Marlene Dietrich

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marlene Dietrich
Marlene Dietrich Delibab Hungarian Movie Weekly 1928Nr25.jpg
Marlene Dietrich, 1928-ban Berlinben
Életrajzi adatok
Születési név Marie Magdalene Dietrich
Született 1901. december 27.
Berlin
Származás német német
Elhunyt 1992. május 6. (90 évesen)
Párizs
Házastársa Rudolf Sieber (1924–1976)
Pályafutása
Aktív évek 19191984

Marlene Dietrich weboldala
Marlene Dietrich az IMDb-n
Marlene Dietrich a Marokkó című filmben

Marlene Dietrich (Berlin, 1901. december 27.Párizs, 1992. május 6.) eredeti nevén Marie Magdalene Dietrich német színésznő, énekesnő.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marlene Dietrich porosz rendőrtiszti családban született, apja Louis Erich Otto Dietrich, anyja Wilhelmine Elisabeth Josephine Felsing volt. A családnak Marie Magdalene mellett, aki később Marlene-nek nevezte magát, még egy lánya volt, az egy évvel idősebb Elisabeth. Az apa 1908-ban bekövetkezett halála után az anya 1914-ben férjhez ment egy porosz katonatiszthez.

Marlene zenei oktatásban részesült és 1918-ban a weimari Zeneművészeti Főiskolán hegedűművésznek tanult. 1921-től Berlinben folytatta tanulmányait. Az első színpadi szerepet Max Reinhardttól kapta.

1923-ban férjhez ment Rudolf Sieberhez, következő évben megszületett Maria nevű lányuk. Marlene Dietrich életében 1930-ban bekövetkezett a hazai és nemzetközi siker Lola Fröhlich szerepével a A kék angyal című filmben, amely Heinrich Mann Ronda tanár úr regénye alapján készült. Szintén 1931-ben Oscar-díjra jelölték a Marokkó című filmbeli szerepéért.

Josef von Sternberg rendezővel együtt Amerikába utazott és a Paramount Pictures-szel kötött szerződést.

1936-ban elutasította Joseph Goebbels felkérését, hogy Németországban forgasson, annak ellenére, hogy a magas díjazás mellett szabad kezet kapott volna a forgatókönyvek és munkatársak kiválasztásában. A továbbiakban az Amerikai Egyesült Államokban játszott, olyan rendezők keze alatt, mint Alfred Hitchcock, Ernst Lubitsch, Orson Welles és Billy Wilder. 1939-ben felvette az amerikai állampolgárságot.

Miután szerelmese, Jean Gabin csatlakozott a francia ellenálláshoz, Marlene Dietrich is tenni akart valamit a hitleri rezsim elleni harcban. Ezért énekesnőként az amerikai katonáknak tartott előadásokat, a lehető legközelebb a frontvonalhoz. A háború végén az első amerikai csapatokkal Németországba érkezett, és sikerült viszontlátnia édesanyját és nővérét.

A politikai kiállása a hitleri náci ideológia ellen nemzetközi téren sok elismerést szerzett: 1947-ben megkapta a civilek által elérhető legmagasabb amerikai kitüntetést (Medal of Freedom), 1950-ben pedig a Francia Becsületrend lovagja lett.

1953 után kizárólag énekesnőként lépett színpadra. Zenei kísérője 1955-től kb. 10 évig Burt Bacharach volt. 1961-ben forgatta utolsó nagy filmjét, az Ítélet Nürnbergben címűt.

Élete későbbi szakaszában az alkohol egyre nagyobb problémát jelentett. Egy 1975-ös ausztráliai fellépés után combnyaktörést szenvedett. A legutolsó filmszerepét, 1979-ben, tolószékben játszotta. A forgatás után teljesen visszavonult és párizsi lakásában visszavonultan élt. Évekkel később beleegyezett, hogy szerepeljen Maximilian Schell Marlene című dokumentumfilmjében (1984), de kizárólag a hangjával.

1992-ben Párizsban halt meg, hivatalosan szív- és veseelégtelenségben. Ugyanakkor titkárnője és barátnője, Norma Bosquet, aki élete utolsó heteiben naponta meglátogatta, azt állította, hogy a színésznő altató-túladagolással öngyilkos lett. Marlene Dietrichet kívánságának megfelelően Berlinben temették el.

Dietrich biszexuális volt, viszonya volt Ona Munson színésznővel és Mercedes de Acosta íróval, szeretői között tartják számon ezenkívül a Kennedy-fivéreket, Frank Sinatra amerikai énekest, Claudette Colbert amerikai színésznőt, James Stewart és Gary Cooper amerikai színészeket, Ernest Hemingway és G. B. Shaw amerikai írókat, valamint Margo Lion színésznőt.

Marlene Dietrich életéről 2000-ben készült életrajzi film, Marlene címmel, Katja Flint és Herbert Knaup főszereplésével.

Dietrich 1978-ban kiadott életrajzi könyvét, Tiétek az életem címmel hazánkban is kiadták. A lánya, Maria Riva a kilencvenes évek elején írott könyve, az Az anyám, Marlene Németországban a bestseller-listák élére került.[1]

2002-ben Berlin díszpolgára lett.

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marlene Dietrich még Németországban, 1933 májusában
Marlene Dietrich az Amerikai Hadsereg harmadik hadosztályának katonáit szórakoztatja 1944-ben
Marlene Dietrich a mozicsillag Earl E. McFarland sebesült katona begipszelt lábára írja nevét, az Egyesült Államok tábori kórháznál Belgiumban, 1944. november 24-én, fellépését követően
Marlene Dietrich a Stanley Kramer rendezte Ítélet Nürbergben c. filmben (1961)
  • So sind die Männer (Der kleine Napoléon), Georg Jacoby, 1922
  • Tragödie der Liebe, Joe May, 1922
  • Der Mensch am Wege, Wilhelm Dieterle, 1922/23
  • Der Sprung ins Leben, Johannes Guter, 1922/23
  • Manon Lescaut, Arthur Robinson, 1925
  • Eine Dubarry von heute, Alexander Korda, 1925/26
  • Der Tänzer meiner Frau, Alexander Korda, 1925/26
  • Madame wünscht keine Kinder, Alexander Korda, 1925/26
  • Kopf hoch, Charly!, Willi Wolff, 1925/26
  • Der Juxbaron, Willi Wolff, 1925/26
  • Sein größter Bluff, Harry Piel, 1927
  • Café Electric, Gustav Ucicky, 1927
  • Prinzessin Olala, Robert Land, 1928/29
  • Ich küsse Ihre Hand, Madame, Robert Land, 1927/28
  • Die Frau, nach der man sich sehnt, Kurt Bernhardt, 1929
  • Das Schiff der verlorenen Menschen, Maurice Tourneur, 1929
  • Gefahren der Brautzeit, Fred Sauer, 1930
  • A kék angyal (Der blaue Engel), Josef von Sternberg, 1930
  • Marokko, Josef von Sternberg, 1930 mit Gary Cooper
  • Dishonored (X27), Josef von Sternberg, 1931
  • Shanghai Express, Josef von Sternberg, 1932
  • Blonde Venus, Josef von Sternberg, 1932
  • Song of Songs, Rouben Mamoulian, 1933
  • Die scharlachrote Kaiserin, Josef von Sternberg, 1934
  • Die spanische Tänzerin, Josef von Sternberg, 1935
  • Sehnsucht, Ernst Lubitsch und Frank Borzage, 1936
  • Allah kertje - The Garden of Allah, Richard Boleslawski, 1936
  • Perlen zum Glück, Frank Borzage, 1936
  • Tatjana, Jaques Feyder, 1937
  • Engel, Ernst Lubitsch, 1937
  • Der große Bluff (Destry rides again), George Marshall, 1939
  • Das Haus der Sieben Sünden, Tay Garnett, 1940
  • Die Abenteurerin, René Clair, 1941
  • Herzen in Flammen, Raoul Walsh, 1941
  • The Lady is willing, Mitchel Leisen, 1942
  • Die Freibeuterin, Ray Enright, 1942
  • Pittsburgh, Lewis Seiler, 1942
  • Follow the Boys, Edward E. Sutherland, 1944
  • Kismet, William Dieterle, 1944
  • Martin Roumagnac, Georges Lacombe, 1946
  • Golden Earrings, Mitchell Leisen, 1947
  • Eine auswärtige Affäre, Billy Wilder, 1948
  • Jigsaw, Fletcher Markle, 1949
  • Die rote Lola, Alfred Hitchcock, 1950
  • Die Reise ins Ungewisse, Henry Koster, 1951
  • Engel der Gejagten, Fritz Lang, 1952
  • In 80 Tagen um die Welt, Michael Anderson, 1956
  • Die Monte Carlo Story, Samuel A. Taylor und Giulio Machi, 1957
  • A vád tanúja, Billy Wilder, 1957
  • Im Zeichen des Bösen, Orson Welles 1958
  • A nürnbergi per, Stanley Kramer, 1961
  • The Black Fox, The True Story Of Adolf Hitler, Louis C. Stoumen, 1962
  • Zusammen in Paris, Richard Quine, 1964
  • I wish you Love, Clark Jones, 1972
  • Schöner Gigolo, armer Gigolo, David Hemmings 1978
  • Marlene, Maximilian Schell, 1982/83

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Marlene Dietrich témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Diana McLellan. The Girls: Sappho Goes to Hollywood. St. Martin's Griffin. ISBN 0-312-28320-2 (2001)