Leo McCarey

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leo McCarey
Született Thomas Leo McCarey
1898. október 3.
Los Angeles, Kalifornia, USA
Elhunyt 1969. július 5. (70 évesen)
Santa Monica, Kalifornia, USA
Állampolgársága amerikai
Házastársa Stella Martin
Foglalkozása filmrendező, filmproducer, forgatókönyvíró
Iskolái
Kitüntetései Oscar-díj
Legjobb rendező
Kár volt hazudni (1938)
A magam útját járom (1945)
Legjobb eredeti történet
A magam útját járom (1945)
Golden Globe
Legjobb rendező
A magam útját járom (1945)
Halál okatüdőtágulat
Sírhelye Holy Cross Cemetery

A Wikimédia Commons tartalmaz Leo McCarey témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Leo McCarey (Los Angeles, Kalifornia, 1898. október 3.Santa Monica, Kalifornia, 1969. július 5.) háromszoros Oscar-díjas amerikai filmrendező, filmproducer, forgatókönyvíró.

Élete során közel 200 film gyártásában működött közre, főleg vígjátékokban. A francia rendező Jean Renoir egyszer azt mondta: „McCarey jobban megértette az embereket, mint a többi hollywoodi rendező.”

Karrierje[szerkesztés]

Los Angelesben született 1898-ban. A Dél-Kaliforniai Egyetemen szerzett jogi diplomát, és a filmiparban kezdett el dolgozni rendezőasszisztensként Tod Browning mellett. 1923-ban Hal Roach megbízására forgatókönyveket kezdett írni vígjátéksorozatokhoz, de több rövidfilm rendezőjeként és producereként is közreműködött. McCarey fedezte fel a Stan és Pan párost, megteremtve a filmtörténelem egyik legsikeresebb és legtartósabb komédiai duóját. Igaz csak három rövidfilmjüket rendezett, de sok más produkciójuknak ő írta a forgatókönyvét.

A hangosfilm korszak betörésekor számos filmsztárral dolgozott együtt: Gloria Swanson (Indiszkrét, 1931.), Marx fivérek (Kacsaleves, 1933), Mae West (A kilencvenes évek szépe, 1934). 1938-ban megnyerte az Oscar-díjat legjobb rendezői kategóriában az Irene Dunne és Cary Grant főszereplésével készült a Kár volt hazudni című vígjátékkal. Ez a film adott hatalmas löketet Grant pályafutásának is.

McCarey hívő katolikus volt, akit erősen foglalkoztatták a társadalmi kérdések is. A '40-es években a munkái komolyabbá és konzervatívabbá váltak. 1944-ben rendezte A magam útját járomot, amely egy vállalkozószellemű papról, a fiatal Chuck O’Malley (Bing Crosby) atyáról szólt. A film elhozta második rendezői Oscarját, és a legjobb adaptált forgatókönyvért is kitüntették McCareyt. E filmmel és a Szent Mary harangjaival - amit saját produkciós vállalata gyártott - McCarey 1944. legjobban kereső emberévé vált az Egyesült Államokban.

A Koreai háború után rendezett antikommunista mozija, My Son John (1952) nem lett túl sikeres. Öt évvel később ismét sikerfilmet rendez Félévente randevú címmel, amely a saját 1939-es Szerelmi történetének adaptációja. Szintén sikeres az 1958-as Paul Newman és Joanne Woodward főszereplésével készült vígjáték, a Rally 'Round the Flag, Boys! is. Utolsó filmjét, a vallásos témájú Satan Never Sleepset 1962-ben forgatta.

Halála[szerkesztés]

70 évesen hunyt el 1969-ben. A Holy Cross temetőben helyezték örök nyugalomra a kaliforniai Culver Cityben.

Jelentősebb díjak és jelölések[szerkesztés]

Fontosabb filmjei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Leo_McCarey című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információ[szerkesztés]