A Notre Dame-i toronyőr (film, 1996)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Notre Dame-i toronyőr
(The Hunchback of Notre Dame)
Rendező Gary Trousdale
Kirk Wise
Producer Don Hahn
Alapmű Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame
Forgatókönyvíró Irene Mecchi
Tab Murphy
Jonathan Roberts
Bob Tzudiker
Noni White
Főszerepben Tom Hulce
Demi Moore
Zene Alan Menken
Vágó Ellen Keneshea
Gyártás
Gyártó Walt Disney Pictures
Ország  Amerikai Egyesült Államok
Nyelv angol
Időtartam 91 perc
Költségvetés 70,000,000 USD(becsült)[1]
Forgalmazás
Forgalmazó Amerikai Egyesült Államok Buena Vista Pictures
Magyarország InterCom
Bemutató Amerikai Egyesült Államok 1996. június 21.
Magyarország 1996. november 28.
Bevétel 325,338,851 USD
Kronológia
Következő A Notre Dame-i toronyőr 2. – A harang rejtélye
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Notre Dame-i toronyőr (The Hunchback of Notre Dame) a Walt Disney Pictures 1996-ban bemutatott animációs filmje, mely Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regénye alapján készült. Bár a regény fő mondanivalója megtalálható a rajzfilmben, lényeges különbségek vannak a két mű között. A történet középpontjában Esmeralda, a cigány táncoslány áll, aki iránt szerelmet érez Claude Frollo, a hatalmas és kegyetlen igazságügyi miniszter. Quasimodo, a főhős, a Notre Dame jószívű, ám torz harangozója. A történet meghatározó szereplője továbbá Phoebus, a jószívű kapitány, aki szintén gyengéd érzelmeket táplál Esmeralda iránt.

A filmet A Szépség és a Szörnyeteg rendezői, Kirk Wise és Gary Trousdale rendezték, producere pedig Don Hahn volt, aki többek között A Szépség és a Szörnyeteg és az Oroszlánkirály producere volt. A film zenéjét Alan Menken és Stephen Schwartz alkotta meg, az eredeti rajzfilmben pedig többek között Tom Hulce, Demi Moore, Kevin Kline, Paul Kandel, Jason Alexander, Charles Kimbrough, David Ogden Stiers, Tony Jay, és Mary Wickes hangját hallhatjuk. A film az úgynevezett „Disney reneszánszhoz” tartozik. Második része a A Notre Dame-i toronyőr 2. – A harang rejtélye, melyet 2002-ben került videó forgalmazásba.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film 1482-ben kezdődik Párizsban, ahol Clopin, egy cigány bábjátékos meséli el a Notre Dame-i toronyőr történetét egy csapat gyermeknek. Maga a történet három cigány érkezésével kezdődik, akik titokban érkeznek Párizsba, ahol Frolló főbíró, aki Párizs igazságügyi minisztere és a város tényleges irányítója, emberei észreveszik őket. A cigány nő megpróbál elmenekülni Frolló elöl, de a főbíró megöli őt a Notre Dame előtt. A torz gyermek megölésére készül, mikor megállítja a főesperes és a nő meggyilkolásával vádolja. Hogy jóvátegye bűnét, elvállalja, hogy sajátjaként neveli majd fel a gyermeket a katedrálisban és a Quasimodónak nevezi el.

20 évvel később Quasimodo, mint egy fiatal jószívű elszigetelt ember jelenik meg előttünk, akinek egyetlen társasága a vízköpők. Frolló folyamatosan azt sugallja neki, hogy Quasimodo egy szörnyeteg, akit még a saját anyja is magára hagyott, és, hogy a külvilág sosem viselné el őt. Quasimodo azonban, figyelmen kívül hagyva a figyelmeztetést, kiszökik a Bolondok Napjára és részt vesz a fesztiválon, ahol a tömeg a Bolondok Királyává választja, ám végül mégis megalázzák őt. Frolló elutasítja Quasimodo segélykiáltásait, a szerencsétlent csak a cigány lány Esmeralda menti meg, nyíltan ellenszegülve Frollónak. Frolló utasítást ad katonáinak, hogy fogják el, de a lány a mágia segítségével elmenekül. Frolló leszidja Quasimodót és visszaküldi a katedrálisba.

Esmeralda követi Quasimodot a templomban, akit viszont Phoebus követ, aki Frolló őreinek a kapitánya. Phoebus, aki személy szerint nem ért egyet Frolló módszereivel és nem fogja el Esmeraldát a katedrálisban. Frolló végül a főesperes utasítására elhagyja a katedrálist, de azzal az üzenettel, hogyha Esmeralda elhagyja a templomot, akkor azonnal elfogják. Esmeralda végül megtalálja Quasimodot a harangtoronyban, ahol barátok lesznek. Cserébe, hogy megmentette őt a tömeg elől, Quasimodo kijuttatja Esmeraldát a templomból. Esmeralda egy térképed ad Quasimodónak, amely a Csodák Udvarát ábrázolja, a cigányok titkos rejtekhelyét, arra az esetre ha legközelebb úgy döntene, hogy elhagyja a katedrálist. Frolló rájön, hogy vágyat érez Esmeralda iránt. Hamarosan rájön, hogy Esmeralda megszökött a Notre Dame-ból és őrült hajtóvadászatot indít ellene, mindent elpusztítva, ami az útjába kerül. Phoebus felismeri hogy Frollónak elment az esze és nyíltan ellene fordul, aki utasítást ad arra, hogy lőjék le és végezzék ki. Phoebus beleesik a folyóba, de Esmeralda megmenti és Quasimodóhoz viszi felépülni.

Frolló tudja, hogy Quasimodo segített megszökni Esmeraldának. Blöfföl és azt mondja Quasimodónak, hogy tudja, hol van a Csodák Udvara. Ezek után Phoebus azt javasolja Quasimodónak, hogy menjenek el Esmeraldához és figyelmeztessék őt Frolló tervére. A térképet használva eljutnak a Csodák Udvarába, ahol kémeknek nézik, ezért majdnem felakasztják őket, de Esmeralda tisztázza a helyzetet. Végül Frolló megérkezik a seregével, elárulja, hogy követte Quasimodót és utasítja katonáit, hogy fogják el őket.

Frolló utasítást ad, hogy Esmeraldát égessék meg máglyán, mert nem akart a szertője lenni. Quasimodo a harangtoronyból figyeli az eseményeket, kikötözve, de mikor látja Esmeralda szenvedését, kiszabadul béklyóiból és eldönti, hogy megmenti a lányt. Phoebus lázadást szít, verekedés tör ki a tömeg és a katonák között. Quasimodo kiszabadítja Esmeraldát és testét az ágyára helyezi le. Ezután olvadt rezet önt az utcára, hogy senki se tudjon bejutni a katedrálisba. Ám Frolló valahogyan bejut az épületbe. Quasimodo Esmeraldát halottnak véli, s ekkor megérkezik Frolló, aki le akarja szúrni őt. Quasimodo dühében majdnem megöli Frollót, de ebben megakadályozza, hogy Esmeralda magához tér. Frolló az erkélyre üldözi őket, ahol harcolni kezdenek. A harc során Frolló szembesíti Quasimodót valódi eredetéről, melyről éveken át hazudott neki, s végül vadul lelöki őt az erkélyről, de pillanatok múlva a főbíró is zuhanni kezd. Frolló a mélybe zuhan és odavész a téren keletkezett tűzben, Quasimodót azonban elkapja Phoebus egy alsóbb szinten, ahol a kis csapat hatalmas boldogságban egyesül.

Miközben a tömeg győzelmét ünnepli Frolló felett, Quasimodo szembenéz a tömeggel, amely ez alkalommal hősként fogadja.

Szereplők és karakterek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Quasimodo (hangja Tom Hulce, magyar hangja Lippai László, magyar énekhangja Nyári Zoltán) – A film főszereplője, bátor és lelkes karakter. Ő a Notre Dame harangozója. Fizikailag torz (púpos), így Frollo folyamatosan azt sugallja neki, hogy ő egy szörnyszülött, akit a külvilág sosem fogad majd el. Ugyanakkor a film nyitódala arra kéri a nézőket, hogy ítéljék meg ők, hogy "ki itt a szörnyeteg, s ki itt a szent".
  • Esmeralda (hangja Demi Moore, énekhangja Heidi Mollenhauer, magyar hangja Básti Juli, magyar énekhangja Koós Réka) – Egy gyönyörű, tehetséges és mindig mezítláb járó cigány lány, aki összebarátkozik Quasimodóval, és megmutatja neki, hogy a lelke akkor is szép, még ha a teste nem is. Nagyon határozott és független és nagyon gyűlöli az előítéletet, amivel a cigányokat illetik. Az egész filmen végigvonul Esmeralda igazságkeresése a népének. Beleszeret Phoebusba és segít megérteni Quasimodonak, hogy a cigányok jó emberek. Az Esmeralda szó a spanyol és portugál smaragd szóból ered, a készítők valószínűleg ezért választották a szeme színének a smaragdot.
  • Claude Frollo Főbíró (hangja Tony Jay, magyar hangja Helyey László, énekhangja Szvétek László) – Kegyetlen és erőskezű bíró, Quasimodo gyámja. Elvakultan gyűlöl minden cigányt, mert bűnösnek és kárhozottaknak tartja őket, azt állítván, hogy rontást hoznak minden emberre. Később ő maga is vágyakozik Esmeralda után. Frollo általában nem látja át gonosz tetteit, ő úgy gondolja, Isten dicsőségére teszi azokat, még akkor is, ha a főesperes gyakran nem ért vele egyet. Ám a "Hellfire"/Tűzörvény című dalban felfedi, hogy tisztában van tetteinek következményeivel és gonoszságaival.
  • Phoebus Kapitány (hangja Kevin Kline, magyar hangja Rátóti Zoltán) – Egy férfi, aki visszatér Párizsba, hogy a Főbíró alatt szolgáljon testőrsége kapitányaként. Később beleszeret Esmeraldába (majd feleségül veszi). Egy idealista ember aki meg őrzi integritását és nem hódol be Frollónak. A könyvhöz képest sokkal hősiesebb szerepet kap.
  • Clopin (hangja Paul Kandel, magyar hangja Maros Gábor) – A cigányok csintalan vezetője, aki minden áron megvédi embereit. Ő mutatja be a nézőknek, hogy hogyan lett Quasimodo a Notre Dame harangozója.
  • Hugo, Victor, Laverne (hangjuk Jason Alexander, Charles Kimbrough, és Mary Wickes, magyar hangjuk Balázs Péter, Borbély László, Schubert Éva) – A vízköpők, akik Quasimodo védelmezői és egyben legjobb barátai. Hármójuk közül Hugo, a kicsit bumfordi és szellemes, Victor a kifinomult, Laverne pedig bölcs és tekintélyes. Együttesen próbálják segíteni Quasimodót nehézségeiben, és olykor a helyes döntésekre sarkalni. A DVD audiokommentárjában a készítők megemlítik, hogy a lények lehet, hogy csak Quasimodo képzeletében léteznek és valójában saját maga belső vívódása jelenik meg a szobrokban.
  • Esperes (hangja David Ogden Stiers, magyar hangja Szabó Gyula, énekhangja Sárkány Kázmér) – Olyan ember aki átsegíti a szereplőket a nehéz időszakokon pl. Esmeraldát. Teljes ellentéte Frollónak, kedves, bölcs, udvarias, elfogadó. Csak a film kedvéért készített karakter, az eredeti műben nem szerepel.

Produkció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Notre Dame-i toronyőr a második film, melyet Gary Trousdale és Kirk Wise rendezett, akik az 1991-es Szépség és a Szörnyeteg rendezői voltak. Mindketten elolvasták Victor Hugo világsikerű regényét, de abban mindketten egyetértettek, hogy a filmbeli adaptációt sok részletében meg kell változtatni, hogy jobban igazodjon egy gyermeknek készült rajzfilméhez. Például sokkal kedvesebbé tették a regény szereplőit pl. Esmeraldát, Phoebust vagy Quasimodót. Illetve Frolló karakterét teljesen megváltoztatták, például Frolló a könyvben nem igazságügyi miniszter, hanem ő maga a főesperes, ám a készítők inkább alkottak egy teljesen új karaktert. Emellett Quasimodo "kapott" még három megszemélyesített vízköpőt. A legfontosabb változtatás talán pedig az, hogy Esmeralda és Quasimodo életben maradnak a film végén. Ez az ötlet valószínűleg a mű opera (melyet Hugo írt saját könyvéből) változatából jöhetett, ahol Esmeraldát Phoebus menti meg a dráma végén.

A film készítői valóban meglátogatták néhány hétre a Notre Dame-ot Párizsban. És több száz rajzot, skiccet és fotót készítettek, hogy hűek maradjanak az épület eredeti vonalaihoz.

Sokan a filmben megszólaló "szinkronhangokból" részt vettek már korábban is ilyen projektekben. Például Tony Jay és David Ogden Stiers, akik Claude Frollónak, illetve a főesperesnek, voltak a hangjai, már korábban is dolgoztak együtt például a Szépség és a Szörnyeteg című rajzfilmben. Ők voltak a hangai például Tikk-Takk úrnak és Monsieur D`Arquenak, ám egy jelentben sohasem szerepeltek. Clopin hangját (Paul Kandel) például az alapján választották ki, amikor látták egy operában szerepelni. Demi Moore-t például azért választották a szerepre, mert egyedi hangja volt és a film készítői nem szerettek volna egy szokványos hangot adni egy főszereplőnek.

A változtatások következtében a film G (Korhatárra tekintet nélkül megtekinthető) besorolást kapott, ám lényegi utalások így is találhatóak a filmben ilyen pl. a gyermekgyilkosság, vágy, pokol megjelenítése, társadalmi előítéletek. A dalszövegekben is felfedezhetjük ez a vonalat, például a kicsapongó, féktelen,szajha szavak az erotikus hatást próbálják erősíteni, persze csak egy gyermekeknek szóló film szintjén. Továbbá, ez az első Disney film, ahol megjelenik a kárhozat szó.

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film zenéjét Alan Menken írta, szövegeit pedig, Menken és Stephen Schwartz. A CD tartalmazza a "The Bells of Notre Dame" Clopin dala, "Out There" Quasimodo és Froló dala, "Topsy Turvy" Clopin és a cigányok, "God Help the Outcasts" Esmerelda, "A Guy Like You" Victor, Hugo, és Laverne, "Heaven's Light/Hellfire" Quasimodo, az Esperes és Frollo, és "The Court of Miracles" Clopin és a cigányok.

Három dal i skészület melyeket azonban elvetettek a készítés során, ilyen például: "In a Place of Miracles", "As Long As There's a Moon", és a "Someday". Bár a "Someday" nem szerepel a filmben, de készítők alatt hallhatjuk ez a dalt melyet az All-4-One R'n'B együttes énekel az Észak Amerikai változatban és az Eternal a Brit kiadásokon. Luis Miguel pedig felvette a dalt spanyolul, ami hatalmas slágerré vált Mexikóban.

Filmzene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • "The Bells of Notre Dame" - Paul Kandel, David Ogden Stiers, Tony Jay & Chorus
  • "Out There" - Tony Jay & Tom Hulce
  • "Topsy Turvy" - Paul Kandel & Chorus
  • "God Help the Outcasts" - Heidi Mollenhauer & Chorus
  • "Heaven's Light"/"Hellfire" - Tom Hulce, Tony Jay & Chorus
  • "A Guy like You" - Jason Alexander, Charles Kimbrough, Mary Wickes & Mary Stout
  • "The Bells of Notre Dame (Reprise)" - Paul Kandel & Chorus

Jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The Hunchback of Notre Dame (1996) (angol nyelven). Box office/business. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. június 21.)

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]