Mihail Konsztantyinovics Kalatozov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mihail Konsztantyinovics Kalatozov
Született 1903. december 28.
Tbiliszi,  Grúzia
Elhunyt 1973. március 29. (69 évesen)
Moszkva,  Oroszország
Foglalkozása filmrendező, forgatókönyvíró

Mihail Konsztantyinovics Kalatozov az IMDb-n

Mihail Konsztantyinovics Kalatozov, eredeti családneve Kalatozisvili (Михаил Константинович КалатозовКалатозишвили) (Tiflisz – ma: Tbiliszi –, 1903. december 28.Moszkva, 1973. március 29.) szovjet-grúz filmrendező, forgatókönyvíró.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelmi iskolában tanult, de 20 éves korától már Tbilisziben, a grúziai filmstúdióban dolgozott. Volt mozigépész, vágó, színész, majd rendező. A Sót Szvjanyetijának (1930) című néprajzi jellegű lírai dokumentumfilmben, melynek operatőre és rendezője is volt, már jól látható vonzódása a romantikához és a különleges fényképezési eljárásokhoz. Négy évig a Leningrádi Művészeti Akadémia aspiránsa, utána a tbiliszi filmstúdió igazgatója volt. 1939-ben a Lenfilm stúdió rendezője lett. 1943-tól Hollywoodban a szovjet filmek képviseletét látta el, 1945 után vezető állami beosztásokban, többek között a Szovjetunió Filmügyi Minisztériumában miniszterhelyettesként dolgozott (1948-ig). A továbbiakban elsősorban filmrendezéssel foglalkozott.

  • Fia, Georgij Mihajlovics Kalatozisvili (1929-1984) szintén filmrendező, operatőr, forgatókönyvíró volt a Grúziafilm stúdiónál és dolgozott a Lenfilm stúdiónak is.
  • Unokája, Mihail Georgijevics Kalatozisvili ugyancsak a filmszakmában, a grúziai filmgyárban dolgozik, filmrendező, producer.

Filmrendezői pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor Kalatozov a Lenfilm stúdióhoz került, két játékfilmet készített a pilótákról és a repülésről: Bátorság (1939), A felhők titánja (1941). Utóbbi az Északi-sarkot átrepült Cskalov útjának történetét dolgozta fel és évekig a közönség egyik kedvenc filmje volt. A repülés témájához visszatért utolsó játékfilmjében is. A háború idején a Leningrád védelméről Taskentben forgatott film (Legyőzhetetlenek) társrendezője. Az 1950-es évek elején készített sematikus filmjeit egy felszabadultabb hangulatot árasztó vígjátéka követte:

  • Luxustutajon (eredeti címe: Hű barátok). A vezető beosztású, vaskalapos építészt két barátja luxusutazásra hívja, de valójában tutajozni viszik, ahol a kényelmes városi élet kapaszkodói hiányoznak. A vígjátéki helyzetet hol mesterkélt kalandok, hol érzelgős szerelmi jelenetek törik meg, a film mégis friss, eredeti színfoltot jelentett a maga korában.
  • A rendező legismertebb filmje a Szállnak a darvak (1957), ez hozta meg neki és alkotógárdájának a világhírt: az 1958-as cannes-i filmfesztiválon elnyerte az Arany Pálmát. A politikai szférában ekkor végbement "olvadás" eredménye, hogy a háborút nem hősies katonák küzdelmeként, hanem elsősorban egy szerelmespár egyéni tragédiájaként mutatja be. A film tartalmi és formai újdonságai számos későbbi szovjet alkotáson kimutathatók.
  • Az el nem küldött levél. Négy geológus gyémántlelőhely után kutat Szibéria erdőségeiben. Megtalálják, bejelölik a térképen, melyet vissza kell juttatniuk Moszkvába. A visszaindulás napján azonban hatalmas erdőtűz keletkezik, a geológusok csapdába kerülnek. Az ember küzdelmét a természeti erőkkel nagy hatású képekkel mutatja be, de az egyéni világ ábrázolásával kissé adós marad. A patetikus hangvételű film két főszereplője Tatyjana Szamojlova és Innokentyij Szmoktunovszkij.
  • Lényegében a természet fogságába került felfedezők témáját ismétli meg a rendező utolsó filmje is. Az olasz–szovjet koprodukcióban készült A jégsziget foglyai Umberto Nobile 1928-as északi-sarki léghajós expedíciójának tragikus történetét és megmentését meséli el, nagyrészt visszaemlékezés formájában. A főbb szerepeket szovjet filmen ritkán látható világsztárok: Sean Connery, Claudia Cardinale, Peter Finch, valamint Nyikita Mihalkov alakítják.

Kalatozov legtöbb alkotását a romantikus témákhoz való vonzódás és az erős érzelmi töltésű előadásmód jellemzi. Nem az elemző, gondolatokra serkentő, hanem inkább a patetikus, emelkedett hangulatú filmek híve. Hosszan részletezi a nagy drámai helyzeteket, hogy minél erősebb érzelmi hatást érjen el. Stílusát ennek megfelelően az erősen hangsúlyozott képi megoldások, különleges képkompozíciók és fényhatások, artisztikus kameramozgatás jellemzik. Legjobb jeleneteiben ez a stílus szerves részét alkotja a film egészének, bár kritikusai szerint az utolsó filmekben többször öncélúvá válik.

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmrendező[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1930 Sót Szvjanyetijának (Соль Свянетии)
  • 1930 Vakon (Слепая)
  • 1932 Szög a cipőben (Гвоздь в сапоге)
  • 1939 Bátorság (Мужество)
  • 1941 A felhők titánja (Cskalov) (Валерий Чкалов)
  • 1942 Legyőzhetetlenek (Непобедимые)
  • 1950 Kárhozottak összeesküvése (Заговор обречённых)
  • 1953 Ellenséges viharok (Вихри враждебные)
  • 1954 Luxustutajon (Верные друзья)
  • 1955 Az első lépcső (Первый эшелон)
  • 1957 Szállnak a darvak (Летят журавли)
  • 1959 Az el nem küldött levél (Неотправленное письмо)
  • 1964 Én, Kuba (Я Куба)
  • 1969 A jégsziget foglyai (Красная палатка) (olasz-szovjet koprodukció)

Forgatókönyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1942 Legyőzhetetlenek
  • 1969 A jégsziget foglyai

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]