Halálsoron (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Halálsoron
(The Green Mile)
Rendező Frank Darabont
Producer Frank Darabont
David Valdes
Alapmű Stephen King: A halálsoron
Forgatókönyvíró Frank Darabont
Főszerepben Tom Hanks
David Morse
Bonnie Hunt
Michael Clarke Duncan
James Cromwell
Michael Jeter
Graham Greene
Doug Hutchison
Sam Rockwell
Barry Pepper
Jeffrey DeMunn
Patricia Clarkson
Harry Dean Stanton
Dabbs Greer
Zene Thomas Newman
Operatőr David Tattersall
Vágó Richard Francis-Bruce
Jelmeztervező Karyn Wagner
Díszlettervező Michael Seirton
Gyártás
Gyártó Castle Rock Entertainment
Darkwoods Productions
Warner Bros. Pictures
Ország  USA
Nyelv angol
Időtartam 188 perc
Költségvetés 60 millió dollár[1]
Forgalmazás
Forgalmazó Warner Bros.
Bemutató USA 1999. december 10.
magyar 2000. április 27.
Bevétel 287 millió dollár[1]
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Halálsoron (The Green Mile) egy 1999-ben bemutatott amerikai filmdráma Frank Darabont rendezésében, Stephen King A halálsoron című regényének adaptációja. Főszereplői Tom Hanks (Paul Edgecomb) és Michael Clarke Duncan (John Coffey).

A film Paul, a Halálsoron dolgozó főfegyőr életét mutatja be az 1930-as években. A főszereplő egy idősek otthonában emlékszik vissza a történtekre és meséli el a természetfeletti eseményeket, melyek John Coffey – egy gyilkossággal ártatlanul vádolt rab – érkezése után kezdődtek.

A filmet négy kategóriában – legjobb férfi mellékszereplő, legjobb film, legjobb hang és legjobb adaptált forgatókönyv – jelölték Oscar-díjra.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film Paul Edgecomb (Tom Hanks) visszaemlékezése, aki egy idősek otthonában mesél ottani barátnőjének, Elaine-nek 1935 nyaráról, amikor fegyőr volt a louisianai Cold Mountain fegyház halálsorán, vagyis a börtönnek abban a részlegében, ahol a halálraítélteket tartják a kivégzésükig.

Egy napon új rab érkezik a fegyházba, a hatalmas, fekete bőrű John Coffey (Michael Clarke Duncan), akit két fehér kislány megerőszakolásával és meggyilkolásával vádolnak. Már a cellájába vezetése közben megmutatja „nemes óriás” tulajdonságát, amikor azt kéri, hagyjanak égve egy lámpát a cellája közelében, mert fél a sötétben. Nem sokkal ezután John különleges gyógyító képességét fedi fel, amikor meggyógyítja Edgecomb főnök húgyhólyag-gyulladását, majd feléleszt egy erőszak által elpusztult egeret. Később meggyógyítja Hal Moores igazgató halálos beteg feleségét, aki agydaganattól szenvedett.

Közben a halálsorra kerül dolgozni Percy Wetmore (Doug Hutchison), egy szadista és mindenki által megvetett őr. A kormányzó feleségének unokaöccseként sem Paul, sem mások nem tudják féken tartani őt. Percy hamar rájön, hogy a többi őr nem kedveli őt, és cserébe távozásáért kierőszakolja, hogy ő vezényelhesse le a következő kivégzést. Percy szándékosan szabotálja a kivégzést; nedves szivacs helyett – ami az elektromos áram hatékonyabb vezetését biztosítaná – szárazat helyez Eduard Delacroix (Michael Jeter) fejére, amivel hosszú szenvedést okoz a halálraítéltnek a gyorsnak szánt kivégzés során.

Vad Bill (Sam Rockwell)

Del kivégzése előtt nem sokkal egy erőszakos bűnöző, William „Vad Bill” Wharton (Sam Rockwell) kerül a rabok közé, rablás során elkövetett többszörös gyilkosságért várja kivégzését a Cold Mountain fegyházban. Amikor egy alkalommal elkapja John Coffey karját, John megérzi, hogy Wharton volt a valódi gyilkosa annak a két kislánynak is, akik meggyilkolása miatt őt ítélték halálra. Miután John „elvette” Hal feleségének betegségét, a kórt Percybe áramoltatja vissza, aki ennek hatására lelövi Whartont, majd katatón állapotba kerül és a Briar Ridge elmegyógyintézetbe szállítják. Az események után Paul nyomozni kezd John vádjainak ügyében, aki kezének megfogásával megmutatta Paulnak, mi történt valójában a kislányokkal. Paul felveti még azt is, hogy nyitva felejtené az ajtót, ám John nemet mond a szökés lehetőségére. Azt mondja, túl sok fájdalom van a világban, amit ő érez, amibe belefáradt, és készen áll a távozásra. Amikor John végül az elektromos székbe kerül, még annyit kér, hogy ne tegyék fejére a szokásos fekete csuklyát, mert fél a sötétben. Ezután kezet ráznak és Johnt kivégzik. A visszaemlékezés végén Paul megemlíti, hogy az eset után áthelyeztette magát egy fiatalok börtönébe felügyelőnek.

Filmzene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hivatalos filmzene 1999. december 14-én került forgalomba Music from the Motion Picture The Green Mile címmel a Warner Bros. gondozásában. 35 számot tartalmaz, elsősorban a Thomas Newman által megalkotott instrumentális zenéket. További négy dal is rákerült a filmből: Cheek to Cheek (Fred Astaire), I Can't Give You Anything but Love, Baby (Billie Holiday), Did You Ever See a Dream Walking? (Gene Austin) és Charmaine (Guy Lombardo a Royal Canadians nevű együttesével).

Fogadtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Halálsoron című film 78%-os értékelést kapott a Rotten Tomatoes filmértékelő weboldalon.[2]

A Forbes magazin kommentárjában Dawn Mendez John Coffey karakterét „a bűvös fekete figurának” nevezi. A kifejezést Spike Lee, amerikai rendező és producer alkotta meg a fekete bőrű kitalált karakterek leírására, akik jámborak, ártalmatlanok, életük célja pedig a fehér emberek problémáinak megoldása, vagy akár a boldogságuk elősegítése.[3] Lee maga bírálta a karaktert, amely a sok a „hiper-szuper bűvös feketék” egyikeként a fekete férfiak egy eltorzult változata. Állítása szerint ez a médiacégekben ülő fehér bőrű döntéshozók nagyszerűségének volt köszönhető.[4] A Film.com weboldalon Tom Hanks általános elismerése mellett a cikk írója „delejezőnek” és „nemes óriásnak” titulálja Michael Clarke Duncant, valamint úgy véli, James Cromwell (Hal Moores), Doug Hutchison (Percy Wetmore) és Sam Rockwell (William Wharton, „Vad Bill”) alakítása felett sem lehet szemet hunyni.[5] A Daily Newsban azt olvashatjuk, „a történet egy csipetnyi varázslattal és egy cirkuszi egérrel megérinti a szívünket”. A cikkben Jami Bernard azt írja, Frank Darabont, aki Stephen King egy másik börtön-regényét is filmre vitte korábban A remény rabjai címmel, a tökéletes rendező volt erre a feladatra is.[6] A Washington Post kritikusa, Desson Howe a remekül összeválogatott szereplőgárdáért dicséri a rendezőt.[7] James Berardinelli cikkében a Reelviews.net oldalán a több mint három órás hosszt bírálja, szerinte a film ugyanilyen hatásos lehetett volna a játékidő kétharmadában is.[8]

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2000. Motion Picture Sound Editors (Golden Reel Awards)[11]
    • jelölés: legjobb hangvágás - párbeszéd — Mark A. Mangini, Julia Evershade
    • jelölés: legjobb hangvágás - effektek — Mark A. Mangini, Aaron Glascock, Howell Gibbens, David E. Stone, Solange S. Schwalbe
  • 2000. People's Choice Awards[11]
    • díj: kedvenc film
    • díj: kedvenc drámai film
  • 2000. Screen Actors Guild Awards[11]
    • jelölés: Kiemelkedő előadás - stáb
    • jelölés: Kiemelkedő előadás - férfi mellékszereplő — Michael Clarke Duncan

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b 'The Green Mile' (angol nyelven). Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
  2. 'The Green Mile' (angol nyelven). Rotten Tomatoes. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
  3. Mendez, Dawn: 'The Magic Negro' (angol nyelven). Forbes magazin, 2009. január 23. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
  4. (2001. február 7.) „Lee Takes Issue With Depiction of Minorities in Film”. San Jose Mercury News, 2E. o.  
  5. 'The Green Mile' (angol nyelven). Film.com. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
  6. Bernard, Jami: 'GOING THE EXTRA FOR 'MILE' Hanks, director make King tale worth every one of its 190 mins' (angol nyelven). Daily News, 1999. december 10. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
  7. Howe, Desson: 'The Green Mile': Above and Beyond' (angol nyelven). The Washington Post, 1999. december 10. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
  8. Berardinelli, James: 'Review: The Green Mile' (angol nyelven). Reelviews.net, 1999. december. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
  9. Lyman, Rick: The 72nd Academy Awards (angol nyelven). New York Times, 2000. március 28. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
  10. A Szaturnusz-díj korábbi díjesei (angol nyelven). saturnaward.org. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
  11. ^ a b c d e f g h i j The Green Mile (1999) - Awards (angol nyelven). IMDb. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
  12. Michael Clarke Duncan díjai és jelölései (angol nyelven). IMDb. (Hozzáférés: 2010. január 21.)
  13. Tom Hanks díjai és jelölései (angol nyelven). IMDb. (Hozzáférés: 2010. január 21.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]