Visszafordíthatatlan
| Visszafordíthatatlan (Irréversible) |
|
| Rendező | Gaspar Noé |
| Producer | Christophe Rossignon |
| Forgatókönyvíró | Gaspar Noé |
| Főszerepben | Vincent Cassel Monica Bellucci |
| Zene | Thomas Bangalter |
| Operatőr | Benoît Debie Gaspar Noé |
| Vágó | Gaspar Noé |
| Jelmeztervező | Laure Culkovic |
| Gyártás | |
| Gyártó | 120 Films Eskwad Grandpierre Les Cinémas de la Zone Nord-Ouest Productions Rossignon Studio Canal |
| Ország | |
| Nyelv | francia |
| Időtartam | 97 perc |
| Költségvetés | 4 millió USD (becsült)[1] |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | |
| Bemutató | |
| Bevétel | |
| Külső hivatkozások | |
| Hivatalos oldal IMDb-adatlap PORT.hu-adatlap |
|
A Visszafordíthatatlan (Irréversible) 2002-ben bemutatott francia film Gaspar Noé rendezésében. A főszerepeket Vincent Cassel és Monica Bellucci alakítja.
A rendező szakítva korábbi filmjeinek hagyományos narrációjával, a Memento (2000) mintájára, egy visszafelé haladó történetet szeretett volna készíteni. Vincent Cassel feleségével, Monica Belluccival közösen csatlakozott a projekthez, mely hamar elnyerte a producerek jóváhagyását is. A 2001 nyarán kezdődött forgatás Noé számára mégis igazi kihívássá vált: bár előző nagyjátékfilmjéhez képest jóval nagyobb költségvetéssel dolgozhatott, de nem volt forgatókönyve és mindössze hat hét állt rendelkezésére a felvételekhez.[1]
A filmet 2002. májusában a cannes-i fesztiválon mutatták be. A Visszafordíthatatlan szélsőséges fogadtatásra talált. Több kritikus a rendezőt nőgyűlölőnek, rasszistának és homofóbnak kiáltotta ki, de volt aki egyszerűen Antikrisztusnak nevezte.[3] A rendező még halálos fenyegetést is kapott a film miatt.[4]
| „ | Az idő mindent elpusztít | ” |
| – a film első és utolsó mondata | ||
Tartalomjegyzék |
Cselekmény [szerkesztés]
Egy párizsi szórakozóhely előtt Marcus hordágyon fekszik, láthatóan megsérült, Pierre-t bilincsben vezetik el a rendőrök.
Marcus és Pierre a Rectum nevű melegbárba mennek, hogy megkeressenek egy férfit, Le Téniát. Marcus az egyik vendégben felismerni véli a férfit és rátámad. A férfi kicsavarja Marcus karját és meg akarja erőszakolni. Pierre a támadóra veti magát és egy poroltó készülékkel brutálisan szétroncsolja a férfi fejét. Az igazi Le Ténia zavartan figyeli az eseményeket.
Úgy tűnik, hogy meg akarnak bosszulni egy nemi erőszakot. Prostituáltakat kérdezgetnek, hogy az elkövető kilétét kiderítsék. Az egyikük, Concha megnevezi a feltételezett támadót, Le Téniát, aki feltehetően a Rectumban van.
Marcus és Pierre odaér a bűntény helyszínére és látják, hogy Alex hordágyon fekszik, nagyon súlyos állapotban van. Marcus minden áron meg akarja találni azt, aki a barátnőjét megerőszakolta és megverte.
Alex egy aluljáróban sétál, éppen rágyújt, mikor egy férfi észreveszi őt. Kést szegez Alex torkának, megfenyegeti, hogy elvágja a torkát. A férfi megerőszakolja és végül eszméletlenre veri a nőt.
Marcus, Alex és Pierre egy partiba indulnak, hogy bulizzanak. A partin Alex nem nézi jó szemmel, hogy párja kábítószert fogyaszt és más nőkkel flörtöl. Ezért úgy dönt, otthagyja a két férfit és hazamegy.
Alex és Marcus az ágyban fekszenek, beszélgetnek. Alex elmondja, hogy úgy érzi teherbe esett. Marcus örül a hírnek, hogy apa lehet. Míg Marcus elmegy vásárolni, Alex otthon marad és elvégez egy terhességi tesztet: valóban gyermeket vár.
A film végén Alex egy parkban John William Dunne An Experiment with Time című művét olvassa. Majd a kép kivilágosodik és egy mondat olvasható: „Az idő mindent elpusztít”.
Szereplők [szerkesztés]
- Marcus (Vincent Cassel)
- Alex (Monica Bellucci)
- Pierre (Albert Dupontel)
- Philippe (Philippe Nahon)
- Le Ténia (Jo Prestia)
- Stéphane (Stéphane Drouot)
- Mick (Michel Gondoin)
- Mourad (Mourad Khima)
- Layde (Hellal)
- rendőrfelügyelő (Nato)
- taxisofőr (Fesche)
Így készült a film [szerkesztés]
Filmtervek [szerkesztés]
A rendező 2001. májusában egy éjszakai bárban találkozott Vincent Cassellel és megosztotta vele az egyik filmtervét: olyan erotikus filmet szeretett volna forgatni egy házaspárral mint az Az érzékek birodalma (1976) vagy a Histoire d'O (1975). A tervezett szexjelenetek miatt, azonban Cassel és Bellucci tetszését ez az ötlet nem nyerte el, de egy másik film elkészítésében szívesen részt vettek volna a rendezővel. Ekkor Noé felvetette, hogy készítsenek egy filmet, bosszúról és erőszakról. Hasonlót, mint Pasolini hírhedt műve a Salò, avagy Szodoma 120 napja (1975). Az elképzelést támogatta a két színész. Ismertségük hozzájárult ahhoz, hogy a projekt hamar felkeltette a producerek érdeklődését is. Azonban a producereknek kétségeik is voltak: Noénak csak egy cselekményvázlata volt, ráadásul igen rövid idő alatt kellett volna előkészíteni és leforgatni az összes jelenetet, mert Belluccinak szeptemberben már a Mátrix – Újratöltve (2003) forgatására kellett mennie. Végül a producerek rábólintottak a filmre, mert a két színész ilyen körülmények között is vállalta a munkát a rendezővel. Noé korábbi filmjének költségvetéséhez képest közel hússzor nagyobb összeggel gazdálkodhatott.[1]
Forgatás Párizsban [szerkesztés]
A forgatást 2001. július közepén kezdték, így mintegy hat hét állt rendelkezésre a felvételekre.[5] A teljes filmet Párizsban forgatták.[6] A filmet Super 16 mm-es kézikamerával rögzítették, melyet később nagyítottat fel 35 mm-es formátumra.[7] Az operatőri feladatokat maga Noé látta el. Az utolsó jelenet kivételével kronologikus sorrendben rögzítették a jeleneteket.
Az idő szűkössége mellett nehézséget jelentett az is, hogy Noé nem tudott állandó munkatársaival dolgozni, valamint nem kidolgozott forgatókönyve, hanem csak egy három oldalas vázlata volt a jelenetekről, így a dialógusokat a forgatás során rögtönözték a színészek.[8] Az egyik jelenetben Vincent Cassel a saját nevén mutatkozott be, majd rögtön helyesbített is, hogy csak viccelt. A jelenetet nem vették újra.[5] A színészek feladatát nem könnyítette meg a rendező: a forgatás során kevés instrukciót adott a jelenetekhez és a szerepekhez.[8]
A gay-club, ahol a film játszódik egy létező hely Párizsban; a szórakozóhelyet a forgatás idejére átalakították és a nevét is megváltoztatták.[5] A film elején látható gyilkossági jelenethez, melyet több kameraállásból rögzítettek, Jean-Christophe Spadaccini három gumibábut készített a színész testéről, akit agyonvernek. A végső verziót 30 snittből állították össze. Noé később a szórakozóhelyen további vágóképeket is készített a filmhez.[8] A közel 10 perces (!) nemi erőszak jelenetet a Buttes Chaumont metróállomáson két éjszaka alatt vették fel. Ez az egyetlen, ahol rögzített kamerával dolgoztak. A falakat vörösre festették, a padlót puha habszivacsból készítették, hogy a sérüléseket elkerüljék. Az ábrázolt erőszak még a stábot is megdöbbentette. A film utómunkálatai során a jeleneteket digitálisan módosították: a gyilkossági jelenetnél az effektusokat egészítették ki, és Monica Bellucci arcára is utólag kerültek fel a sérülések.[5][8] A forgatás legnehezebb része a partijelenet volt, melyet hússzor vettek újra.[1]
Az utómunkálatok során Noé úgy illesztette össze a jeleneteket, hogy folyamatos vágás nélküli felvételeknek tűnjenek. A felvételek hibáinak kijavításhoz és a vágásokhoz is alkalmaztak speciális effektusokat.[8] A filmet folyamatosan mozgó, rázkódó felvételek és hosszú jelenetek jellemzik.
Noé a felkavaró hatást fokozandó a film első 30 percéhez 27-28 hertzes frekvenciájú, az emberi fül számára már alig hallható, háttérzajt kevert.[1][5] Ez az infrahang frekvenciatartománya, mely az embereknél émelygést, szédülést, feszültséget válthat ki. A cannes-i és a San Sebastiáni filmfesztiválon ez idő alatt hagyták el a legtöbben a mozit. A cannes-i premieren 2 400 voltak, közülük 200-an mentek ki a vetítés alatt.[5] A Newsweek magazin egyik cikke szerint 2003-ban a Visszafordíthatatlan alatt hagyták el legtöbben a mozitermeket.[9]
Fogadtatás, kritikai visszhang [szerkesztés]
A filmet 2002. május 23-án az 55. Cannes-i fesztiválon a hivatalos versenyprogram keretében mutatták be. Noé nyers erőszak-ábrázolása nagy megdöbbenést keltett: a bemutatón több néző is elhagyta a mozitermet a vetítés alatt.[10][5] A Visszafordíthatatlan elnyerte a Stockholmi Filmfesztivál fődíját a Bronz Lovat, a San Diego-i Filmkritikusok Egyesülete pedig a Barbárok a kapuk előtt (2003) című filmmel együtt a legjobb idegen nyelvű filmnek választotta.
A Variety kritikusa úgy véli a film nem más, mint egy „celluloid memento mori, mely a gyomorforgató erőszakból forog visszafelé a fenségesen gyengéd pillanatokba.” A lap összességében technikailag káprázatosként és érzelmileg pusztítóként jellemzi Noé művét.[11] A The New York Times lendületes, de felkavaró alkotásként jellemzi a filmet, melyben „[...] a színészi játékok kevés érzelmet szítanak. És pont ez az, ami miatt felejthető a »Visszafordíthatatlan«.”[12] Roger Ebert filmkritikus sommás véleménye szerint „annyira erőszakos és kegyetlen film, hogy a legtöbb ember nézhetetlennek fogja tartani.” [13]
„Ha valaki mutat egy jól sikerült poklot, fölösleges mellé raknia egy ügyetlen mennyországot, mert az, ahelyett, hogy kontrasztul szolgálna, csak elmaszatolja az egészet.” – írja a Magyar Narancs kritikusa.[14] A Filmvilág a fordított dramaturgia hatásában látja a film erejét: „Ha a szakaszok norma szerint sorjáznának, a mű egyfajta komor életlátás együgyűen nagyzoló manifesztumaként hatna.”[15] A Népszabadságban Bikácsy Gergely kiemeli a Visszafordíthatatlan brutalitását, „izzó erőszakképsor”át, ami miatt „ez a leleményes, szakmailag kiváló, pontos és elviselhetetlen film részben kivonja magát az alól, hogy esztétikai értékeiről szólhassunk.”[16] A Mozinet kritikusa méltatja a rendező hangulatteremtő erejét és érzékenységét. Szélsőséges alkotásnak tartja a Visszafordíthatatlant, de úgy véli képei mégsem öncélúak. Ennek ellenére a film „valószínűleg Magyarországon is kisebb botrányt fog kiváltani, de ha az ember fia/lánya bírja gyomorral, akkor nem érdemes kihagyni. A hatást kb. egy kalapácsütéshez tudnám hasonlítani, de néha nem árt magunkat sokkolni.”[17]
Filmzene [szerkesztés]
| Thomas Bangalter Irréversible |
||||
| filmzene | ||||
| Megjelent | 2002. június 24. | |||
| Hossz | 69:27 | |||
| Kiadó | Roulé | |||
| Kritikák | ||||
| Thomas Bangalter-kronológia | ||||
|
||||
A film zenéjét Thomas Bangalter, a francia Daft Punk együttes tagja szerezte. Bangalter a filmhez írt dalok mellett két korábbi szerzeményét (Outrun és Ventura) és Gustav Mahler, Ludwig van Beethoven valamint Étienne Daho egy-egy művét is felhasználta.[18]
Dalok [szerkesztés]
- Irreversible - 6:32
- Tempus Edax Rerum - 1:14
- 9. szimfónia (D-dúr) - Adagio (részlet) (Gustav Mahler) - 1:49
- Rectum - 6:23
- Night Beats - 2:17
- Stress - 6:41
- Paris By Night - 6:05
- Outrage - 6:29
- Outrun - 5:42
- Spinal Scratch - 6:29
- Extra Dry - 4:57
- Désaccords - 3:48
- Ventura / Into the tunnel - 5:47
- Mon Manège à moi (Étienne Daho) - 3:51
- 7. szimfónia (A-dúr), op. 92 (részlet) (Ludwig van Beethoven) - 3:23
- The End - 1:11
Díjak, jelölések [szerkesztés]
- jelölés: Arany Pálma (Gaspar Noé)
Bodil-díj (2004)
- jelölés: legjobb nem amerikai film (Gaspar Noé)
Stockholmi Filmfesztivál (2002)
- díj: Bronz Ló (Gaspar Noé)
Golden Trailer-díj (2004)
- jelölés: legjobb külföldi film
San Diego-i Filmkritikusok Egyesülete (2003)
- díj: legjobb idegen nyelvű film (megosztva a Barbárok a kapuk előtt (2003) című filmmel)
Ausztrál Filmkritikusok Egyesülete (2004)
- jelölés: legjobb idegen nyelvű film
Online Filmkritikusok Társasága (2004)
- jelölés: legjobb idegen nyelvű film
Egyéb [szerkesztés]
A film jelenetei meglehetősen naturalisztikusan ábrázolják az erőszakot, melyek megtekintéséhez erős idegzet szükséges.
Források [szerkesztés]
- ^ a b c d e Hannah Magill: Gaspar Noé (angol nyelven). British Film Institute, 0202. október 11. (Hozzáférés: 2010. február 22.)
- ↑ Irreversible (angol nyelven). Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2010. február 22.)
- ↑ Gaspar Noé: I'm not the Antichrist (angol nyelven). The Independent, 2003. január 17. (Hozzáférés: 2010. február 24.)
- ↑ Gaspar Noe (angol nyelven). Gerald Peary.com, 2003. április. (Hozzáférés: 2010. május 18.)
- ^ a b c d e f g Trivia (angol nyelven). Irréversible. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. február 22.)
- ↑ Filming locations (angol nyelven). Irréversible. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. február 24.)
- ↑ Technical specifications (angol nyelven). Irréversible. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. február 24.)
- ^ a b c d e Notes de Production (francia nyelven). Irreversible. nord-ouest.fr. (Hozzáférés: 2010. március 17.)
- ↑ David Ansen: How Far Is Too Far? (angol nyelven). Newsweek, 2003. március 3. (Hozzáférés: 2010. február 22.)
- ↑ (2003. szeptember 9.) Filmischer Höllensturz: „Irreversibel” (német nyelven). Frankfurter Allgemeine Zeitung, 39. o. Hozzáférés ideje: 2010. december 15.
- ↑ Nesselson, Lisa: Irreversible (angol nyelven). Film Reviews. Variety, 2002. május 26. (Hozzáférés: 2010. december 15.)
- ↑ Mitchell, Elvis (2003. március 7.). „Irreversible (2002) – Rape, Violence ... It's O.K. to Look Away” (angol nyelven). The New York Times. (Regisztráció szükséges)
- ↑ Ebert, Roger: Irreversible (angol nyelven). Chicago Sun-Times, 2003. március 14. (Hozzáférés: 2010. december 15.)
- ↑ - ts - (2003. április 17.). Film: Poroltóval a pokolban (Visszafordíthatatlan) (magyar nyelven). Magyar Narancs XV (16).
- ↑ Ardai Zoltán (2003. április). Párizsi neolit (magyar nyelven). Filmvilág XLVI (4), 56. oldal. o.
- ↑ Bikácsy, Gergely (2003. április 23.). Visszafordíthatatlan (magyar nyelven). Népszabadság.
- ↑ tulu: Irrevérsible -Visszafordíthatatlan (magyar nyelven). Mozinet. (Hozzáférés: 2010. augusztus 17.)
- ↑ Various - Irréversible - Original Soundtrack From The Motion Picture (angol nyelven). Discogs. (Hozzáférés: 2010. március 17.)
- Irréversible (angol nyelven). Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. február 22.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Hivatalos weboldal (franciául)
- Irréversible az Internet Movie Database-ben (angolul) (angolul)
- Irréversible a PORT.hu-n (magyarul)

