Jacques Audiard

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jacques Audiard
Jacques Audiard Cabourg 2012.jpg
Jacques Audiard 2012-ben
Született 1952április 30. (62 éves)
 Franciaország, Párizs
Nemzetisége Flag of France.svg francia
Foglalkozása filmrendező, forgatókönyvíró
Fontosabb munkái A számat figyeld,
Halálos szívdobbanás,
A próféta,
Rozsda és csont
Díjak César-díj (1995, 2002, 2006, 2010, 2013),
Arany Csillag (2006, 2010, 2013),
Louis Delluc-díj (2009)

Jacques Audiard az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Jacques Audiard (Párizs, 1952. április 30. – )[1] francia forgatókönyvíró, filmrendező. Azon ritka alkotók közé tartozik, akik aprólékos munkával részt vesznek filmjeik készítésének minden fázisában a forgatókönyvírástól a forgatáson át, a vágásig. A kritika és a közönség által általában kedvezően fogadott filmjeit erős, rendkívül személyes stílus jellemzi. Történetei kifinomultak, összetettek, főhősei megfoghatatlan, ambivalens karakterek, akik rendszerint sötét, félelmetes, a fantázia határát súroló, kaotikus világban mozognak.[2] Oscar-jelölt, többszörös César-díjas művész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Michel Audiard író, forgatókönyvíró, filmrendező, anyja Marie-Christine Guibert. Egy idősebb testvére volt, François, aki 1975-ben, 27 évesen autóbalesetben elhunyt. Jacques Audiard előbb tanárnak készült, azonban tanulmányait félbehagyta és filmezéssel kezdett foglalkozni. Rendezőasszisztens Roman Polański A bérlő, valamint Patrice Chéreau Judith Therpauve című filmjeinek forgatásán, majd vágóként dolgozik. Az 1980-as évek elején forgatókönyvírással próbálkozik: ő készítette A profi (1981), a Végzetes kaland (1983) (mindkettőt apjával együtt), a Réveillon chez Bob (1984), a Saxo (1987), a Fréquence meurtre (1988) és a Baxter (1989) szkriptjét.[3]

Első filmjét, a Férfiak mélyrepülésben című road movie-t, melyben Mathieu Kassovitz és Jean-Louis Trintignant főszereplésével két szánalmas bűnöző macska-egér játékát meséli el, 1994-ben forgatta.[3] A film 1994-ben Ruta és Georges Sadoul-díjat,[4] 1995-ben pedig három César-díjat nyert, köztük a legjobb elsőfilm díját. Két évvel később ugyanezzel a két színésszel készíti el második nagyjátékfilmjét, a Csinálj magadból hőst című vígjátékot, Jean-François Deniau azonos című regényének adaptálásával.

A film, amely egy, a francia ellenállás hősévé vált átlagos képességű ember történetét meséli el, a cselekmények időrendjének átrendezésével és az igazság más oldalainak bemutatásával tárja fel a főszereplő igazi arcát. A filmet meghívták a 1996-os cannes-i filmfesztivál hivatalos válogatásának versenyfilmjei közé. Alkotásáért Audiard a legjobb forgatókönyv díját vehette át.[5]

Jacques Audiard a 2009-es cannes-i fesztiválon.

A következő öt évben könyvet, forgatókönyveket írt és egy – az AIDS-ellenes kampány részét képező – rövidfilmet készített (Norme française). Ezután rendezte meg következő nagyjátékfilmjét, A számat figyeld című thriller-románc keveréket, főszerepében a néma titkárnőt játszó Emmanuelle Devos-szal és a kisstílű bűnözőt alakító Vincent Cassellel. A film 2002-ben három Césart nyert (legjobb forgatókönyv, színésznő, hang).

Negyedik alkotása már egyértelműen mutatta, hogy elkötelezte magát a nagyjátékfilmek mellett, viszont továbbra sem hagyott fel az egyéni stílus keresésével.[2] A Halálos szívdobbanás, mely valójában James Toback Ujjak című filmdrámájának remakeje,[6] egy apa és fia destruktív kapcsolatát mutatja be. Az apa agresszivitása és saját művészi érzékenysége között vergődő főhős magatartása jól érzékelteti az Audiard által kedvelt kétértelműséget, hiszen filmjeiben gyakran váltja egymást a rendkívüli kedvesség és a vad erőszak.[5] A film elnyerte mind a közönség, mind a kritikusok elismerését, 2006-ban tíz Césarra jelölték melyből nyolcat el is nyert (köztük a legjobb film, rendező, adaptáció és filmzene), négy Arany Csillagot nyert, valamint a legjobb nem angol nyelvű filmnek járó BAFTA-díjat..

Jacques Audiard több videoklipeket is rendezett,[7] köztük Alain Bashung La nuit je mens című klipjét, amely 1999-ben a Victoires de la musique francia zenei gálán elnyerte az év legjobb klipje címet, vagy a Noir Désir Comme elle vient című daláét, amelyben az összes művész siketnéma volt, s a dal szövegét jelnyelven adták elő. A klip bevezetője, egy feliratozott beszélgetés miatt botrányt kavart, s az Audiovizuális Főtanács rosszallását is kiváltotta; három, politikai témáról diskuráló nő ugyanis a jól ismert szólásmondást kifordítva zárja beszélgetésüket: „Jobb siketnek lenni, mint azt hallgatni.”[8]

2008-ban tagja lett a Pascale Ferran rendezőnő kezdeményezésére létrejött, a „középutas” filmek franciaországi forgalmazása előtt tornyosuló pénzügyi nehézségek elleni harcot célul kitűző Club des 13 csoportnak.[9]

A 2009-es cannes-i fesztiválon bemutatott, egy írástudatlan, de bevállalós és tanulékony magreb származású fiatal börtönbeli felemelkedéséről, „karrierjéről” szóló alkotása, A próféta, elnyerte a kritikusok egyöntetű tetszését. A film nagydíjat kapott. A vetítőtermekben aratott siker után [10] megkapta a Louis Delluc-díjat, majd 2010-ben rekordszámú (tizenhárom) jelölésből kilenc Césart sepert be, köztük a legjobb film és a legjobb rendező díjakat. A filmdrámát legjobb idegen nyelvű filmként Oscar-díjra jelölték.

2012-ben készült el a Rozsda és csont című, egy nehéz sorsú fiatal családapa és egy balesetben két lábát vesztett delfinidomár nő kapcsolatát bemutató melodrámája, Marion Cotillard és Matthias Schoenaerts főszereplésével. A film bemutatója a 2012-es cannes-i fesztiválon volt, a nagyjátékfilmek versenyében. Noha a film közönségsikert aratott,[11] a kritikusok a korábbi alkotásainak fogadtatásához képest visszafogottabban formáltak véleményt.[12][2] A film 2013-ban négy Césart nyert.

Jacques Audiard filmjeinek állandó zeneszerzője: Alexandre Desplat.

Családi állapota: elvált. Felesége Marion Vernoux filmrendező, forgatókönyvíró volt; házasságukból három gyermek (két lány és egy fiú) született.

Filmográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendezőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forgatókönyvíróként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1974 : Bons baisers... à lundi (adaptáció), rendezte: Michel Audiard
  • 1981 : A profi, rendezte: Georges Lautner
  • 1983 : Végzetes kaland (adaptáció), rendezte: Claude Miller
  • 1984 : L'ennemi public n°2, készítette: Pierre Grimblat (A Série noire tévésorozat epizódja)
  • 1984 : Réveillon chez Bob, rendezte: Denys Granier-Deferre
  • 1985 : Sac de nœuds, rendezte: Josiane Balasko
  • 1987 : Saxo, rendezte: Ariel Zeitoun
  • 1987 : Angyalpor, rendezte: Edouard Niermans
  • 1988 : Fréquence meurtre, rendezte: Elisabeth Rappeneau
  • 1989 : Baxter, rendezte: Jérôme Boivin
  • 1989 : Australia, rendezte: Jean-Jacques Andrien
  • 1991 : Swing troubadour, rendezte: Bruno Bayen
  • 1992 : Confessions d'un Barjo, rendezte: Jérôme Boivin
  • 1994 : Segítség, csaló! (párbeszédek), rendezte: Michel Blanc
  • 1994 : Férfiak mélyrepülésben
  • 1996 : Csinálj magadból hőst
  • 1998 : Norme française (rövidfilm)
  • 1999 : Vénusz Szépségszalon, rendezte: Tonie Marshall
  • 2001 : A számat figyeld
  • 2005 : Halálos szívdobbanás
  • 2009 : A próféta
  • 2012 : Rozsda és csont

Rendezőasszisztensként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színészként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1990 : Baby Blood, a lefejezett/Jogger
  • 1991 : Les enfants de la plage (tévéfilm), a tanár #1
  • 1994 : Ideges terhesség (tévéfilm), antikvárius

Videoklipek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1996 : Comme elle vient, Noir Désir
  • 1998 : Sommes-nous, Alain Bashung
  • 1998 : La nuit je mens, Alain Bashung (Victoire de la musique 1999)
  • 1998 : Ton invitation, Louise Attaque
  • 1999 : Sarah et Tobie, Yves Simon
  • 1999 : Les P'tits papiers, Liberté de circulation
  • 2002 : Unlimited marriage, Rodolphe Burger
  • 2003 : O Compagnons, Raphael

Fontosabb díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oscar-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

César-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arany Csillag[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

BAFTA-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1994 : Ruta és Georges Sadoul-díj [4](Férfiak mélyrepülésben)
  • 1996 : a cannes-i fesztivál legjobb forgatókönyv díjaCsinálj magadból hőst
  • 1996 : Valladolid International Film Festival (Silver Spike) – Csinálj magadból hőst
  • 1996 : Stockholm Film Festival (legjobb forgatókönyv) – Csinálj magadból hőst
  • 2002 : Newport International Film Festival (a zsűri díja) – A számat figyeld
  • 2002 : Seattle International Film Festival (Emerging Masters Showcase Award)
  • 2006 : Lumière-díj (legjobb film) – (Halálos szívdobbanás)
  • 2006 : Méliès-díj [14]Halálos szívdobbanás
  • 2009 : a cannes-i fesztivál nagydíjaA próféta
  • 2009 : Louis Delluc-díj (legjobb film) – A próféta
  • 2010 : Lumière-díj (legjobb rendező) – (A próféta)
  • 2010 : Méliès-díj – A próféta
  • 2011 : National Society of Film Critics Awards (NSFC-díj 2. helyezett) – A próféta
  • 2011 : Fotogramas de Plata (legjobb külföldi film) – A próféta
  • 2011 : Bodil Awards – A próféta
  • 2012 : London Film Festival (legjobb film) – Rozsda és csont
  • 2012 : Cabourgi Filmfesztivál (Arany Hattyú a legjobb filmnek) – Rozsda és csont
  • 2012 : Valladolid International Film Festival (legjobb rendező, és Miguel Delibes Award) – Rozsda és csont

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Személyi besorolási adatlap
  2. ^ a b c A Nouvel Observateur cikke
  3. ^ a b Jacques Audiard életrajza az Encyclopedie Universalis-ban
  4. ^ a b E francia filmművészeti díjat egy fesztivál keretében az év legjobb első, illetve második filmjének ítélték oda 1968 és 1994 között.
  5. ^ a b Az Encyclopédie Larousse szócikke
  6. Ez volt az első alkalom, hogy francia filmesek készítették el egy amerikai film remakejét.
  7. Az MVDbase adatbázisa
  8. HobiBen a Noir Désir-klipről
  9. A csoport által készített jelentés úgy határozza meg ezeket a filmeket, mint a nagyközönségnek szóló, és művészeti előfeszítést is méltányló (azaz nem kizárólag kereskedelmi ambíciójú, vagy nagyon alacsony költségvetésű) alkotásokat. A kezdeményező Pascale Ferran név szerint említi François Truffaut, Jacques Demy és Alain Resnais rendezőket, hogy elmagyarázza, mit is ért a „középutas rendező” fogalma alatt.
  10. A próféta box-office-adatai
  11. A Rozsda és csont box-office-adatai
  12. A Rozsda és csont sajtófogadtatása
  13. Előfordul A bérlő címmel is.
  14. A Francia Filmkritikusok Szervezetének Georges Méliès-ről elnevezett díja.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jacques Audiard című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Audiard témájú médiaállományokat.