A remény rabjai (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A remény rabjai
(The Shawshank Redemption)
Rendező Frank Darabont
Producer Niki Marvin
Alapmű Stephen King: A remény rabjai
Forgatókönyvíró Frank Darabont
Főszerepben Tim Robbins
Morgan Freeman
Bob Gunton
William Sadler
Clancy Brown
Zene Thomas Newman
Operatőr Roger Deakins
Vágó Richard Francis-Bruce
Jelmeztervező Elizabeth McBride
Gyártás
Gyártó Castle Rock Entertainment
Ország  USA
Nyelv angol
Időtartam 142 perc
Költségvetés 25 millió USD (becsült)[1]
Forgalmazás
Forgalmazó Columbia Pictures
PolyGram Film International
Bemutató Kanada 1994. szeptember 10.
USA 1994. szeptember 23.
Korhatár USA R
Magyarország Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A remény rabjai (The Shawshank Redemption) egy 1994-ben bemutatott - Stephen King azonos című kisregényéből adaptált - film. A Tim Robbins és Morgan Freeman főszereplésével készült elgondolkodtató filmet a magyar származású Frank Darabont rendezte.

A film megjelenésekor nem ért el kiugró anyagi sikert, azonban mind a kritikusok, mind a nézők körében az elmúlt időben jelentős elismeréseket vívott ki magának.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film 1947-ben, felesége és annak szeretője meggyilkolásának vádjával, közvetett bizonyítékok alapján ártatlanul életfogytiglanra ítélt bankárról szól. Andy Dufrense (Tim Robbins) hiába állítja, hogy nem ő volt a gyilkos (de néha már ő sem biztos ebben, mert a körülmények és az emlékei zavarosak). Bent idővel megbarátkozik Ellis Boyd "Red" Reddinggel (Morgan Freeman), aki Andy érkezésekor már 20 éve tölti életfogytiglani büntetését, és éppen elutasítják a szabadon bocsátási kérelmét. Red bent apróbb dolgok becsempészésével foglalkozik. Andy először hobbijára hivatkozva egy geológus-kalapácsot, majd később egy Rita Hayworth moziplakátot kér tőle, amiket Red meg is szerez.

Egy tetőszigetelési munka közben Andy meghallja két börtönőr párbeszédét, amint egyikük az öröksége miatt fizetendő magas adó miatt panaszkodik. Andy felajánlja a tanácsait, amivel a börtönőr törvényesen mentesül az adó megfizetése alól. Az idők során a börtön teljes személyzete igénybe veszi Andy pénzügyi tanácsait, a börtönigazgatót is beleértve, aki azonban illegális területre merészkedik, amikor a foglyok külső területen végzett munkájának ellenértékét elsikkasztja. A pénzmosást Andy intézi.

1965-ben egy fiatal rab, Tommy Williams érkezik a börtönbe, és elbeszéli, hogy Elmo Blatch, egy korábbi rabtársa az Andy esetére rendkívül hasonló bűntény elkövetésével dicsekedett, melyben nem őt, az igazi tettest, hanem egy „balek bankárt” ítéltek el. Andy fellelkesül, abban reménykedik, hogy ügye újratárgyalását kérheti az új információ birtokában és Tommy tanúvallomása alapján fel fogják menteni. Az igazgatóhoz benyújtott kérvényét azonban az igazgató nem továbbítja a hivatalos úton, mivel attól tart, hogy Andy a távozása után nyilvánosságra hozza a piszkos ügyeit. Ezért az igazgató Hadley-t, a börtönőrök parancsnokát Tommy megölésére utasítja.

Andy megígérteti Reddel, hogy ha valaha kijut, menjen el Buxtonba (Maine állam) egy bizonyos szénaföldhöz, ahol egy fánál elrejtett valamit.

Tommy halála után Andy elveszti reményét arra vonatkozóan, hogy törvényesen kijuthat a börtönből, ezért a bent töltött több mint húsz év után véghezviszi, amit mindenki lehetetlennek tartott: megszökik a börtönből.

Kint első dolga, hogy zárolja a börtönigazgató számára sikkasztott pénz számláját, majd egy újságban nyilvánosságra hozza piszkos ügyeinek bizonyítékait. Másnap Byron Hadley-t letartóztatják, Norton, az igazgató pedig öngyilkos lesz az irodájában.

Nem sokkal ezután, 1967-ben Redet feltételesen szabadon bocsátják. Ő azonban annyira hozzászokott a börtön szigorú rendjéhez és szabályozott életéhez, hogy nem tud mit kezdeni a szabadságával (ún. intézményfüggő lett) és az öngyilkosság gondolatával foglalkozik. Csak Andynak tett ígérete tartja vissza, és felkeresi azt a helyet, amit Andy megadott neki. Ott egy kis fémdobozt talál, némi pénzzel és Andy instrukcióival. A feltételes szabadlábra helyezés előírásait megszegve Mexikóba veszi az irányt, ahol Zihuatanejóban[2] találkozik Andyval a Csendes-óceán partján.

Szereposztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színész Szerep Magyar hang
Tim Robbins Andy Dufresne, bankár Haás Vander Péter
Morgan Freeman Ellis Boyd „Red” Redding, elítélt Papp János
Bob Gunton Samuel Norton, börtönigazgató Végvári Tamás
William Sadler Heywood, Red barátja Dörner György
Clancy Brown Byron Hadley kapitány Gesztesi Károly
James Whitmore Brooks Hatlen, elítélt
(szabadulása után öngyilkos lesz)
Gruber Hugó
Gil Bellows Tommy Williams, elítélt
(a börtönigazgató megöleti)
Stohl András
Mark Rolston Bogs Diamond, elítélt
(Hadley kapitány megbéníttatja)
Végh Péter

Értelmezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Roger Ebert filmkritikus és forgatókönyv-író kiemeli Andy figurájának integritását, önbizalmát, ami kiemeli és bizonyos értelemben elszigeteli őt a többi rabtól.

Mások a film keresztény tanmese értelmezését hangsúlyozzák: ártatlan bűnhődés, remény, megváltás, és hit a későbbi igaz életben.[3] Darabont a film 10 éves évfordulójára kiadott DVD-n tett nyilatkozatában tagadta, hogy ilyen szándékai lettek volna a filmmel.

Angus C. Larcombe megállapítja, hogy egyesek a börtönben is szabadok lehetnek, míg mások a kinti világban is rabnak érzik magukat, az életszemléletüktől függően.[4]

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szintén Stephen King regény alapján készült Dolores Claiborn című filmben a címszereplő mikor rájön, hogy férje molesztálja lányukat, azzal fenyegeti meg, hogy a Shawshank börtönbe fogja juttatni (A remény rabjai eredeti címe The Shawshank Redemption, utalás a börtön nevére.).

Díjak, értékelések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1995-ben hét Oscar-díjra jelölték: a legjobb film, Morgan Freemant a legjobb férfi főszereplő, legjobb operatőr (Roger Deakins), legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb filmzene, legjobb vágás, legjobb hang kategóriákban. Az 1994-es Forrest Gump árnyékában azonban egyet sem kapott meg.
  • 1998-ban a A remény rabjai még nem szerepelt az AFI's 100 Years... 100 Movies listán, azonban 9 évvel később, 2007-ben a 72. helyen szerepelt, megelőzve a Forrest Gump (76.) és Ponyvaregény (94.) filmeket, amik kedvező kritikákat kaptak A remény rabjai megjelenési évében.
  • 1999-ben Roger Ebert filmkritikus felvette A remény rabjait az ő „Great” Movies” („nagyszerű filmek”) listájára.[5] Az Empire filmmagazin olvasói szavazata alapján a film az ötödik helyre került 2004-ben, az első helyre 2006-ban és a negyedik helyre 2008-ban „a minden idők legnagyszerűbb filmjei” listáján.[6][7]
  • 2002-ben „a harmadik legjobb film” helyezést kapta a Channel 4 szavazói szerint „a legjobb 100 film” listáján.
  • 2006-ban az angliai Empire filmmagazin olvasói szavazatai alapján a „minden idők legnagyszerűbb filmje” címet kapta, 2008-ban a negyedik volt a listán.
  • 2009-ben az Internet Movie Database (IMDB) honlap látogatóinak szavazatai alapján a 250 legjobb mozifilmet felvonultató toplista első helyére került, megelőzve A Keresztapa című filmet. [8]
  • A Rotten Tomatoes kritikusai összességében 89%-ra értékelték.[9]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The Shawshank Redemption - IMDb - Box office/business
  2. Térkép (Google Maps)
  3. Debra L. Lewis: Review: The Shawshank Redemption, 1994. április 15. (Hozzáférés: 2007. december 26.)
  4. Stop Worrying about the Election, an article more about freedom than politics
  5. Roger Ebert: Great Movies: The Shawshank Redemption. (Hozzáférés: 1999. október 17.)
  6. „The 100 Greatest Movies Of All Time”, Empire, 97. oldal (Hozzáférés ideje: 2004. január 30.) 
  7. „The 201 Greatest Movies Of All Time”, Empire, 100-1. oldal (Hozzáférés ideje: 2006. január 27.) 
  8. http://www.imdb.com/chart/top?tt0111161
  9. http://www.rottentomatoes.com/m/shawshank_redemption/

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a The Shawshank Redemption című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.