkörívben összekötő párizsi körutak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Yves Montand témájú médiaállományokat.
  • Ádám Péter: Francia–magyar kulturális szótár. Budapest : Corvina, 2004. Yves Montand l. 166. ISBN 963-13-5237-4

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]