Billie Holiday

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Billie Holiday
Billie Holiday 1949.jpg
Billie Holiday, Carl Van Vechten fényképe, 1949
Életrajzi adatok
Születési név Eleanora Fagan Gough
Született 1915. április 7.
USA Philadelphia
Elhunyt 1959. július 17. (44 évesen)
USA New York
Pályafutás
Műfajok jazz
Aktív évek 1933 – 1959
Kapcsolódó előadó(k) Ella Fitzgerald, Sarah Vaughan, Lena Horne
Kiadók Columbia Records (1933-1942, 1958)
Commodore Records (1939, 1944)
Decca Records (1944-1950)
Verve Records (1952-1959)
MGM Records (1959)

Billie Holiday weboldala

Billie Holiday (sz. Eleanora Fagan Gough; Philadelphia, 1915. április 7.New York, 1959. július 17.) az első híres jazz énekesnő, aki hangjával visszaadta a klasszikus blues erejét, az erőt, amivel mindenkihez szólt. Nehéz hozzá hasonló személyiséget találni, hiszen neve mellett talán csak Bessie Smith és Ma Rainey kerül szóba.

Nehéz kezdet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Billie édesapja Clarence Holiday jazzgitáros volt és banjojátékos. Családját magára hagyta mikor megszületett Billie, édesanyjával (Sadie Fagan-nel) pedig sosem házasodtak össze. 1927-ben édesanyjával New Jerseybe költöztek, majd közvetlenül utána Brooklynba. Itt kezdetben anyjának segítetett munkájában majd másodállásban prostituált lett.

Az 1930–31 közötti időszakban New Yorkban énekelt különféle bárokban. John Hammond producer fedezte fel. Miután a Columbia Studiosnál rögzítette demóját, csatlakozott egy együtteshez Benny Goodman vezetésével. A bemutatkozást pedig 1933-ban a "Your Mother's Son-In-Law" jelentette.

Az Apollo Theather és a Count Basie's Orchestra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1935-ben fellépett végre az Apollo Theather-ben (Apollo Színház) is. 1936-ban a Jimmie Lunceford és Fletcher Henderson vezette bandákkal turnézott. 1937-ben több számot is felvett John Hammond új felfedezettjeivel, a Count Basie's Orchestra-val. (Ekkor dolgozott együtt az a triász, mely a 30'-as évek utolsó felének legkiemelkedőbb felvételeit hozta létre,Lester Young és Buck Clyaton.) 1937-ben turnézni indult a Basie-vel és Jimmy Rushing-gal. Az együttműködés kevesebb mint egy évig állt fenn, hiszen kidobták az együttesből temperamentumos viselkedése és megbízhatatlansága folytán. Nagyon hamar csatlakozott Artie Shaw népszerű bandájához 1938-ban, azonban ugyanilyen hamar ott is hagyta a bandát.

A Strange Fruit[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Döntése később visszaigazolódott, hiszen a régóta vágyott szabadságot megkapta az új, divatos Café Society nevű klubban. Itt kerül repertoárjába a karrierjét új fokra emelő dal, a Strange Fruit (Lewis Allen dala).

John Hammond visszautasította a dal felvételét, ha nem is politikai mondanivalója miatt, de csípős ábrázolásmódja folytán mindenképp. Végül a Commodore lemezkiadó vállalta fel a feladatot, melynek tulajdonosa Milt Gabler volt, egy jazz lemez bolt tulajdonosa.

God Bless the Child és a 40'-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Billie Holiday, Carl Van Vechten fényképe, 1949

Billie 1942-ig tartozott a Columbia lemezkiadóhoz (legjelentősebb felvétele ekkor az 1941-es saját szerzemény, a "God Bless the Child"). Gabler segítette a Decca Recordshoz kiadóhoz 1944-ben, hogy rögzíthesse a "Lover Man"-t. A 40'-es évek hátralévő részében több felvételt is készített a Decca-nak (lsd. Bessie Smith "Tain't Nobody's Business If I Do", "Them There Eyes" és "Crazy He Calls Me").

Bár karrierje szárnyalt, Billie érzelmi mélypontra érkezett a 40'-es évek közepén függőségei következtében. Ekkor esett túl első, hirtelen és rövid házasságán Johnnie Monroe-val, majd másodjára egy trombitással, Joe Guy-jal kötötte össze életét. A New York-i Town Hall-ban történt felejthetetlen fellépés ellenére, és egy rövid (1947-es) filmszerep ellenére Louis Armstrong-gal New Orleansban, szinte egész vagyonát elvesztette a Joe Guy-jal működő saját zenekarába fektetve.

1947-ben letartóztatták heroin birtoklásáért és nyolc hónap börtönre ítélték.

Szabadulása után már nem engedték a kabarék világának közelébe, így az 1950-es években Norman Granz-al (a Clef, Norgran és 1956-tól a Verve kiadó tulajdonosa). Ekkor találkozott a felvételek során Oscar Peterson-nal, Harry "Sweets" Edison-nal és Ben Webster-rel.

Lady Sings the Blues[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1954-ben Európában turnézott, majd az 1956-os önéletrajza még népszerűbbé tette (Lady Sings the Blues).

Utolsó meghatározó fellépése 1957-ben történt a CBS televízió a "The Sound of Jazz"-ben Webster, Lester Young és Coleman Hawkins kíséretében. 1958-ban rögzítette a Lady in Satin LP-t majd Európában lépett fel még kétszer. 1959 májusában összeesett szív-és májműködési zavarok miatt. Július 17-én meghalt, végleg feladta a küzdelmet a heroinnal és beteg szívével szemben.

Újra kiadású felvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A digitális kornak köszönhetően Holiday összes felvételét újra kiadta a Columbia (The Quintessential Billie Holiday), a Decca (The Complete Decca Recordings) és a Verve (The Complete Billie Holiday on Verve 1945–1959).

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Billie Holiday témájú médiaállományokat.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap