Édith Piaf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Édith Piaf
Edith Piaf.jpg
Édith Piaf 1951-ben
Született 1915. december 19.
Párizs
Elhunyt 1963. október 10.[1](47 évesen)
Grasse
Élettárs Yves Montand
Marcel Cerdan
Foglalkozása énekes

Édith Piaf az IMDb-n

Édith Piaf, eredeti nevén: Édith Giovanna Gassion, (Párizs, 1915. december 19. – Placassier, Grasse, 1963. október 10. (Az utólag, Párizsban kiállított halotti bizonyítvány szerint október 11.)[1]); francia sanzonénekesnő, sanzonszerző, színésznő.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Piaf a francia argóban verebet jelent (nyilvánvaló utalás vékony testalkatára – Édith 142 cm magas, 40 kg súlyú volt). Művésznevét felfedezője, Louis Leplée adta neki, aki azt mondta, hogy olyan, mint egy veréb. Másik becenevének – la môme – jelentése „kölyök”, „fiatalasszony”, ez utalás fiatal korára a felfedezése idején.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hányatott gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anyja, Annetta Giovanna Maillard (művésznevén Line Marsa), bárénekesnő volt. Énekelni ment Konstantinápolyba, ezért a kis Édithet rábízta anyjára, majd apai nagyanyjához került, aki egy bordélyház madámja volt Normandiában, az Eure megyei Bernay-ben. Apja, Louis-Alphonse Gassion, aki cirkuszi artistaként próbált megélni, magához vette a lányát. Ezt követően Édith utcai mutatványosként szerepelt. Ilyen irányú pályafutása hamar véget ért vékony testalkata miatt, énekhangjának köszönhetően azonban továbbra is pénzt tudott keresni apja mutatványai mellett: a kígyóember-mutatványa után Édith dalai következtek.

1919-ben szaruhártya-gyulladás (keratitisz) következtében megvakult, látását csak hétévesen nyerte vissza, elmondása szerint a Lisieux-i Szent Terézhez intézett imádságoknak és a szent sírjához tett zarándokútnak köszönhetően.

1932-ben megszületett első gyermeke: Marcellina. Édith ekkor 17 éves, a gyerek apja, Louis Dupont pedig 18. A gyerek azonban kétéves korában agyhártyagyulladás következtében meghalt.

Énekesnői pályájának kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utcai éneklés közben figyeltek fel tehetségére, és Louis Leplée, a Gerny’s kabaré igazgatója, a kávéház-tulajdonos indította el pályáján. Ő adta neki a „Piaf” nevet is.

1935-ben, húszévesen énekelt először színpadon. Első fellépésén maga kötötte pulóverben jelent meg, melynek egyik ujjával nem készült el, s a hiányt egy fehér selyemkendővel palástolta.

1936 áprilisában Louis Leplée-t meggyilkolták, a gyanúsítottak között Édith is szerepelt. A botrány következtében újra utcára került volna, ha Raymond Asso költő fel nem karolja. Három évig tanította, szép sanzonokat írt neki és kiharcolta első revüszínházi fellépését. Bemutatta Marguerite Monnot-nak, aki aztán olyan örökzöld Piaf-slágereket szerzett, mint a „Milord”.

1940-ben megismerte Jean Cocteau-t, aki neki írta A közönyös szépfiú című darabját.

Párizs 1940-es német megszállása után 1941-ben filmszerepet kapott, a megszállás idején pedig rendszeresen énekelt a katonáknak. A hadifoglyok árváinak megsegítésére gálaestet szervezett. A műsor után az elegáns nézők nercbundáit és ékszereit elárverezték, hogy pénzt gyűjtsenek. Segítette zsidó énekes kollégáit, akik állás nélkül maradtak, vagy elhurcolás fenyegette őket.

1943-ban Charles Trenet-vel, Loulou Gastével és más ismert párizsi sanzon-énekessel együtt Piaf is utazást tett Berlinben, ismertség-növelő, mai szóval „promóciós” célból.[2][3]

Világhír és tragédiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édith Piaf sírja a párizsi Père-Lachaise temetőben

1947 novemberében lépett fel először New Yorkban, azonban nem aratott sikert az amerikai közönség előtt. Későbbi fellépései azonban már itt is nagyon sikeresek. Ugyanebben az évben ismerte meg nagy szerelmét, Marcel Cerdan bokszvilágbajnokot.

1949 októberében Marcel Cerdan repülőgép-szerencsétlenségben meghalt, miközben Édith New York-i fellépésére repült. Ennek következtében Édith alkoholista lett, amitől élete végéig nem tudott szabadulni. Nemsokára a morfiumra is rászokott, amit először egy kórházban kapott fájdalmai enyhítésére, ugyanis közben autóbalesetet szenvedett.

1952-ben feleségül ment Jacques Pills sanzonénekeshez. Esküvői tanúja Marlene Dietrich volt. Nászútjuk egyetlen óriási turné volt: New York, Hollywood, San Francisco, Las Vegas, Miami. Négy évvel később azonban elváltak.

Sous Le Ciel De Paris:

Az 50-es évek közepére Piaf egészsége megrendült, de ő orvosai tiltása ellenére újra és újra színpadra lépett. Fellépett a a New York-i Carnegie Hallban és a Waldorf Astoriában épp oly sikert aratva, mint a párizsi Olympia színpadán vagy Stockholm legnagyobb zenés színházában. Előfordult, hogy éneklés közben többször összeesett. Az 1950-es évek végén, Stockholmban bekövetkezett rosszulléte után a kórházban gyógyíthatatlan, áttétes rákot diagnosztizáltak nála.

1962. október 9-én, 46 évesen, már nagyon betegen feleségül ment a görög származású, 26 éves Théo Sarapo énekeshez (eredeti nevén Thépohanis Lamboukashoz), akivel együtt többször is fellépett. Híres slágerük A szerelem mire jó? című sanzon. Piaf utolsó koncertkörútját „öngyilkos turnénak” is szokták nevezni.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1963 augusztusában egy plascassier-i házba vonult vissza, Grasse külvárosában, a Francia Riviérán. Itt élte utolsó hónapjait, állandó gondozás mellett, és itt hunyt el 1963. október 10-én a déli órákban. Holttestét Sarapo és barátai éjszaka egy mentőautóban titokban Párizsba szállították, halálának hírét október 11-én reggel közölték, mintha itt, szülővárosában hunyt volna el, régi barátjával, Jean Cocteau-val egyazon napon.[4]

A párizsi Père-Lachaise temetőben helyezték végső nyugalomra. Óriási részvét mellett kísérték utolsó útjára, a fővároson keresztül haladó gyászmenetet a Boulevard de Lannes-tól a montparnasse-i Père-Lachaise-ig mintegy 40 000 ember kísérte, rajongói Párizsból és más vidékekről. Bár Piaf hívő katolikus volt, „bűnös életvitelére” hivatkozva[5] a katolikus egyház megtagadta az egyházi temetést és a gyászmise tartását. Sírjánál csak Thouvenin de Villaret atya, a színházi és zenei szakma alamizsnása (aumônier) mondhatott rövid áldást.[6]

Sírkövére ezt vésték: „Madame Lamboukas, dite Édith Piaf” (Lamboukasné, akit Édith Piaf-ként ismertek). Sírhelye a temető 97. parcellájában található (pontosan itt: é. sz. 48° 51′ 35″, k. h. 2° 23′ 56″). Édith Piafon kívül itt nyugszik édesapja, Louis-Alphonse Gassion († 1944) és kislánya, Marcelle, aki 2 éves korában, 1935-ben halt meg, valamint Piaf özvegye, Théo Sarapo (Thépohanis Lamboukas) is, aki 1970-ben autóbalesetben veszítette életét.

Slágerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tu Es Partout (1943)
  • La Vie en rose (1945)
  • Les Trois Cloches (1945)
  • Autumn Leaves (1948)
  • Hymne à l'amour (1949)
  • Padam… Padam… (1951)
  • Sous le ciel de Paris (1954)
  • Miséricorde (Heaven Have Mercy) (1955)
  • Les Amants d'un jour (1956)
  • La Foule (1957)
  • Milord (1959)
  • Non, je ne regrette rien (1960)
  • Mon Légionnaire

Filmszerepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Edith PiafVári Éva önálló estje
  • Piaf (2007), életéről szóló film Olivier Dahan rendezésében. A főszerepét Marion Cotillard alakítja, aki alakításáért Oscar-díjat kapott.
  • Bibi Canta Piaf (2004) film, melyben Bibi Ferreira brazil énekesnő énekli dalait
  • Edith és Marcel (1983) Piaf és Marcel Cerdan kapcsolatát bemutató film, Evelyne Bouix alakításával
  • Edith Piaf (1974) az énekesnő halálának 10. évfordulójára készült film, Brigitte Ariel főszereplésével

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Édith Piaf (1915–1963) (francia nyelven). herodot.net. (Hozzáférés: 2013. március 3.)
  2. Cécile Desprairies: „Sous l’oeil de l’ocuppant” (A megszállók szeme előtt), Armand Colin kiadó, 2010. Lásd: http://livre.fnac.com/a2889798/Cecile-Desprairies-Sous-l-oeil-de-l-occupant?Origin=RUE89_EDITO
  3. Cécile Desprairies: „Sous l’oeil de l’ocuppant”. Szemelvény, videoklip és a szerző kommentárja, lásd http://www.rue89.com/mon-oeil/2010/10/30/ces-cliches-glacants-de-la-france-vue-par-la-propagande-nazie-173724?page=0,3#
  4. La Franca pleure Jean Cocteau et Édith Piaf (francia nyelven). herodot.net. (Hozzáférés: 2013. március 3.)
  5. A L’Osservatore Romano szóhasználata szerint „nyilvánosan élt a bűnben.”
  6. Az INA francia hírügynökség tudósítása a gyászmenetről és a temetésről (híradófelvételekkel), lásd: http://www.ina.fr/video/CAF88021676/les-obseques-d-edith-piaf.fr.html

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Édith Piaf témájú médiaállományokat.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap