George C. Scott

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
George C. Scott
George C. Scott 1984 cropped.jpg
Életrajzi adatok
Született 1927. október 18.
Wise, Virginia, USA
Elhunyt 1999. szeptember 22. (71 évesen), Westlake Village, Kalifornia, USA
Házastársa Carolyn Hughes (1951 – 1955)
Patricia Reed (1955–1960)
Colleen Dewhurst (1960 – 1965)
Colleen Dewhurst (1967 – 1972)
Trish Van Devere (1972 – 1999)
Pályafutása
Aktív évek 19581999
Díjai
Oscar-díj Legjobb férfi főszereplő
A tábornok (1970)

George C. Scott az IMDb-n

George C. Scott (Wise, Virginia, 1927. október 18.Westlake Village, Kalifornia, 1999. szeptember 22.), Oscar-díjas amerikai színész, rendező.

Élete és színészi pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tanulás és a pályaválasztás évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

George C. Scott 1927. október 18-án született Virginia államban. 8 éves korában édesanyja elhunyt, és innentől fogva apja – aki végrehajtóként dolgozott – egyedül nevelte. 1945-ben Scott beállt a katonasághoz, ahol öt évet töltött el (életének ez a szakasza is inspirációt adhatott számára későbbi Patton-alakításához), majd a Missouri Egyetemre iratkozott be, és újságírást kezdett tanulni, azonban nem sokkal később már megismerkedett a színészettel, s végül ez utóbbi szakma mellett kötelezte el magát. Saját megfogalmazása szerint "első látásra összepasszoltunk, mint a zárópeckek egy páncélszekrényben."

Színészi karrierjének kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A svindler című filmben 1961-ben

Az 1950-es években George C. Scott ténylegesen megkezdte színészi karrierjét. New York City-ben III. Richárd szerepével sikeresen debütált, és a fiatal színész rögtön kritikák, ítészi vélemények kereszttüzébe került. Scott ezután a televíziózás felé orientálódott, majd 1959-ben játszott az Egy gyilkosság anatómiája című filmben James Stewart és Ben Gazzara partnereként. Annak ellenére, hogy a mozifilm számos díjat nyert, és ismert színésszé tette, sokáig változatlanul a tévés szakma foglalkoztatta: a Don Juan in Hell című tévéfilmben az Ördögöt játszotta 1960-ban. Nem kellett azonban sokat várni az újabb mozis felkérésre: az 1961-es A svindlerben Scott már Paul Newman oldalán bizonyíthatott. Sikeres játékáért Oscar-díjra terjesztették fel, ő azonban mereven visszautasította még a nominációt is, és egy üzenetet hagyott: "Köszönöm, nem." A színész bírálta a ceremóniát, és "húspiac"-nak nevezte azt, felesleges felhajtásnak. George C. Scott és Oscar viszonya a későbbiek folyamán sem szelídült barátsággá.

Újabb sikerek, Patton[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

George C. Scott ezt követően filmes karrierje csúcsára érkezett. Következett az Adrian Messenger listája című krimi (1963), amelyben Kirk Douglas és Robert Mitchum is játszott, valamint egy-egy cameo erejéig Burt Lancaster és Frank Sinatra is feltűnt a John Huston által rendezett krimiben. A következő évben Scott "Buck" Turgidson tábornokot játszotta Stanley Kubrick pacifista kicsengésű háborús szatírájában, amelynek címe: Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni.

A film Scott kedvencei közé tartozott, és azt nyilatkozta, bűnnek érezte, hogy ezért még fizetést is kell kapnia, hiszen remekül szórakozott az abszurd humorú történeten. Stanley Kubrick filmjében Peter Sellers volt Scott partnere. A sárga Rolls-Royce című romantikus kalandfilm (1965) után megint egy komédia következett, az El a kezekkel a feleségemtől! – ami azonban kevésbé fontos állomás a színész pályáján (1966). Ezután feltűnt A Biblia című monumentális történelmi film Ábrahám-szerepében, majd a Petúlia című filmdráma következett a Doktor Zsivágóból (1965) ismert Julie Christie partnereként 1968-ban. Néhány tévés szerepléssel töltött év következett mindaddig, amíg el nem játszotta azt a szerepet, amellyel élete végéig azonosították: George S. Patton tábornokot a A tábornok című, monumentális ívű életrajzi alkotásban. A moziban a mindössze 43. életévét taposó színész őszre festett hajjal és utálkozó arckifejezéssel mintázta meg a hatvanéves tábornokot, aki ugyan kiugró tehetség, de makacs természete és harcias vakmerősége miatt nemcsak a nácikkal, de környezetével és barátaival is állandóan hadban áll. A film monumentális portré az amerikai hadsereg egyik legnagyobb tábornokáról, akinek ténykedését észak-afrikai hadműveleteitől egészen visszavonulásáig nyomon követhetjük. Scott Karl Malden partnereként utánozhatatlanul formálta meg a különc tábornokot, és teljesítményéért újabb Oscar-jelölést gyűjtött be, az Amerikai Filmakadémia ezúttal bizalmat is szavazott a színésznek, aki azonban nem vette át a díjat, mert nem érezte úgy, hogy bármely színésszel is versenyezne (egy díjért). Franklin J. Schaffner filmjét emellett még számos kategóriában díjazták.

Scott tevékenysége a hetvenes-nyolcvanas években[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

George C. Scott, aki A tábornok című nagyszabású életrajzi film főszerepéért Oscar-díjat kapott, a hetvenes és nyolcvanas években is kiváló alakításokkal örvendeztette meg a világ moziközönségét. Rögtön a Patton után leforgatta Az utolsó megbízatást (1971), amelyben egy volt "menekülőautó" sofőrjét játssza, aki utolsó munkájaként egy megszökött bűnözőt szállít Spanyolországból a francia határig a maffiának.

Ezután neurotikus és életidegen karakterek következtek: A kórház című 1971-es szatírában Scott idegei felmondják a szolgálatot, a Düh-ben (1972) pedig ideggázzal fertőzött, a fia halálért bosszút álló, megszállott apát játszott – a filmet emellett rendezőként is jegyezte. Játszott A delfin napja (1974) című krimiben, német tisztet alakított a Hindenburg című katasztrófafilmben, de a kisköltségvetésű produkciókra is figyelmet szentelt, mint amilyen A Szépség és a Szörnyeteg (1976) volt. A Szigetek az áramlatban kedvéért ismét együtt dolgozott Franklin J. Schafner rendezővel. A Hemingway egyik utolsó regényén alapuló családi drámában Scott a magányos írót, Thomas Hudsont alakította, aki végül feladva tétlen életét, a második világháború poklában elindul megkeresni tőle távol felcseperedő fiait. Az elcserélt gyermek című 1980-as misztikus thrillerben egy családját elvesztett apát játszott, akinek házában szellemek tanyáznak. A képlet című műben (1980) Scott együtt játszott Marlon Brandóval, Marthe Kellerrel és John Gielguddal, majd az új nemzedéket, Tom Cruise-t, Sean Penn-t képezte ki a Takarodóban, amely az amerikai kadétok becsületéről és lojalitásáról szólt (1981). Scott figyelme ezután Charles Dickens világa felé fordult: előbb a Twist Olivér Faginját (1982), majd a Karácsonyi ének Scrooge-át (1984) játszotta el emlékezetesen. A Tűzgyújtóbanban (1984) egy titkos állami kutatóintézet kegyetlen bérgyilkosaként próbálja likvidálni a különös képességei miatt veszélyes Drew Barrymore-t. A Patton utolsó napjaiban (1986) másodszor is megformálta a nyakas tábornokot, ezúttal azonban a történelmi személyiség rejtélyes balesetéről és haláláról forgatott filmet. Bár a következő években sem volt hiány jelentős alakításaiból, ezután jobbára tévéfilmekre, kisebb epizódszerepekre szerződött.

A legdühösebb esküdt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 90-es évek is mozgalmasan teltek: Az Ördögűző 3. c. filmben (1990) megörökölte Lee J. Cobbtól Kindermann felügyelő szerepét, a Tizenkét dühös emberben (1997) pedig a harmadik esküdt karakterét. Az Ördögűző trilógia befejező darabja ugyan a kritikusok és a nézők egybehangzó véleménye szerint nem képviselt igazi minőséget, Scott alakítása változatlanul remek volt. Játszott kevésbé ismert tévéfilmekben is, mint az Úton hazafelé (1991) vagy a Bosszúálló angyal (1992), de szerepelt a Bűvölet (1993) c. thriller villanásnyi epizódjában is Bill Pullman, Alec Baldwin és Nicole Kidman oldalán. Az Acélökölben (1995) Mike Tyson mentorát és edzőjét alakította, majd a Titanic katasztrófájának kevésbé ismert feldolgozásában Smith kapitányt formálta meg (Titanic, 1996).

A már említett Tizenkét dühös emberben – amelyért több kitüntetésben is részesült – éles vonásokkal rajzolta meg az előítéletekkel teli átlagember természetrajzát 11 másik ismert színész – köztük Jack Lemmon, Armin Mueller-Stahl, James Gandolfini és William Petersen – partnereként.

Az utolsó megbízatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Scott élete vége felé egyre apróbb szerepeket vállalt. A Tizenkét dühös ember után még elvállalt egy tévéfilmet: Segíts, nagypapa! (1997), és szerepelt John Cassavetes Gloria című filmjének újrafeldolgozásában Sharon Stone partnereként (Gloria, 1999), majd következett utolsó filmje, a Majomper ismét Jack Lemmon társaságában (1999). Scott a klerikális erkölcsöt körömszakadtáig védelmező közvádló szerepében, utolsó alakításával is nyomot hagyott maga után. Halála után többen méltatták, többek között Jack Lemmon, és Tony Randall, aki az amerikai történelem legnagyobb színészének nevezte Scottot.

Művészete, színészi karaktere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dr. Strangeloveként 1964-ben

Külső tulajdonságaiból is adódik, hogy George C. Scott elsősorban az agresszív figurák előállításában járt élen. Legnagyobb sikerrel a belső indulataikat kontrollálni képtelen, sokszor különc karaktereket alakította (A tábornok, Tizenkét dühös ember), vagy a magukba zárkózó, érzékeny személyiségeket, akik szinte képtelenek kommunikálni a külvilággal (Szigetek az áramlatban, Az utolsó megbízatás). Visszatérő szerepköre volt még a katonatiszt (A tábornok, Dr. Strangelove, Hindenburg, Egy gyilkosság anatómiája), a rendőr (A Morgue utcai gyilkosság, Ördögűző 3.), de a művészi érzékenységű jellemeket is képes volt életre kelteni (Az elcserélt gyerek, Szigetek az áramlatban). Művészete nem egyszerűsíthető tehát le a goromba, olykor neurotikus alakok szintjére, hiszen számos komikus, vagy épp drámai alakítása lóg ki ebből a sorból, mindamellett film- és színházi színészként a drámairodalom számtalan hősét játszotta szép sikerrel.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 6 gyereke van. Lányai: Michelle, Victoria, és Devon. Fiai Matthew, Alexander, valamint Campbell Scott színész.
  • Campbell Scott anyja Colleen Dewhurst színésznő.
  • Ő volt az első színész, aki visszautasította az Oscar-díjat: 1970-ben a A tábornok címszerepéért. A következő Marlon Brando volt, aki A Keresztapa címszerepéért utasította vissza a kitüntetést 1972-ben. Scott elmondása szerint azért nem jelent meg az ünnepélyen, mert fontosabbnak tartott egy hokimeccset.
  • A U.S. Marines tagja volt (1945-49).
  • Híres volt heves természetéről, és arról, hogy agresszivitásával rendszeresen megrémítette – sőt, állítólag rendszeresen pofozta is – színésztársait.
  • Több szerepet örökölt Lee J. Cobb amerikai színésztől: az Ördögűző 3. c. filmben Kinderman hadnagy, a Tizenkét dühös emberben a harmadik esküdt szerepét. Ugyanakkor érdekesség, hogy szintén mindketten eljátszották Willy Loman szerepét Az ügynök halála c. színdarabban.

Díjak, kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Oscar-díj
    • 1971 díj: legjobb férfi főszereplő (A tábornok)
  • Emmy-díj
    • 1998 díj: legjobb férfi mellékszereplő minisorozatban vagy filmben (Tizenkét dühös ember)
  • Genie-díj
    • 1980 díj: legjobb színész (Az elcserélt gyermek)
  • A Fantafestival díja
    • 1982 díj: legjobb színész (Az elcserélt gyermek)
  • Golden Globe-díj
    • 1998 díj: legjobb férfi mellékszereplő sorozatban, minisorozatban, vagy tv-filmben (Tizenkét dühös ember)
    • 1971 díj: legjobb férfi főszereplő (dráma) (A tábornok)

Filmográfiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Cím Szerep
1964 Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni Buck Turgidson tábornok
1966 El a kezekkel a feleségemtől! Tank Martin
1970 A tábornok George S. Patton Jr.
1972 Düh Dan Logan
1979 Kemény pornóvilág (más néven Kőkemény pornóvilág) Jake VanDorn
1984 Karácsonyi ének Ebenezer
1984 Tűzgyújtó John Rainbird
1990 Ördögűző 3. William 'Bill' Kinderman
1993 Ámítás Dr. Martin Kessler
1993 Curacao Cornelius Wettering
1994 Traps Joe Trapchek
1995 Tyson Cus D'Amato
1995 Angus Ivan nagypapa
1995 A bűnbak A vak George
1996 Titanic Edward J. Smith kapitány
1997 Segíts, nagypapa! Clayton Hayes
1997 Tizenkét dühös ember 3. esküdt
1999 Glória Ruby
1999 Majomper Matthew Harrison Brady

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz George C. Scott témájú médiaállományokat.