Cherbourgi esernyők

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cherbourgi esernyők
(Les parapluies de Cherbourg)
Rendező Jaques Demy
Producer Mag Bodard
Forgatókönyvíró Jaques Demy
Főszerepben Catherine Deneuve, Nino Castelnuovo
Zene Michel Legrand
Operatőr Jean Rabier
Vágó Anne-Marie Cotret
Monique Teisseire
Jelmeztervező Jacqueline Moreau
Díszlettervező Bernard Evein
Gyártás
Gyártó Parc Film
Madeleine Films
Beta Film
Ország  Franciaország
 NSZK
Nyelv francia
Időtartam 91 perc
Forgalmazás
Bemutató Franciaország 1964. február 19.
Díj(ak) Louis Delluc-díj, 1963
Arany Pálma, 1964
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Cherbourgi esernyők (franciául: Les Parapluies de Cherbourg) 1964-ben bemutatott zenés film, „a francia film legendás és nemzedékeket andalító, szeretetreméltó szép giccse.[1] Jellegzetessége, hogy – az operához hasonlóan – a leghétköznapibb párbeszédeket is éneklik benne. A film a rendező Lola és A rochefort-i kisasszonyok című filmjei között készült el, amelyek jórészt ugyanolyan stílusúak és a szereplőik is azonosak. „Sós-könnyes arcú mosolygós sírás, felejtés, boldog-boldogtalan szerelmi nosztalgia, a szívszorító bánatok mozi-közhelyei találtak otthonra az ő [Jaques Demy] mozivásznán.”[2]

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Madame Emery és Geneviève nevű lánya (Catherine Deneuve) ernyőket árulnak a normandiai tengerparti városkában, Cherbourgban. Geneviève szerelmese, Guy (Nino Castelnuovo) autószerelőként dolgozik és idős, beteg nagynénjével él, akit a csendes természetű Madeleine (Ellen Farner) ápol. Madeleine titokban szerelmes Guyba. A fiút besorozzák, és el kell mennie az algériai háborúba. A bevonulása előtti éjszakát együtt tölti Geneviève-vel, aki terhes marad. A lány egyedül érzi magát, mert Guy ritkán írhat neki a katonai cenzúra miatt, és anyja rábeszélésére férjhez megy egy gazdag párizsi ékszerészhez (Marc Michel). A férfi tudja, hogy választottja gyermeket vár, de annyira szerelmes, hogy így is elveszi feleségül.

Amikor Guy sebesülten visszatér a háborúból, megtudja, hogy Geneviève férjhez ment és elköltözött Cherbourgból, az esernyőboltot pedig bezárták. Próbál visszatalálni a háború előtti életéhez, de nem sikerül. Egy nap Guy összetűz a főnökével és az egész éjszakát kikötői bárokban tölti, és alaposan berúg, végül felszed egy prostituáltat. Amikor visszatér a lakásába, Madeleine elmondja neki, hogy nagynénje meghalt. Guy ráébred, hogy Madeleine szereti őt és segítségével új életet kezd.

A nagynénje utáni örökségből amerikai stílusú benzinkutat nyit és feleségül kéri Madeleine-t. A lány elfogadja, noha tudja, hogy a lánykérés csak kétségbeesett válasz Geneviève házasságára.

Öt évvel később Guy még mindig a saját benzinkútját vezeti. Karácsony este van, és Madeleine és a kisfiúk sétálni mennek, amíg Guy végez a munkával. Ezután egy új Mercedes parkol le a kútnál, és aki kiszáll belőle, az nem más, mint a szemmel láthatóan gazdaggá lett Geneviève. Kislánya (aki egyben Guy gyermeke is) a kocsiban marad. Az első sokk után Guy és Geneviève bemennek a boltba, és a nő elmondja, hogy férjhezmenetele óta nem járt Cherbourgban. Anyja időközben meghalt. A beszélgetés végén Geneviève megkérdezi Guyt, hogy akarja-e látni a gyermeket. A válasz egy rövid nem, úgyhogy Geneviève elbúcsúzik. A film végén Guy csókkal üdvözli feleségét és játszani kezd kisfiával.

Zenéje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az énekeket nem a főszereplők adták elő,[3] hanem

A film bemutatása után a film két dala angol fordításban világhírűvé vált: az I Will Wait For You és Watch What Happens.

Díjak, jelölések és fogadtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Louis Delluc-díj (1963)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: Louis Delluc-díj (Jacques Demy)

Cannes-i fesztivál (1964)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmkritikusok francia szindikátusa (1965)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: legjobb film (Jacques Demy)

Oscar-díj (1965)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oscar-díj (1966)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Golden Globe-díj (1964)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Grammy-díj (1966)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • jelölés: legjobb eredeti filmzene (Michel Legrand, Jacques Demy)

A francia kritikusok és közönség nagy lelkesedéssel fogadták a filmet, külföldön azonban kevésbé volt népszerű.[4]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bikácsy, Gergely. „Eltűnt gyarmatok nyomában”. FilmVilág 1993 (08). Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 18.  
  2. Bikácsy, Gergely. „Jaques Demy halálára. Esernyők és óceánok”. FilmVilág 1991 (03). Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 18.  
  3. Erickson, Glenn: DVD Savant Review: The Umbrellas of Cherbourg. dvdtalk.com, 2004. április 3. (Hozzáférés: 2008. szeptember 18.)
  4. A film krónikája. Budapest: Officina Nova, 349. o. ISBN 963-477-027-4 [1995]