Erich Maria Remarque

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erich Maria Remarque
Bundesarchiv Bild 102-10867, Erich Maria Remarque.jpg
Erich Maria Remarque
Élete
Született 1898. június 22.
Osnabrück, Németország
Elhunyt 1970. szeptember 25. (72 évesen)
Locarno, Svájc
Nemzetiség német
Felesége 1) Ilse Jutta Zambona(1925-19??, 1938-1957)
2) Paulette Goddard (1958–1970)
Pályafutása
Első műve Álomzug (1920)
Fontosabb művei Nyugaton a helyzet változatlan (1929)
Hatottak rá Immanuel Kant, Karl May, Frank Wedekind, Rainer Maria Rilke
Hatása William March

Erich Maria Remarque, valódi neve Erich Paul Remark (náci híresztelések szerint Kramer), (Osnabrück, Németország, 1898. június 22.Locarno, Svájc, 1970. szeptember 25.) német pacifista és antifasiszta író.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katolikus munkáscsalád gyermekeként született. Apja Peter Franz Remark (*1867 június 14., Kaiserwerth), anyja Anna Maria Stallknecht (*1871 november 21., Katernberg). Édesanyja iránti tiszteletből később felvette annak középső nevét, s a Remarque-ból Remarkra németesedett családnevét visszaváltoztatja Remarque-ra. Tizenhat évesen kezdett el írni, esszéket, verseket s egy regénnyel is megpróbálkozott, amelyet később, 1920-ban fejezett be Álomzug címmel.

Tizennyolc évesen besorozták katonának. 1917 június 12-én a Nyugati frontra került, ahol július 31-én bal lábát, jobb kezét, illetve a nyakát repeszdarabok sebesítették meg. Katonai kórházba került, s a háború végéig ott is maradt.

A háború után több állása is volt, többek közt könyvtáros, üzletember, tanár, újságíró és szerkesztő. 1925-ben elvette első feleségét, Ilse Jutta Zambonát, akitől nemsokára el is vált, aztán 1938-ban újra elvette.

1929-ben megjelent háborúellenes remekműve, a Nyugaton a helyzet változatlan, mely hatalmas sikert aratott. A könyv feltárja a front legembertelenebb körülményeit, melyben az éhínség, a sár, a sérülések, a patkányok és a betegségek legalább annyira veszélyes ellenségek, mint a szemben álló hadsereg.

Hitler hatalomra jutásakor az író műveit nemzet- és becsületellenesnek minősítették és nyilvánosan elégették, az íróról elterjesztették, hogy nem vett részt az első világháborúban, s hogy zsidó származású, s hogy a neve nem Remarque, hanem Krámer. Mindez persze náci koholmány volt, de propaganda-gépezetük hatásosan tette a dolgát. Remarque 1933-ban Svájcba emigrált.

1939-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált első feleségével, 1948-ban tért vissza Svájcba és ott élt egészen haláláig.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első műveiben az I. világháború szörnyűségeit és következményeit írja le a résztvevő katonák szempontjából. A front embertelen körülményeitől kezdve a boldog/boldogtalan hazatérésig minden katonai megpróbáltatás benne van regényeiben. A két világháború közötti Németország, a Weimari Köztársaság, az infláció, az egyszerű hétköznapi emberek problémái és a nácizmus születése hiteles képet adnak a kor társadalmáról.

Későbbi témái az 1930-as évek és a II. világháború alatti emigráció nehézségei, megpróbáltatásai és a koncentrációs táborok mindennapjai. Ezekben a megrendítő regényekben a nácizmus és fasizmus áldozatainak szenvedéseit írta le, de szinte mindegyik művében fontos helyet kap a szerelem, mely melegséget és reményt nyújt a kétségbeejtő élethelyzetekben.

Erich Maria Remarque a XX. század egyik legsikeresebb írója, regényeit megfilmesítették, CD-re vették, számtalan nyelvre lefordították.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Regények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Álomzug (Die Traumbude. Ein Künstlerroman, 1920)[1]
  • Gam (1924)[1]
  • Állomás a horizonton (Station am Horizont, 1928)[1]
  • Nyugaton a helyzet változatlan (Im Westen nichts Neues, 1929)
  • Győztesek és legyőzöttek / … és azután… (Der Weg zurück, 1931)[2]
  • Három bajtárs (Drei Kameraden, 1937)
  • Szeresd felebarátodat (Liebe deinen Nächsten, 1941)
  • A diadalív árnyékában (Arc de Triomphe, 1945)
  • Szikrányi élet (Der Funke Leben, 1952)
  • Szerelem és halál órája (Zeit zu leben und Zeit zu sterben, 1954)
  • A fekete obeliszk (Der schwarze Obelisk, 1956)
  • Hiába futsz (Der Himmel kennt keine Günstlinge, 1961)
  • Éjszaka Lisszabonban (Die Nacht von Lissabon, 1963)
  • A paradicsomban is ott a pokol (Schatten im Paradies, 1971) – posztumusz kiadás

Egyéb művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Der Feind (1931) novellák
  • Der letzte Akt (1955) forgatókönyv
  • Die letzte Station (1956) színmű
  • Die Heimkehr des Enoch J. Jones (1988) színmű
  • Ein militanter Pazifist (1994) interjúk esszék

Egyéb magyar kiadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csend Verdun felett : elbeszélések. Ford. Gergely Erzsébet. Budapest : Fátum-ars : Merényi, 1994. ISBN 963-8367-44-X
  • Állomás a horizonton : [antológia].(Regények: Az álomzug; Gam; Állomás a horizonton.) Ford.Tandori Dezső. Debrecen : Aquila, 2000. ISBN 963-679-101-5
  • Az ígéret földje. Ford. Tandori Dezső. Budapest : Aquila Könyvkiadó, 2000. ISBN 963-679-106-6

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Magyarul az Állomás a horizonton c. gyűjteményes kötetben jelent meg
  2. Magyarul 1931-ben jelent meg Benedek Marcell fordításában, DANTE kiadásban - a mű a Nyugaton a helyzet változatlan folytatása.
  • Világirodalmi kisenciklopédia. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1984. Remarque lásd 261. p. ISBN 963-281-376-6

Kapcsolódó oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]