Anthony Quinn

Anthony Quinn

Anthony Quinn az Emmy-díj-átadón, 1988.
Életrajzi adatok
Születési név	Antonio Rodolfo Oaxaca Quinn
Született	1915. április 21. Chihuahua Mexikó
Elhunyt	2001. június 3. (86 évesen) Boston, Massachusetts USA
Házastárs	Katherine DeMille (1937-1965) Jolanda Addolori (1966-1997) Kathy Benvin (1997-2001)
Pályafutása
Aktív évek	1936–2001
Híres szerepei	Alexis Zorba (Zorba, a görög) Auda Abu Tayi (Arábiai Lawrence Eufemio Zapata (Viva Zapata!)
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb férfi mellékszereplő 1957 A nap szerelmese Legjobb férfi mellékszereplő 1953 Viva Zapata!
Golden Globe-díjak
1987 Cecil B. DeMille életműdíj

Anthony Quinn (Chihuahua, Mexikó, 1915. április 21. – Boston, Massachusetts, 2001. június 3.) kétszeres Oscar-díjas mexikói-amerikai színész, producer, rendező. A Zorba, a görög (1964) című filmben olyan hitelesen játszotta el a főhőst, hogy Görögországban még tiszteletbeli görög állampolgárrá is avatták. Szabadidejében szívesen festett és írt, ám ezek művészi értéke meg sem közelítette színészi pályafutásának nagyszerűségét.

A korai évek [szerkesztés]

Anthony Quinn Antonio Rodolfo Oaxaca Quinn néven látta meg a napvilágot a mexikói Chihuahua városában 1915-ben. Édesanyja, Manuela Nellie Oaxaca azték származású volt. Édesapja, Francisco Quinn is Mexikóban született, de ír származású volt. Quinn gyermekkorában katolikus neveltetést kapott és szülei eleinte papnak szánták fiukat, de ő tizenegy évesen pünkösdista lett. Tanulmányait az Egyesült Államokban végezte, majd itt is diplomázott. Ekkortájt aktívan sportolt, főleg az ökölvívás érdekelte, és olyannyira jól ment neki, hogy eltervezte, profi öklöző lesz. Többféle kétkezi munkát is végzett, például volt cementipari munkás és taxisofőr is. Időközben a színészet is elkezdte foglalkoztatni, és kisebb darabokban kezdett szerepelni. Folyamatosan csiszolgatta tehetségét, amelynek idővel meg is lett az eredménye, hiszen 1936-ban már a kamerák elé léphetett a The Milky Way című kisfilmben. Persze, ahogy az ilyenkor lenni szokott, még a stáblistára sem került fel a neve. 1947-ben pedig már a Broadway-n játszott egészen 1950-ig.

Pályafutása [szerkesztés]

A negyvenes években még nem volt igazán kimagasló szerepe, azonban a ötvenes években gyakorlatilag berobbant neve a köztudatba. 1952-ben ugyanis az Elia Kazan által rendezett Viva Zapata!-ban nyújtott olyan pazar alakítást, a főszerepet játszó Marlon Brando mellett, hogy az amerikai filmakadémia Oscar-díjjal jutalmazta a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Más kérdés, hogy a díjátadó ceremónián személyes okokból nem tudott jelen lenni. Ezek után már csak úgy záporoznak rá a jobbnál jobb szerepek: játszik az olasz Parasztbecsület-ben (1953), A kerekasztal lovagjaiban (1953) és a remek, Federico Fellini rendezte Országúton (1954) című filmben, amelyben egy artistát alakít. 1956-ban a Vincent van Gogh életét bemutató alkotásban, A nap szerelmese című filmben tűnik fel Kirk Douglas partnereként. Alakításáért másodjára nyeri el a legrangosabb filmes kitüntetést. Egy évvel később ismét jelölik a Vad szél című filmdrámában megformált nevadai farmer szerepéért. Az évtizedet két westernnel, a Cowboyháború és a Leszámolás a Puskák hegyén című filmekkel zárta. Utóbbi alkotásban ismét Kirk Douglas-el játszik együtt.

1961-ben görög hazafit alakít a Navarone ágyúi című háborús filmben, Gregory Peck és Richard Harris oldalán. Egy évvel később a hét Oscart nyert alkotásban, az Arábiai Lawrence című filmben volt látható Peter O'Toole partnereként, majd a Barabás című vallásos filmben játszotta el a címszereplőt. 1964-ben jött Ouinn talán legismertebb szerepe, a Zorba, a görög melyben a főhős megformálásáért a legjobb férfi főszereplő kategóriában jelölte őt az akadémiai és külön érdekesség, hogy Görögországban annyira nagyra tartották a színészt ezen játékáért, hogy jutalmul megkapta a görög állampolgárságot. 1969-ben egy vígjátékban, A Santa Vittória-akció-ban a színész addig rejtett komikus oldaláról is megmutatkozott, melyért Arany Glóbusz jelölést kapott. A hetvenes évek egy kisebb visszaesést hozott az addig töretlenül menetelő művész pályájában és nem sikerült igazán megválogatnia szerepeit, sőt a következő évtizedben is egyre inkább háttérbe szorult az idősödő, de még akkor is legendának tartott Quinn. 1988-ban egy televíziós filmben, az Onassis: A leggazdagabb ember a világban című filmben vállalt szerepet, ennek köszönhetően életében először és utoljára tiszteletét tehette az Emmy-díj ünnepségén is, ám végül nem nyerte el a díjat - igaz egy évvel korábban Golden Globe életműdíjjal tüntették ki. 1989-ben a híres hegedűművészt Antonio Stradivarit keltette életre a róla szóló életrajzi filmben, majd Kevin Costner és Madaleine Stowe oldalán játszott a Revans című akciófilmben, amelyben a negatív karaktert formálta meg. 1991-ben a Négykezes géppisztolyra című gengszterfilmben volt látható több, akkor még csak a szárnyait bontogató ifjú színész társaságában. A film a nézők körében sikeresnek bizonyult, ennek ellenére a kritikusok nem voltak megelégedve Quinn alakításával. Ezek után több vígjátékban volt epizodista, mint a Dzsungelláz-ban vagy az óriásit bukott Arnold Schwarzenegger moziban, Az utolsó akcióhős-ben. 1995-ben egy romantikus alkotásban a Pár lépés a mennyország című filmben tűnik fel Keanu Reeves oldalán, majd rá egy évre ismét egy televíziós produkcióban, a Gotti című filmben vállal szerepet, mint maffiavezér. Ettől kezdve Quinn tudatosan készült a visszavonulásra és nem vállalt többé szerepeket, azonban halála előtt mégiscsak sikerült rávennie őt Martyn Burke rendezőnek, hogy vegyen részt készülő filmjében, a Késő bosszú-ban Sylvester Stallone oldalán. Ez az alkotás volt a színész utolsó munkája.

Magánélete [szerkesztés]

Quinn élete során háromszor nősűlt meg és mindegyik feleségétől született gyermeke. Az elsőtől, Katherine DeMille-től, három lánya és két fia, a másodiktól, Jolanda Addolori-tól, akivel a legtöbb ideig élt együtt, három fia, a harmadiktól, Kathy Benvin-től pedig egy lánya és egy fia. A színész szabadidejében szívesen hódolt kedvenc időtöltésének, a festészetnek. Több saját alkotása díszítette otthonának falait. Emellett szívesen írt regényeket, novellákat. Pályafutása során a forgatókönyvírással is megpróbálkozott, kevés sikerrel.