Abel Gance

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Abel Gance
GANCE Abel-24x30-.jpg
Albert Gance
Született 1889. október 25.
Párizs, francia
Elhunyt 1981. november 10. (92 évesen)
Párizs, francia
Foglalkozása forgatókönyvíró
színész
filmrendező

Abel Gance az IMDb-n

Abel Gance (Párizs, 1889. október 25. – Párizs, 1981. november 10.) kísérletező kedvéről és kretivitásáról híres francia filmrendező, színész, producer. Legnevezetesebb filmje a Napoleon (1927).

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy gazdag orvos és egy cselédlány házasságon kívüli kapcsolatából született. Már 19 éves korában színpadon szerepelt, húsz évesen pedig eljátszotta első filmszerepét a Molière c. filmben. Kisebb szerepeket kapott több filmben is, és forgatókönyvek írásában segédkezett. Meglehetős nyomorúságban élt, éhezett és szenvedett a tuberkulózistól. 1911-ben debütált mint filmrendező a La Digue c. filmjével, de ez, akárcsak többi korai filmje, megbukott. Visszatért a színpadra, ahol saját szerzésű darabja, a Victoire de Samotrace, Sarah Bernardt-dal a főszerepben sikert hozhatott volna neki, de az I. világháború kitörése miatt a bemutató elmaradt. Tüdőbajával megúszta a hadba vonulást, és jövedelmező rendezői álláshoz jutott a Film d'Art-nál. Az 1917-es Mater Dolorosa, majd az 1918-as La Dixieme Symphonie c. filmje végre sikert aratott, és szokatlan filmes technikái egyben a nagy kísérletező hírét is meghozták számára. A háború végére – Franciaország egyik legismertebb filmrendezőjeként – mégis be kellett vonulnia. Mustárgázmérgezést kapott, de saját kérésére a hadszíntéren maradhatott, és helyszínen forgathatott csatajeleneteket a J'Accuse c. filmjéhez – ez a háromórás szerelmi háromszöges melodráma, amely leginkább a háború értelmetlenségéről szólt, 1919-ben Európa legnépszerűbb filmje lett. Ez volt az első európai fikciós film, amely hitelesen bemutatta a háborús katasztrófát. Gyors vágástechnikája állítólag hatással volt Eisensteinre és Pudovkinra is. 1922-ben Amerikába utazott, ahol részt vett a J'Accuse országos promóciójában. A hollywoodi filmezés viszont nem tetszett neki, úgyhogy visszautasította a Metro filmstúdió ajánlatát. Legnagyobb pillanata az volt, amikor D. W. Griffith a New York-i bemutatón megdicsérte a J'Accuse-t.

Legnevezetesebb filmjében, az 1927-es Napoleonban felvonultatta a némafilmes technika teljes arzenálját, sőt experimentális filmkészítőként annál jóval többet is: három kamerával forgatott: a filmet három vetítővel vetítették egy hajlított panorámavászonra, és a jelenetek teli voltak extrákkal. A bemutató a párizsi operaházban volt, és hatalmas sikert hozott. A közönség felállva ünnepelt. A drága technikai apparátus miatt azonban a filmet csak nyolc európai városban mutatták be. Amerikában az MGM vette meg a bemutatás jogát, de nem három vetítővel vetítették, hanem drasztikusan összevágták egybe az egészet. Amerikában megbukott a film, a nézők nevettek rajta, a kritikusok leszólták.

A Napoleon volt Gance utolsó nagy dobása, ez után már nem aratott átütő sikert, főleg stúdióban dolgozott. Pályafutása során egyszer-kétszer még visszatért nagy filmjéhez: például 1934-ben sztereó hangeffekteket adott hozzá. Véleménye szerint a filmtörténet nem adta meg azt a megbecsülést filmjének, amit megérdemelt. Végül egy brit rendező, Kevin Brownlow két évtizedes munkával visszaállította a filmet eredeti formájába, és három vetítővel be is mutatták először 1979-ben Londonban, Carl Davis zenéjével, majd 1982-ben a New York-i Radio City Hallban Francis Ford Coppola tűzte műsorra.

Gance szerencsés volt, megérhette nagy filmje feltámadását. 1981-ben halt meg, 92 éves korában. Éppen egy új filmet tervezett Kolumbuszról.

Filmográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bonaparte et la révolution (1971)
  2. Marie Tudor (1966)
  3. Cyrano et d'Artagnan (1963)
  4. Austerlitz (1960)
  5. La Tour de Nesle (1955)
  6. La Reine Margot (1954)
  7. Lumiere (1953) (TV)
  8. Lumiere et l'invention du cinématographe (1953)
  9. Quatorze juillet (1953)
  10. Le Capitaine Fracasse (1943)
  11. Vénus aveugle (1941) (forgatókönyv)
  12. Elveszett paradicsom (Paradis perdu, 1940)
  13. Louise (1939) (forgatókönyv)
  14. J'accuse! (1938)
  15. Vérző vágyak (Un grand amour de Beethoven, 1936)
  16. Ingovány (Le Voleur de femmes, 1936)
  17. Jérôme Perreau héros des barricades (1935)
  18. Lucrece Borgia (1935) (forgatókönyv)
  19. Le Roman d'un jeune homme pauvre (1935)
  20. A kaméliás hölgy (La Dame aux camélias, 1934)
  21. Napoléon Bonaparte (1934)
  22. Poliche (1934)
  23. Maître de forges, Le (1933)
  24. Mater Dolorosa (1932)
  25. La Fin du monde (1931)
  26. Napoleon auf St. Helena (1929) (forgatókönyv)
  27. Napoléon (1927)
  28. Au secours! (1924)
  29. Száguldó kerék (La Roue, 1923)
  30. J'accuse! (1919)
  31. Ecce Homo (1918)
  32. Dixieme symphonie, La (1918)
  33. La Zone de la mort (1917)
  34. Barberousse (1917)
  35. Mater dolorosa (1917)
  36. Le Droit ŕ la vie (1917)
  37. Ce que les flots racontent (1916)
  38. Fioritures (1916)
  39. Le Fou de la falaise (1916)
  40. Le Périscope (1916)
  41. Les Gaz mortels (1916)
  42. L' Énigme de dix heures (1915)
  43. Fleur des ruines La (1915)
  44. La Folie du Docteur Tube (1915)
  45. L' Héroďsme de Paddy (1915)
  46. Strass et Compagnie (1915)
  47. Un drame au château d'Acre (1915)
  48. Infirmičre, L' (1914)
  49. La Conspiration des drapeaux (1912)
  50. Il y a des pieds au plafond (1912)
  51. La Mort du duc d'Enghien (1912)
  52. Le Négre blanc (1912)
  53. Pierre philosophe, La (1912)
  54. Une vengeance d'Edgar Poe (1912)
  55. Masque d'horreur, Le (1912)
  56. Tragique amour de Mona Lisa, Le (1912)
  57. Cyrano et d'Assoucy (1911)
  58. Digue, La (1911)
  59. Électrocuté, L' (1911)
  60. Un clair de lune sous Richelieu (1911)
  61. Aluminite, L' (1910)
  62. Auberge rouge, L' (1910)
  63. Crime du grand-pére, Le (1910)
  64. Fille de Jephte, La (1910)
  65. Fin de Paganini, La (1910)
  66. Paganini (1910)
  67. Roi des parfums, Le (1910)
  68. Glas du pére Césaire, Le (1909)
  69. Légende de l'arc-en-ciel, La (1909)
  70. Molière (1909)
  71. Portrait de Mireille, Le (1909)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Abel Gance témájú médiaállományokat.