Peter Ustinov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sir Peter Ustinov
Sir Peter Ustinov Allan Warren.jpg
Peter Ustinov 1986-ban.
Életrajzi adatok
Születési név Peter Alexander Ustinov
Született 1921. április 16.
Anglia, London
Elhunyt 2004. március 28. (82 évesen)
Genolier, Waadt Kanton,
Svájc
Házastársa Isolde Denham (1940–1950)
Suzanne Cloutier (1954–1971)
Hélène du Lau d'Allemands (1972–2004)
Pályafutása
Aktív évek 19402004
Díjai
Oscar-díj 1960 - legjobb férfi mellékszereplő - Spartacus
1964 - legjobb férfi mellékszereplő - Topkapi
Golden Globe 1952 - legjobb férfi mellékszereplő - Quo vadis
Emmy-díj 1967 - Barefoot in Athens
1970 - A Storm in Summer

Sir Peter Ustinov az IMDb-n

Sir Peter Alexander Ustinov (London, 1921. április 16.Genolier, Kanton Waadt, Svájc, 2004. március 28.) világszerte elismert angol színész, producer, rendező, regényíró és színpadi szerző. Ustinov több könyvet, színdarabot, forgatókönyvet írt, rendezett filmeket, színdarabokat és operákat. Több díjat nyert, köztük két Oscart, egy Emmy-díjat, és a Nagy Britannia-i Írók Szövetségének díját. Szívesen látott vendég volt számos műsorban és kedvelt volt műsorvezetőként is.

„Az öröklött vélemény - vagyis az előítélet - magának a véleménynek a tagadása. Azok számára van fenntartva, akik képtelenek vagy nem hajlandók élvezni az ész nagy elsőszülöttségi jogának előnyeit. Az előítélet azoké, akik túl gyávák, mégis túl energikusak, s bármire képesek, de csak másokkal együttesen. Egy közönséges futballmeccs lármája megadja nekik azt a bátorságot, aminek egyedül híjával vannak. Az ő fizikai erőfitogtatásuk oly fenyegető, amilyenek céljaik: csüggesztő és üres.” [1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peter Ustinov egy nemzetközi családból származik: édesanyja (Nadjeschda Leontievna Benois) orosz származású francia jelmeztervező, nagyapja anyai ágon Louis Benois, építész. Édesapja Jona Baron von Ustinov orosz származású német állampolgár, a londoni német nagykövetség sajtóattaséja, valamint a második világháború után (a Ribbentroppal való szakítás után) angol kém. Dédapja svájci misszionárius, felesége Susan Bell, aki pedig a Tewodros dinasztiához tartozott. Ustinov állítása szerint: „Szent Péterváron fogant, Londonban született és a sváb Gmündben keresztelték.

„Angliában születtem, de egyetlen csepp angol vér sem csörgedezik az ereimben. Azt szoktam mondani, hogy egész életemet száműzetésben töltöttem, ám büszke vagyok vegyes származásomra, ami orosz, francia, német, sőt más nemzetiségeket is magában foglal.”[2] (Ezzel függ össze nyelvtudása is: otthon tanult meg angolul, oroszul, németül és franciául, később sajátította el a spanyolt és az olaszt, de tudott valamennyit törökül és újgörögül is.)

Ustinov a londoni Westminster elit iskolába járt, ám 16 évesen otthagyta a patinás intézményt, s szerencsét próbált a brit főváros színházi köreiben. A London Theatre Studióban színésznek tanult; 17 évesen kapta első színpadi szerepét. 1939-ben állította színpadra első saját darabját, The Bishop of Limpopoland címmel. 1940-ben kapta első kis filmszerepét, majd 1942-ben egy jelentősebbet a The Goose Steps Out-ban. A második világháborúban közlegényként a szintén színész David Niven keze alatt szolgált. A két férfi életre szóló barátságot kötött a katonaság során. Első filmrendezése a School for Secrets (1946).

1940 és 1950 között Isolde Denham színésznővel élt házasságban. Ebből a házasságból származik lánya, Tamara, aki szintén színésznő. 1954-ben a kanadai színésznővel, Suzanne Cloutier-vel kötött házasságot, három gyerekük van: Pavla, Igor és Andrea. Válásuk után Hélène du Lau d'Allemans írónőt vette feleségül, akivel haláláig a Genfi-tó partján lévő Bursinsban élt.

Peter Ustinov a The Sundowners című filmben

Karakterszerepeivel (Quo vadis, Nem vagyunk angyalok és Spartacus) vált híressé. Sikeresek voltak a megfilmesített Agatha Christie művek is, ahol Ustinov a belga mesterdetektív, Hercule Poirot szerepét játszotta. Utolsó szerepe a Luther című filmben (2003-ban került a filmvászonra) Bölcs Frigyes alakítása volt. Íróként, illetve forgatókönyvíróként is megmutatta kreativitását: 9 forgatókönyvet, 11 regényt és elbeszélő kötetet, és több mint 20 színházi darabot írt. Nagy komolyzene kedvelőként operákat vezényelt Berlinben, Salzburgban, Londonban, Párizsban és Moszkvában.

1960-ban a Stanley Kubrick rendezte Spartacus című filmben alakított szerepéért, majd 1964-ben a Topkapi filmvígjátékban nyújtott teljesítményéért Oscar-díjat kapott. 1968-ban Ira Wallach-kal együtt a legjobb író, a legjobb történet és a legjobb eredeti forgatókönyv összevont díjára jelölték a Hot Millions-ért. Berlinben életmű-díjat kapott 1972-ben. Ustinov rendezései közül kiemelkedik a Romain Gary regénye nyomán készült Lady L., Sophia Loren főszereplésével. Több Mozart-operaelőadást is rendezett. Számos színdarabja közül a legnevezetesebbek az egyaránt 1967-ben bemutatott Félúton a fán, valamint az Ismeretlen katona és felesége voltak. Több novelláskötetet is kiadott, és megírta önéletrajzát, könyvet írt a Gorbacsov-éráról Az én Oroszországom címmel, amelyben nagy szerelmének Oroszországnak adózik (hatrészes dokumentumfilmet is készített az országról a BBC-nek).

Az ’50-es évek elején a világföderalisták közé lépett és 1991-töl haláláig a Világföderalista Mozgalom (World Federalist Movement) elnökének tisztét töltötte be. Politikai kérdésekben is nyilvánosságra hozta véleményét: legutoljára aktív résztvevője volt a németországi Ramsteinban szervezett békemozgalmi, tiltakozó menetnek (húsvéti menet) a nukleáris robbanó fejeket tároló amerikai támaszpont ellen.[3]


2004. március 28-án szívelégtelenség következtében elhunyt.

Társadalmi szerepvállalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentősek emberbaráti cselekedetei a UNICEF jószolgálati nagyköveteként (1968 óta). Munkája felbecsülhetetlen értékű segítség a segélyalap növelése, és a média közvetítette események terén. Számos jótékonysági gálát szervezett és vezetett a szervezet javára. Interjúk százaiban emelt szót azért, hogy a világ ne fegyverekre, hanem az éhező, beteg gyerekekre fordítsa anyagi forrásait. Egyik legfontosabb célkitűzése az életben, annak elősegítése, hogy a művészet útján találkozzanak az emberek, felépüljön a barátság hídja nyugat és kelet, észak és dél között. 1993-ban megkapta a Unicef Kiváló Szolgálatért Érmét. 1999-ben saját alapítványokat hozott létre gyerekek és fiatalok megsegítésére.

Ustinov 2002-ben egy UNICEF-misszió keretében Berlinben látogatta meg az első United Buddy Bears-kiállítást. Egy évre rá védnökként nyitotta meg a második kiállítást, ugyancsak Berlinben. A kiállítás ekkor indult el világkörüli útjára, és időközben már mindegyik kontinensen látható volt.[4]

„Bár a társadalomban, tapasztalatom szerint, a gyerekek ritkán hallatják hangjukat, mindig számíthatnak azok támogatására, akik szívükön viselik a világ sorsának jobbra fordítását” - mondta Peter Ustinov. „Ők az UNICEF igazi szövetségesei.” [5]

1968 és 1974 között a skót Dundee Egyetem rektoraként tevékenykedett. 1992-től haláláig az angliai Durham egyetem kancellárja volt. Több világszerte elismert intézmény és egyetem tiszteletbeli doktori címmel ajándékozta meg. 1990-ben II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte Ustinovot, aki sohasem vallotta magát angolnak.

„Békefenntartó” tevékenysége mellett utolsó éveiben sokat foglalkozott az előítéletekkel. Létrehozta a Sir Peter Ustinov Intézményt az előítéletek kutatására és legyőzésére. Kezdeményezésére más európai városokban is, mint Budapesten és Durhamban erre a kutatási területre specializálódott egyetemek alakultak, amelyek a nevét viselik és ahol számos előadást tartott. Budapesten a Műegyetemmel közösen hozott létre előítélet-kutató központot.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

mint színész

  • 1940 Hullo, Fame!
  • 1940 My Crimes
  • 1941 One of Our Aircraft Is Missing
  • 1942 Let the People Sing
  • 1942 The Goose Steps Out
  • 1944 The Way Ahead
  • 1945 The True Glory
  • 1950 Odette
  • 1951 Hotel Sahara
  • 1951 Der wunderbare Flimmerkasten
  • 1951 Quo Vadis
  • 1952 Le plaisier - mesélő
  • 1954 The Egyptian
  • 1955 Lola Montez
  • 1954 Nem vagyunk angyalok
  • 1954 Brummel kapitány
  • 1956 I Girovaghi
  • 1956 Les Espions
  • 1957 Angyal szállt el Brooklyn felett
  • 1960 Spartacus
  • 1960 The Sundowners
  • 1961 Romanoff and Julia
  • 1962 Billy Budd
  • 1964 Topkapi
  • 1964 Eine zu viel im Harem
  • 1968 Feketeszakáll szelleme
  • 1967 The Comedians
  • 1968 Hot Millions
  • 1969 Viva Max!
  • 1971 A varázsfuvola
  • 1972 Hammersmith is out
  • 1973 Robin Hood - mesélő
  • 1975 Elveszett a Dínónk
  • 1976 Logan szökése
  • 1976 Matecumbe kincse
  • 1977 A názáreti Jézus I.
  • 1977 Halál a Níluson
  • 1977 A lila taxi
  • 1977 Zűrzafir, avagy hajsza a Kék Tapírért
  • 1978 A bagdadi tolvaj
  • 1978 Ashanti
  • 1979 Tarka The Otter
  • 1980 Charlie Chan és a Sárkánykirálynő bosszú
  • 1985 Vacsora tizenhármasban
  • 1985 Tizenhárman vacsorára
  • 1986 Gloriett a hullának
  • 1986 Gyilkosság három felvonásban
  • 1988 Randevú a halállal
  • 1989 80 nap alatt a föld körül I.
  • 1989 A francia forradalom I-II.
  • 1990 C'era un castello con 40 cani
  • 1992 Lorenzo olaja
  • 1994 Ódon ritkaságok boltja
  • 1994 Főnix és a varázsszőnyeg
  • 1997 Ó, azok az angolok!
  • 1999 Oltári vőlegény
  • 1999 Alice Csodaországban
  • 2003 Luther

mint rendező

  • 1946 School for Secrets
  • 1948 Vice Versa
  • 1949 Private Angelo
  • 1961 Romanoff and Juliet
  • 1961 Billy Budd
  • 1965 Lady L.
  • 1972 Hammersmith is out

mint forgatókönyvíró

  • 1944 Way Ahead
  • 1946 School for Secrets
  • 1948 Vice Versa
  • 1949 Private Angelo
  • 1961 Romanoff and Juliet
  • 1961 Billy Budd
  • 1965 Lady L.
  • 1968 Hot Millions

mint producer

  • 1946 School for Secrets
  • 1961 Romanoff and Juliet
  • 1961 Billy Budd

Színházi közreműködése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

mint szerző

  • 1942 House of Regrets
  • 1943 Blow Your Own Trumpet
  • 1944 The Banbury Nose
  • 1945 The Tragedy of Good Intentions
  • 1948 The Indifferent Sheperd
  • 1948 Frenzy
  • 1949 The Man in the Raincoat
  • 1951 The Love of The Four Colonels
  • 1951 The Moment of Truth
  • 1952 High Balcony
  • 1953 No Sign of the Dove
  • 1956 Romanoff and Juliet
  • 1956 The Empty Chair
  • 1958 Paris not so Gay
  • 1962 Photo Finish
  • 1964 The Life in My Hands
  • 1967 Halfway Up the Tree
  • 1967 The Unknown Soldier and His Wife
  • 1974 Who's who in Hell
  • 1981 Overheard
  • 1983 Beethoven's Tenth

mint szereplő

  • 1938 The Wood Demon
  • 1938 Mariana Pineda
  • 1939 Bishop of Limpopoland and Madame Liselotte Beethooven-Fink
  • 1939 White Cargo
  • 1939 Rookery Nook
  • 1939 French Without Tears
  • 1939 Goodness How Sad
  • 1939 Pygmalion
  • 1940 First Night
  • 1940 Swinging the Gate (kabaré)
  • 1940 Fishing for Shadows
  • 1940 Diversion (kabaré)
  • 1941 Diversion No. 2 (kabaré)
  • 1944 The Rivals
  • 1946 Crime and Punishment
  • 1948 Frenzy
  • 1949 Love in Albania
  • 1951/1952 The Love of The Four Colonels
  • 1956/1957 Romanoff and Juliet
  • 1962/1963 Photo Finish
  • 1968 The Unknown Soldier and His Wife
  • 1974 Who's who in Hell
  • 1979/1980 King Lear
  • 1983/1984/1987/1988/1995 Beethoven's Tenth
  • 1990/1995 An Evening With Peter Ustinov, One Man Show

mint rendező

  • 1941 Squaring the Circle
  • 1949 Love in Albania
  • 1949 The Man in the Raincoat
  • 1952 A Fiddler at the Wedding
  • 1953 No Sign of the Dove
  • 1962 Photo Finish
  • 1967 Halfway Up the Tree

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peter Ustinov Néró szerepében a Quo Vadis című filmben

Oscar-díj

  • 1961 – Legjobb mellékszereplő – Spartacus
  • 1965 – Legjobb mellékszereplő – Topkapi

Golden Globe Award

  • 1952 – Legjobb mellékszereplő – Quo vadis

Emmy Award

  • 1967 – Főszereplő – TV-film – Drama / Barefoot in Athens
  • 1970 – Főszereplő – TV-film – Drama / A Storm in Summer

Életműdíj

  • 1992 – Britannia Award – British Academy of Film and Television Arts (BAFTA)
  • 1993 – Londoni Kritikusdíj
  • 1994 – Bambi
  • 1997 – DIVA-Award Német videódíja (Deutscher Videopreis des DIVA-Award)
  • 1998 – Bayerischer Fernsehpreis
  • 2001 – HÖRZU újság Arany Kamera kitüntetése (Goldene Kamera der Zeitschrift HÖRZU)
  • 2002 – Planetary Consciousness Award des Club of Budapest
  • 2004 – Bayerischer Filmpreis
  • 2004 – Charity Award der Rose d'Or gemeinsam mit UNICEF (posthum)

Order of the British Empire

  • 1975 – Commander of the British Empire (CBE)
  • 1990 – Knight Bachelor of the British Empire („Sir”)

Tiszteletbeli doktori címek

  • 1967 – Cleveland Institute of Music (A zene tiszteletbeli doktora)
  • 1969 – Dundee Egyetem (a jog tiszteletbeli doktora)
  • 1971 – LaSalle College Philadelphia (a jog tiszteletbeli doktora)
  • 1972 – Lancaster Egyetem (szellemi tudományok tiszteletbeli doktora)
  • 1973 – Letherbridge Egyetem (szépművészetek tiszteletbeli doktora)
  • 1984 – Toronto Egyetem
  • 1988 – Georgetown Egyetem (szellemi tudományok tiszteletbeli doktora)
  • 1991 – Ottawa Egyetem (a jog tiszteletbeli doktora)
  • 1992 – Durham Egyetem (szellemi tudományok tiszteletbeli doktora)
  • 1995 – St. Michael's College Toronto
  • 1995 – Päpstliches Institut für Mittelalterliche Studien
  • 1995 – Brüssel Egyetem
  • 2000 – Nationale Universität von Irland
  • 2001 – Genfi Nemzetközi Egyetem

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrashivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Peter Ustinov témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Peter Ustinov témában.