Al Pacino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Al Pacino
Al Pacino.jpg
Al Pacino (2004)
Életrajzi adatok
Születési név Alfredo James Pacino
Született 1940. április 25. (73 éves)
Manhattan, New York,
 USA
Pályafutása
Aktív évek 1968 - napjainkig
Híres szerepei Michael Corleone
(A keresztapa-filmek)
Frank Serpico
(Serpico)
Tony Montana
(A sebhelyesarcú)
Díjai
Oscar-díj Legjobb férfi főszereplő
1993 Egy asszony illata
Golden Globe Legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm)
2003 Angyalok Amerikában
Cecil B. DeMille életműdíj
2001
Legjobb férfi főszereplő (filmdráma)
1993 Egy asszony illata
Legjobb férfi főszereplő (filmdráma)
1974 Serpico
BAFTA-díj Legjobb férfi főszereplő
1976 Kánikulai délután
Emmy-díj legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm)
2003 Angyalok Amerikában

Al Pacino az IMDb-n

Al Pacino (New York, 1940. április 25. –) Oscar-díjas és többszörös Golden Globe-díjas amerikai színész, a filmtörténelem egyik meghatározó színészegyénisége. Lee Strasberg világhírű Actors Stúdiójában próbálta elsajátítani a szakma fortélyait, melyet előtte olyan nagy színészek is tanultak, mint James Dean vagy Marilyn Monroe. Már rögtön az első filmszerepe, a Pánik a Tű parkban előtt Tony-díjat kapott egy Broadway darabban nyújtott alakításáért. Francis Ford Coppola 1972-ben ráosztotta a Corleone-családot irányító maffiavezér, Michael Corleone szerepét A Keresztapa című filmjében, melynek köszönhetően egy csapásra a legnagyobbak között találta magát. Filmjei témájául gyakorta szolgál a szervezett bűnözés, a New York-i olasz maffia: főszerepet játszott A sebhelyesarcúban, a Dick Tracyben Warren Beatty-vel, majd a Szemtől szemben felügyelőjeként Robert De Niro illetve a Fedőneve: Donnie Brascoban Johnny Depp partnereként. Az ő nevéhez fűződik mára már világhíressé vált monológja, amit a Minden héten háború című film végén intéz csapatához.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A New York-i Bronxban született, 1940. április 25-én. Szülei olaszok, Salvatore és Rose, születése után hamarosan elváltak, és a kis Al a nagyszülők házában talált menedéket. Kedvenc foglalatossága volt a moziban látott filmszereplők hangjának, mozgásának utánzása. Még középiskolás volt, amikor Bronxban Csehov Sirályában lépett fel, és ekkor ébredt rá saját színészi képességeire. A fiatal srác a Broadway-re vágyott, de a tanulást félvállról vette, és ez egyre romló eredményein is meglátszott. Egy ideig alkalmi munkákból tartotta el magát, majd Herbergh Berghof tanodájába iratkozott be, de Lee Strasberghez vágyott. A method acting mestere szárnyai alá vette az ifjú titánt, majd off-Broadway-darabokban szerzett neki szerepet. Al végre megvalósíthatta önmagát, és az elkövetkezendő években díjakkal halmozták el munkáiért, többek között Tony- és Obi-díjakkal. Utolsó színházi szerepében egy kábítószerfüggő fiatalt formált meg, s bár ezután egyenesen a mozivászonra nyergelt át, a rendezők és producerek még sokáig hagyták hemperegni a drogos témában. Első két játékfilmjében ugyanis szintén drogfüggő csődtömegeket személyesít meg, akiknek nincs módjuk és nincs erejük ahhoz, hogy szakítsanak züllött életükkel. A Pánik a Tű Parkban direktora így jellemezte a lehengerlő tehetségű sztárpalántát: „Látszatra érdektelen, csúnya kisember, ám amikor beszélni, mozogni kezd, szemében lézersugár gyullad ki”.

Az 1970-es évek - A keresztapa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Al Pacino A Keresztapa első részében

Pályája nehezen indult be, és ha Francis Ford Coppola késhegyre menő viták árán nem fogadtatja el a Paramount Pictures fejeseivel, hogy ő játssza A Keresztapa című epikus gengszterfilm egyik főszerepét, talán ma egy legendával lennénk szegényebbek. Pacino az első próbafelvételeken nem győzte meg a stúdió vezetőit, akik ki akarták rúgni, de a sokat emlegetett éttermi mészárlásjelenetben már minden kétséget eloszlatott afelől, hogy ő a legautentikusabb választás a fiatal katonatiszt szerepére, aki apja, a mindenható maffiafőnök (Marlon Brando) helyébe lépve a családi vállalkozás élére áll. Pacino-t beszippantotta Hollywood, és a Keresztapáért Oscar-díjra jelölték, ezt azonban még nem sikerült beváltania. Sőt, díjak tekintetében sokáig a legmellőzöttebbek közé tartozott. A Keresztapa azonban mérföldkő lett Új-Hollywood történelmében, felfrissítette műfajának lelassult véráramát, és a nyomában valóságos „gengszterfilm-dömping” indult el. Pacino a két évvel későbbi folytatásban már abszolút főszereplő volt, s noha ismételten jelölték, újfent alulmaradt, ezúttal Art Carney-val szemben.
Filmes karrierje sínre került és innentől kezdve a legjobb rendezők álltak sorba Pacinóért, így nem csoda, hogy a következő években szinte csak neves filmkészítőkkel dolgozott együtt. Erőteljes alakításokat nyújtott Sydney Lumet két filmjében, a klasszikussá vált Serpico-ban (1973), mint túlzottan lelkiismeretes rendőr, aki le akarja leplezni a szervezeten belüli korrupciót - ezért az alakításáért Golden Globe-díjat kapott -, és a Kánikulai délután-ban (1975), mint kétbalkezes, biszexuális bankrabló. Ezután néhány kevésbé sikeres film következett, mint például az egy autóversenyző életéről szóló Bobby Deerfield (1977). Az évtized végén újfent Oscar-díjra jelölték a Norman Jewison által rendezett Az igazság mindenkié (1979) című filmdrámában nyújtott erőteljes alakításáért, melyben egy mindenre elszánt ügyvédet kelt életre. Azonban az aranyszobrocska ismételten elmaradt.

Az 1980-as évek - Egy újabb legendás szerep[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos filmszerepet visszautasított, ezek között van a Kramer kontra Kramer és az Apokalipszis most. A Csillagok háborújában Han Solo is lehetett volna, de Pacino nem kedveli a fantasztikus filmeket. A sikeresnek mondható előző évtized után a nyolcvanas években sikerül néhány alacsonyabb színvonalú produkcióhoz is leszerződnie. Ilyen például William Friedkin nagy vihart kavart bűnügyi filmje, a Portyán (1980) és a Szerző! Szerző! (1982) című film, melyben Pacino komikus oldalát csillogtatja meg. Ebből az időszakból kétségkívül egyedül A sebhelyesarcú méltó említésre, amelyben Tony Montanát, a kubai bevándorlót formálja remekbe. A hazájában is bűnözőként tevékenykedő Montana az Újvilág felé hajózva elhatározza, hogy az alvilági vezetőség bizalmába férkőzve megfosztja trónjuktól Miami hírhedt drogbáróit. Poliészter öltönyök, füstös klubok, literszámra ömlő vér (a láncfűrészes jelenet farokcsóváló udvarlás Brian De Palma részéről Alfred Hitchcock Psycho-ja előtt), nyitott tetejű autók, virágmintás ingek, árulás és becsület. Pacino talán legmeggyőzőbb Montana szerepében: amit itt művel, az tulajdonképpen a mohó, mégis avítt becsületkódex alapján dolgozó, dél-amerikai proletár gondos reprezentációja. A közönség és a kritikusok egyaránt el voltak ragadtatva Pacino játékától, a szakma azonban meglepő módon "csak" Golden Globe-díjra jelölte őt, melyet végül meg sem kapott, és az alkotás is elkerülte az akadémia figyelmét. Az Amerika fegyverben (1985) című, az amerikai függetlenségi háborúról szóló filmben Pacino messze elmaradt előző alakításaitól és mind a film, mind pedig a színész hatalmasat bukott; nem mellékesen az Arany Málna díjak sem kerülték el a mozit. Talán ennek a váratlan kudarcnak tudható be, hogy a színész a következő három évben nem is vállalt el semmilyen munkát. Az évtizedet egy mérsékelt krimivel, A szerelem tengere (1989) című filmmel zárja, melyben Ellen Barkin és John Goodman voltak a partnerei. Ebben az évtizedben Pacino nem teljesített túl sikeresen így nem meglepő, hogy ebben az időszakban egyetlenegy Oscar-jelölést sem kapott, pedig egyesek szerint már igazán járt volna neki ez a kitüntetés.

Az 1990-es évek - A várva várt Oscar-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990-ben Warren Beatty képregényadaptációjában, a Dick Tracy groteszk maffiózószerepében tündököl és ugyanebben az évben játssza el utoljára Michael Corleone szerepét a keresztapa-trilógia befejező részében. A Keresztapa III. ugyan sikeres volt bemutatásakor, azonban ez a siker messze elmaradt elődeitől és Pacino is emiatt vállalta el nehezen a szerepet, mondván a második rész már lezárta a történetet. A Krumplirózsa (1991) című romantikus drámában Michelle Pfeiffer volt a partnere, a rosszéletű szakács szerepe visszaszerezte Pacino népszerűségét, mind a közönség, mind a rendezők körében. 1992-ben az Egy asszony illata című filmdrámában kritikus humorral, megfáradt iróniával és lírai szomorúsággal tölti fel Frank Slade, a vak alezredes drasztikus szerepét. Jutalomjátékát Oscarral honorálják, bár a közvélemény szerint ez egyértelműen vigaszdíj volt, egy eddig nem honorált életmű kései elismerése. Szintén ebben az évben szerepel még a sztárok egész sorát felvonultató Glengarry Glen Ross című filmben, melyért szintén jelölte őt az akadémia, mint legjobb mellékszereplőt. Pacino szekere innentől kezdve vágtatni kezdett: a Carlito útja (1993) egy újabb gengsztermozi, de ezúttal ő játssza az erkölcsös, börtönviselt maffiózót, aki szeretné otthagyni New York alvilágának mocskát, és egy autókölcsönzőt nyitni egy távoli, békés szigeten. Rendkívüli film, amelyben Sean Penn élete egyik legtalálóbb szerepében brillíroz, Pacino pedig ismét nem hazudtolja meg önmagát. Joe Cocker betétdala még tragikusabbá teszi ezt az árulásról és szerelemről szóló gengszterballadát, amelyet érdemes több ponton is összehasonlítani A sebhelyesarcúval. Hiszen mindkét mű főhőse elbukik a küzdelemben, de míg egyikük nem képes a puskacsőnél messzebbre látni, és csak saját vérbosszújára gondol az utolsó pillanatig, addig a másik ellöki magától a változó értékeket, kitágul előtte a horizont; ironikus módon épp egy futni hagyott helyi kiskirály döfi hátába a kést.

1995-ben a Szemtől szemben-t forgatja Robert De Niro társaságában, álomszereposztással. Michael Mann nagyszabású akciófilmje óriási lenyomatot hagyott maga után, amit mi sem bizonyít erősebben, minthogy hamarosan videojáték dolgozza fel a rabló-pandúr történetet. 1996-ban Pacino a rendezői székben is kipróbálta magát a Richard nyomában című történelmi film forgatása alatt, majd 1997-ben Az ördög ügyvédje következett, amelyben a ördögöt mintázta meg nagy sikerrel Keanu Reeves oldalán. Ugyanebben az évben ismét egy maffiafilmben tündökölt az ifjú Johnny Depp partnereként, a Fedőneve: Donnie Brasco című krimiben. Egy év szünet után a Minden héten háború (1999) című filmben egy amerikai futballcsapat edzőjét alakította, majd ismét Michael Mann-nel dolgozott együtt egy Russell Crowe főszereplésével készült moziban, A bennfentes című thrillerben, melyet a következő évben hét kategóriában jelöltek Oscar-díjra.

2000 után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Al Pacino, mint Roy Marcus Cohn az Angyalok Amerikában című filmben

Az új évezred elején ismételten egy kisebb szünet következett, viszont 2002-ben három filmet is forgatott. Christopher Nolan Álmatlanság című thrillerében Pacino egy sokat tapasztalt Los Angeles-i nyomozót keltett életre, aki társával egy kis alaszkai faluba utazik, hogy elkapja egy tizenhét éves lány gyilkosát.

A másik két filmje, az Ismerős játékok és a Gengszter románc viszont egytől egyig kudarcot vallottak. Az HBO is sugározta az Angyalok Amerikában című minisorozatot, amelyben Pacino első ízben jelenik meg a közönség előtt televíziós produkcióban és ráadásul őszes hajjal. A film homoszexualitásról, vallásról, politikáról, életről szól. Roger Donaldson Beavatás (2003) című kalandfilmjében a Colin Farrell által alakított James Clayton életének megváltoztatására törekszik kiképzője, Walter Burke, akit Al Pacino kelt életre. A CIA öreg rókája ráveszi a kiképzőközpont legkitűnőbb diákját, hogy legyen a tanítványa, de hogy teljes jogkörű ügynök lehessen, előbb túl kell élnie a kiképzést.

Al Pacino, mint Shylock, A velencei kalmár-ban, (2004)

2004-ben Michael Radford rendező Shakespeare-adaptációjában, A velencei kalmárban Shylockot formálta meg Jeremy Irons oldalán. A szerepét eredetileg Marlon Brando kapta volna, azonban a színészlegenda gyenge egészségi állapota miatt nem vállalta a munkát. D.J. Caruso is Pacinóban látta meg A pénz beszél egyik főhősét, Waltert, aki sportfogadásokkal üzletel, majd a szárnyai alá veszi az egykori futballsztárt – őt Matthew McConaughey játssza – és sajátos módszereivel kihozza belőle a maximumot.

A 2007-as 88 perc című moziban Al Pacino alakítja azt a professzort is, aki másodállásban az FBI-nál tevékenykedik, mint pszichiáter, és egy nap halálos fenyegetést kap, miszerint 88 perce van hátra az életből. Szintén ebben az évben szerepelt még az utóbbi évek egyik sikerfilmjének második folytatásában, az Ocean’s Thirteen-ben is George Clooney és Brad Pitt oldalán. 2008-ban ismét együtt játszott Robert De Niróval A törvény gyilkosa című krimiben. A film a vártnál gyengébben szerepelt a mozik pénztáránál.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Al Pacinót már évek óta Hollywood örök agglegényének tartják és talán ennek tudható be az is, hogy sztár kollégáitól eltérően feltűnően keveset szerepel a neve a különböző bulvárlapok hasábjain. A színész kapcsolatai rövid ideig tartottak, az egyetlen kivétel a neves színésznő, Beverly D’Angelo volt, akivel 1997 óta élt együtt és aki 2001 januárjában ikreket hozott világra. Ezután azonban kapcsolatuk megromlott, és nem éppen békés körülmények között váltak el egymástól.

Magyar hangjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legtöbbször - 27 alkalommal - Végvári Tamás kölcsönözte a hangját. Szinkronizálta még: Szakácsi Sándor öt alkalommal; Háda János két alkalommal, valamint Dörner György, Fekete Ernő, Jakab Csaba, Reviczky Gábor, Sebestyén András és Szacsvay László 1-1 alkalommal.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bemutató Eredeti cím Magyar cím Szerep Rendező Magyar hangja [1]
1969. július 13. Me, Natalie Én, Natalie Tony Fred Coe -
1971. május 9. The Panic in Needle Park Pánik a Needle parkban Bobby Lionelli Jerry Schatzberg Fekete Ernő Tibor
1972. március 15. The Godfather A Keresztapa Michael Corleone Francis Ford Coppola Végvári Tamás
1973. augusztus 31. Scarecrow Madárijesztő Francis Lionel 'Lion' Delbuchi Jerry Schatzberg Szacsvay László
Háda János
1973. december 5. Serpico Serpico Frank Serpico rendőrtiszt Sidney Lumet Szakácsi Sándor
1974. december 12. The Godfather Part II A Keresztapa II. Michael Corleone Francis Ford Coppola Végvári Tamás
1975. szeptember 21. Dog Day Afternoon Kánikulai délután Sonny Wortzik Sidney Lumet Háda János
1977. szeptember 17. Bobby Deerfield Bobby Deerfield Bobby Deerfield Sydney Pollack Szakácsi Sándor
1979. június 29. And Justice for All Az igazság mindenkié Arthur Kirkland Norman Jewison Schnell Ádám
1980. február 8. Cruising Portyán Steve Burns William Friedkin Faragó József
1982. június 18. Author! Author! Szerző! Szerző! Ivan Travelian Arthur Hiller Végvári Tamás
1983. december 9. Scarface A sebhelyesarcú Tony Montana Brian De Palma Végvári Tamás
1985. június 30. Revolution Amerika fegyverben Tom Dobb Hugh Hudson Végvári Tamás
1989. szeptember 15. Sea of Love A szerelem tengere Frank Keller nyomozó Harold Becker Szakácsi Sándor
1990. The Local Stigmatic A kiközösített Graham David F. Wheeler
1990. június 15. Dick Tracy Dick Tracy Nagymenő Warren Beatty Reviczky Gábor
1990. december 25. The Godfather Part III A Keresztapa III. Michael Corleone Francis Ford Coppola Végvári Tamás
1991. október 11. Frankie and Johnny Krumplirózsa Johnny Garry Marshall Dörner György
1992. szeptember 30. Glengarry Glen Ross Glengarry Glen Ross Richard "Ricky" Roma James Foley Végvári Tamás
1992. december 23. Scent of a Woman Egy asszony illata Frank Slade alezredes Martin Brest Végvári Tamás
1993. november 10. Carlito's Way Carlito útja Carlito "Charlie" Brigante Brian De Palma Végvári Tamás
1995. november 22. Two Bits Egy nap a mozi Gitano Sabatoni James Foley Végvári Tamás
1995. december 15. Heat Szemtől szemben Vincent Hanna Michael Mann Végvári Tamás
1996. február 16. City Hall Minden gyanú felett John Pappas polgármester Harold Becker Végvári Tamás
1996. július 5. Looking for Richard Richard nyomában III. Richard Al Pacino
1997. február 28. Donnie Brasco Fedőneve: Donnie Brasco Benjamin "Lefty" Ruggiero Mike Newell Végvári Tamás
1997. október 17. The Devil's Advocate Az ördög ügyvédje John Milton Taylor Hackford Végvári Tamás
1999. november 5. The Insider A bennfentes Lowell Bergman Michael Mann Végvári Tamás
1999. december 16. Any Given Sunday Minden héten háború Tony D'Amato Oliver Stone Végvári Tamás
2000. Chinese Coffee Kínai kávé Harry Levine Al Pacino
2002. május 3. Insomnia Álmatlanság Will Dormer nyomozó Christopher Nolan Végvári Tamás
2002. augusztus 23. S1m0ne S1m0ne Viktor Taransky Andrew Niccol Végvári Tamás
2002. október 11. People I Know Ismerős játékok Eli Wurman Daniel Algrant Végvári Tamás
2003. január 25. The Recruit Beavatás Walter Burke Roger Donaldson Végvári Tamás
2003. augusztus 8. Gigli Gengszter románc Starkman Martin Brest Végvári Tamás
2003. december 7. Angels in America Angyalok Amerikában (TV film) Roy Marcus Cohn Mike Nichols Végvári Tamás
2004. szeptember 3. The Merchant of Venice A velencei kalmár Shylock Michael Radford Végvári Tamás
2005. október 7. Two for the Money Pénz beszél Walter Abrams D.J. Caruso Végvári Tamás
2007 88 Minutes 88 perc Jack Gramm Jon Avnet Végvári Tamás
2007 Ocean's Thirteen Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik Willie Banks Steven Soderbergh Végvári Tamás
2008 Righteous Kill A törvény gyilkosa David Fisk nyomozó Jon Avnet Végvári Tamás
2010 You Don't Know Jack Dr. Halál Dr. Jack Kevorkian Barry Levinson Reviczky Gábor
2011. december 19. Jack and Jill Jack és Jill Al Pacino Dennis Dugan Reviczky Gábor
2011 The Son of No One Senki fia Charles Stanford Dito Montiel -
2012 Stand Up Guys Született gengszterek Val Fisher Stevens Csuja Imre
2013 Phil Spector Phil Spector Phil Spector David Mamet Dörner György

Fontosabb díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • American Cinematheque Gala Tribute
    • 2005. American Cinematheque-díj
  • Amerikai Film Intézet
    • 2007. Életműdíj
  • Amerikai Filmkritikusok Szövetsége
  • Amerikai Komédia-díj
  • Amerikai Rendezők Társulata
  • Bostoni Filmfesztivál
    • 1992. Elismerés-díj
  • Bostoni Filmkritikusok Szövetsége
  • Filmszínészek Egyesülete
  • Gotham-díj
    • 1996. Életműdíj
  • Kansas City Filmkritikusok Szövetsége
  • Lincoln Center Film Egyesület
    • 2000. Gala Tribute
  • Los Angelesi Filmkritikusok Szövetsége
  • Nemzeti Filmszemle, USA
  • Nemzeti Filmszemle, USA
  • Valladolid Nemzetközi Filmfesztivál
  • Goldene Kamera Berlin
    • 2013. Életműdíj

Jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Al Pacino című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Al Pacino témájú médiaállományokat.
  • film Filmportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap