Tony Gatlif

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tony Gatlif
Tony Gatlif.jpg
Születési neve Michel Dahmani Gatlif
Született 1948. szeptember 10.
Algír
Nemzetisége roma
Foglalkozása filmrendező, színész, producer
Művészneve Tony Gatlif
Díjak Lásd: díjak, elismerések

Site officie Tony Gatlif weboldala
Tony Gatlif az IMDb-n

Tony Gatlif, születési nevén Michel Dahmani (Algír, 1948. szeptember 10. –) kabil-roma származású francia filmrendező, zeneszerző, színész és filmproducer.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Algériai (kabil) apától és roma anyától származik. Gyermekkorát Algírban töltötte, ahonnan 1960-ban, az algériai függetlenségi háború elől menekülve, Franciaországban telepedett le. Nehéz, és káosszal teli évek következtek (megjárta a javítóintézetet is), mígnem 1966-ban találkozott példaképével, Michel Simon színésszel. Ajánlólevelével bejutott egy színi tanodába, melynek elvégzése után számos színházi szereplést vállalt, de valójában mindent elkövetett, hogy a filmgyártás közelébe kerüljön. 1975-ben megrendezte első filmjét, La tête en ruine címmel. Ezt követte 1979-ben az algériai függetlenségi háború eseményeit feldolgozó La terre au ventre.

1981-től Gatlif filmjeinek központjába az európai cigányság kultúrája került, mivel lenyűgözte a „mozgásban lévő közösség” és annak rendkívül gazdag és változatos „zenei és hangzásvilága”. Ugyanakkor idegenkedik magát bármely népcsoporthoz sorolni, önmagát „mediterránnak” vallja.

1990-ben elkészült a Gaspard et Robinson, majd 1993-ban elkészítette a már díjakkal is elismert filmjét, a Latcho Drom-ot (Világos út). A „cigányzenéről szóló himnusznak” tekintett alkotás végigkíséri a cigányságot az indiai őshazától,Rádzsasztánon, Egyiptomon, Törökországon, Románián, Magyarországon és Németországon át, egészen Spanyolországig. Minden egyes állomáson, a helyi kultúrát is magába szívott cigányzenén és táncon keresztül ismerhetjük meg, hogy melyik országban hogyan sikerült beilleszkedniük, hogyan viszonyul hozzájuk a helyi lakosság. A következő munkája Jean-Marie Gustave Le Clézio francia író világát jelenítette meg a Mondo (1994) című filmben.

A 2004-ben forgatott, Száműzetés című filmjével Gatlif visszatér gyermekkora helyszínére, Algériába. A filmmel elnyerte a 2004-es cannes-i fesztivál legjobb filmrendező díját.[1] 2006-ban ugyancsak Cannes-ban mutatták be, s aratott nagy sikert a fesztivál zárófilmjekén vetített Transylvania című filmdrámája.[2] Kedvező fogadtatást kapott a cigány holokauszt témával foglalkozó, 2009-ben forgatott filmje, a Korkoro (Szabadság) is: a Montreali Világfilm-fesztiválon három díjat kapott, zenéjét pedig César-díjra jelölték.

2012 tavaszán készült el az igazi demokráciát, a nagyobb társadalmi igazságosságot, a gazdagság egyenlőbb elosztását, és a közéleti erkölcs színvonalának emelését zászlajukra tűző „felháborodottak” mozgalmáról készített, egész estét betöltő dokumentumfilmje, a Indignados.

Filmográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • La tête en ruine (1975)
  • La terre au ventre (1978)
  • Corre gitano (1981)
  • Canta gitano (1981)
  • Les princes (1982)
  • Rue du départ (1985)
  • Pleure pas my love (1989)
  • Gaspard et Robinson (1990)
  • Latcho Drom (Világos út) (1993)
  • Mondo (1995)
  • Gadjo dilo (Gadjo dilo - A bolond idegen) (1997)
  • Je suis né d'une cigogne (Gólyafiókák) (1998)
  • Vengo (2000)
  • Swing (2001)
  • Exils (Száműzetés) (2004)
  • Transylvania (2006)
  • Korkoro (Szabadság) (2009)
  • Indignados (dokumentumfilm) (2012)

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Festival de Cannes: Exils. festival-cannes.com. (Hozzáférés: 2009. november 30.)
  2. Festival de Cannes: Transylvania. festival-cannes.com. (Hozzáférés: 2009. december 18.)
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tony Gatlif című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]