Kevin Kline
| Kevin Kline | |
 |
|
| Kevin Kline a 2010-es Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Kevin Delaney Kline |
| Született | 1947. október 24. St. Louis, Missouri,  USA (65 éves) |
| Házastárs | Phoebe Cates (1989-napjainkig) |
| Pályafutása | |
| Aktív évek | 1972-napjainkig |
| Díjai | |
| Oscar-díjak | |
| Legjobb férfi mellékszereplő 1989 A hal neve Wanda |
|
|
|
|
| IMDb-adatlap | |
| PORT.hu-adatlap | |
Kevin Delaney Kline (1947. október 24-én, St. Louisban, Missouri, USA), Oscar-díjas amerikai színész, szinkronszínész, rendező.[1]
Tartalomjegyzék |
Korai évek[szerkesztés]
Kevin Kline St. Louisban (Missouri) született, édesanyja, Margaret „Peggy” Delaney és édesapja, Robert Joseph Kline, aki klasszikus zenerajongó és énekes volt. Övé volt a The Record Bar, a legnagyobb játék és hanglemezbolt St. Louisban. Apja családjának a Kline's Inc. üzletlánc volt a tulajdonában. Kline édesanyját a család drámai színházi szereplőjeként jellemezte. Két öccse van, Alex és Christopher, valamint egy nővére, Kate.
Kevint és testvéreit katolikus szellemben nevelték. Kline 1965-ben a Saint Louis Priory Schoolban diplomázott. Ezután az Indiana Egyetemre járt Bloomingtonban, ahol céltudatos klasszikus zongoristaként kezdett. Miután hallgatóként csatlakozott az egyetemi színjátszókörhöz, a Vest Pocket Playershez, beleszeretett a színházba és a zongoráról színjátszásra váltott, ebből is diplomázott 1970-ben.
Pályafutás[szerkesztés]
1970-ben Kline ösztöndíjat kapott a Juilliard iskola újonnan alakult dráma szakán, New Yorkban. 1972-ben összeállt néhány Juillardon végzett társával, úgymint Patty LuPone és David Ogden Stiers, és megalakították a City Center Acting Company-t (ma The Acting Company), John Houseman égisze alatt. A társulat beutazta az Egyesült Államokat Shakespeare darabok előadásával, valamint egyéb klasszikus színművekkel, illetve a The Robber Bridegroom című musicallel, melyekkel az amerikai színházak kedvelt előadóivá váltak.
1976-ban Kline elhagyta a társulatot és New York Cityben telepedett le, elvállalva egy rövid szerepet egy jelenleg már nem működő szappanoperában, a Search for Tomorrow-ban. Ezután 1978-ban visszatért a színpadra Bruce Granit szerepében, aki egy nők bálványa típusú karakter volt a rendező Harold Prince, On the Twentieth Century című musicalében. Ezért a szerepért kapta első Tony-díját. 1981-ben a rock díva Linda Ronstadttal és az énekes Rex Smith-szel lépett fel a New York Shakespeare Festival keretében, a Penzance kalózai (The Pirates of Penzance) című komikus operában.[1] A Kalózkirály komikusan lendületes alakításáért újabb Tony-díjat kapott, a legjobb musical főszereplő kategóriában. 1983-ban eljátszotta ugyanezen társaival a szerepet a darab filmváltozatában is, melynek csak korlátozott számú mozielőadása volt.
A következő évek során Kline többször is megjelent a New York Shakespeare Festivalon olyan Shakespeare darabokban, mint például a III. Richárd, Sok hűhó semmiért, V. Henrik, valamint két Hamlet darabban (ezek egyikét ő is rendezte) és egy szintén Tony-díjra jelölt Falstaffban, melyben a IV. Henrik két részét kombinálták össze.
Miután a The New York Times színi kritikusa, Frank Rich 1982-ben az amerikai Olivier-nek titulálta őt, Kline végül a filmvilágba merészkedett Alan J. Pakula Sophie választása című filmjében. Ő nyerte el a gyötrődő és szeszélyes Nathan vágyott szerepét, Meryl Streep oldalán. Streep Oscar-díjat kapott a filmben játszott szerepéért, Kline-t Golden Globe-díjra és BAFTA-díjra jelölték a legjobb bemutatkozó szerepért.
Az 1980-as években és a '90-es évek elején Kline több filmben is játszott Lawrence Kasdan rendezésében, úgymint A nagy borzongás, Silverado, Grand Canyon, Szeretlek holtodiglan és a Francia csók. 1989-ben Oscar-díjat kapott a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában A hal neve: Wanda című brit komédiában, melyben egy fájdalmasan idióta amerikai ex-CIA-s orgyilkost játszott, John Cleese mint előkelő angol ügyvéd és Jamie Lee Curtis mint a végzet asszonya mellett. 2000-ben az American Film Institute (AFI) 21. helyre sorolta az 100 év 100 nevetés elnevezésű listáján.[2]
Már rengeteg olyan szerepet ajánlottak neki, ami a sztárok világába juttathatta volna, de Kline biztonságos távolságban maradt Hollywood sztárcsináló gépezetétől. Azzal vált híressé, hogy nagyon megválogatta, mely szerepeket fogadta el (például olyan erőteljes szerepeket, mint a Grand Canyonban vagy Az élet házában), ami ahhoz vezetett, hogy a filmipar a „Kevin Decline” (Visszautasító Kevin) nevet ragasztotta rá. Több díja, illetve jelölése is volt még: Drama Desk Award, Golden Globe-díj, Gotham Award, a Hasty Pudding Theatricals által hirdetett Az év férfija-díj, és a St. Louis International Film Festivalon szerzett Lifetime Achievement-díj.[3] A St. Louis-i Hírességek sétányán is kapott egy csillagot.
A filmkritikusok nagy része dicséri Kevin Kline tehetségét. A Newsday azt írta róla, „ő a generációjának legtehetségesebb és legsokoldalúbb amerikai színésze”.
2004. decemberben Kevin Kline 2272. sztárként csillagot kapott a Hollywood-i Hírességek Sétányán a Hollywood Boulevard 7000. számnál.[4]
Legutóbbi szerepében a Lear királyt játszotta a Public Theatre-ben, illetve főszereplője volt a Cyrano de Bergerac egy Broadway-produkciójában, Jennifer Garner mellett. A darabot tizenegy előadás után szüneteltetni kényszerültek a díszletépítők sztrájkja miatt, de azután újra műsorra került. A darabot 2008-ban filmre vették és 2009. januárban került adásba a Great Performances című televíziós sorozat keretében.[5]
2008. január 27-én Kline megnyerte a Screen Actors Guild-díjat Kenneth Branagh Ahogy tetszik című filmjében játszott szerepéért,[5] ami egy Shakespeare mű adaptációja. A filmet 2006-ban mutatták be a mozik Európában. Az Amerikai Egyesült Államokban a mozikat kikerülve egyenesen az HBO műsorára került, 2007. augusztus 21-én mutatták be.
Magánélet[szerkesztés]
Kevin Kline felesége a 13 évvel fiatalabb színésznő, Phoebe Cates. A pár New Yorkban él, két gyermekük van, Owen Joseph Kline ( 1991- ), aki főszerepet játszott a 2005-ös A tintahal és a bálna című amerikai drámában, és Greta Simone Kline ( 1994- ). Amikor fiánál fiatalkori cukorbetegséget diagnosztizáltak, Kline aktív szerepet vállalt a Juvenile Diabetes Research Foundationban, ami ennek a betegségnek a kutatásával foglalkozó alapítvány. 2004 novemberében Meryl Streep az alapítvány nevében átnyújtotta neki az Év humanitáriusa díjat, a szervezet érdekében végzett önkéntes erőfeszítéseiért.
2006-ban alapították meg a Kevin Kline-díjat, melyet profi színházi színészek kaphatnak meg St. Louisban, igen sokféle kategóriában, mint például a legjobb színész és színésznő, koreográfia és eredeti darab. Az első díjátadó rendezvény 2006. március 20-án volt.[6]
Filmjei[szerkesztés]
- Sophie választása (1982)
- Penzance kalózai (1983)
- A nagy borzongás (1983)
- Silverado (1985)
- Kiálts a szabadságért! (1987)
- A hal neve: Wanda (1988)
- Szorul a hurok (1989)
- Grand Canyon (1991)
- Folytatásos forgatás (1991)
- Felelősségük teljes tudatában (1992)
- Chaplin (1992)
- Dave (1993)
- Diótörő (narrátor) 1993)
- Az elveszett hercegnő (1994)
- Francia csók (1995)
- A Notre Dame-i toronyőr (1996)
- Fészkes fenevadak (1997)
- Richard nyomában (1997)
- Jégvihar (1997)
- A boldogító nem (1997)
- Szentivánéji álom (1999)
- Wild Wild West - Vadiúj vadnyugat (1999)
- Irány Eldorádó (hang) 2000)
- Az élet háza (2001)
- A Notre Dame-i toronyőr 2. - A harang rejtélye (2002)
- Császárok klubja (2002)
- Jóban-rosszban (2001)
- De-Lovely - Ragyogó évek (2004)
- Diliwood (2004)
- A rózsaszín párduc (2006)
- Az utolsó adás (2006)
- Ahogy tetszik (2006)
- Trade (2007)
- Mindenképpen talán (2008)
- Cincin lovag (hang) 2008)
- Cyrano de Bergerac (2008)
- Csak szexre kellesz (2011)
Jegyzetek, források[szerkesztés]
- ^ a b 'Kevin Kline életrajz' (angol). thebiographychannel.co.uk. (Hozzáférés: 2009. augusztus 22.)
- ↑ '100 év 100 nevetés' (angol). afi.com. (Hozzáférés: 2009. augusztus 22.)
- ↑ 'Kevin Kline - Awards' (angol nyelven). IMDb. (Hozzáférés: 2010. február 7.)
- ↑ 'Kevin Kline a Hírességek Sétányán' (angol). theage.com.au. (Hozzáférés: 2009. augusztus 22.)
- ^ a b 'Cyrano de Bergerac a TV-ben' (angol). imdb.com. (Hozzáférés: 2009. augusztus 22.)
- ↑ 'Kevin Kline-díj' (angol). kevinklineawards.org. (Hozzáférés: 2009. augusztus 22.)
