Betty Ford
| Betty Ford | |
.jpg) | |
| 1974-es portréja | |
| Az Amerikai Egyesült Államok 38. first ladyje | |
| Hivatali idő 1974. augusztus 9. – 1977. január 20. | |
| Elnök | Gerald Ford |
| Előd | Pat Nixon |
| Utód | Rosalynn Carter |
| Az Amerikai Egyesült Államok 30. second ladyje | |
| Hivatali idő 1973. december 6. – 1974. augusztus 9. | |
| Alelnök(ök) | Gerald Ford |
| Előd | Judy Agnew |
| Utód | Happy Rockefeller |
| A Betty Ford Center 1. elnöke | |
| Hivatali idő 1982. október 4. – 2005. január 25. | |
| Előd | új tisztség |
| Utód | Susan Ford Bales |
| Születési név | Elizabeth Anne Bloomer |
| Született | 1918. április 8. Chicago, Illinois |
| Elhunyt | 2011. július 8. (93 évesen) Rancho Mirage, Kalifornia |
| Sírhely | Gerald R. Ford Elnöki Múzeum |
| Párt | Republikánus Párt |
| Szülei | Hortense Bloomer William Stephenson Bloomer Sr. |
| Házastársa | William Warren (1942–1947) Gerald Ford (1948–2006†) |
| Gyermekei | 4 (Michael, Jack, Steven, Susan) |
| Foglalkozás | |
| Iskolái |
|
| Díjak |
|
 | |
| Betty Ford aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Betty Ford témájú médiaállományokat. | |
Elizabeth Anne Ford (született: Bloomer; első házassága idején: Warren;[1] Chicago, 1918. április 8. – Rancho Mirage, 2011. július 8.) az Egyesült Államok first ladyje 1974 és 1977 között, Gerald Ford elnök feleségeként. First ladyként politikailag aktív volt, egyike az első elnökfeleségeknek, akire ez igaz volt. Ford 1972 és 1974 között az ország second ladyje is volt, mikor férje alelnöki hivatalt töltött be.
Ford Chicagóban született, egy utazóügynök gyermekeként. Családja élt rövid ideig Denverben, gyerekkora nagy részét a michigani Grand Rapids-ben töltötte. Itt járt a Central Középiskolába is.[2] 1926-ban, nyolc évese kezdett el táncolni és karrierjét is táncosként képzelte el.[3] Tizennégy évesen modellkedni kezdett és gyerekeknek tartott táncórákat, hogy pénzt keressen a nagy gazdasági világválság idején.[4][5] Középiskolás korában már saját tánciskolája volt.[3] Apja 1934-es halála után New Yorkban akart táncot tanulni, de anyja nem engedte el, Benningtonba küldte.[3][4] Miután hazatért családjához, rászoruló gyermekeknek segített, fogyatékossággal élő diákoknak és afroamerikai gyerekeknek tartott táncórákat.[3][4]
1947-ben ismerkedett meg Gerald Ford jogásszal és katonával, aki nem sokkal az előtt tért haza a haditengerészettel töltött évei után és tervezett indulni képviselőházi pozícióért.[3][4][6] 1948 októberében házasodtak össze, kapcsolatuk végül 58 évig tartott, Gerald haláláig.[7] Négy gyermekük született, 1955-ig Washingtonban éltek, mielőtt beköltöztek volna házukba Virginiában.[4][8] Betty szinte egyedül nevelte gyermekeiket, hiszen Gerald sokat utazott politikai pályafutása miatt.[4]
Azt követően, hogy 1973 októberében Spiro Agnew lemondott, mint az Egyesült Államok alelnöke, Richard Nixon Gerlad Fordot jelölte, mint Agnew utódja, decemberben be is iktatták. Támogatója volt a Roe vs. Wade döntésnek, ami az abortuszt alkotmányos védelem alá helyezte.[4] Első hónapjaiban, mint second lady, soknak találta a sajtófigyelmet és megpróbálta a rivaldafényen kívül maradni, de 1974 tavaszára egyre magabiztosabb lett pozíciójában.[9]
1974-ben Richard Nixon lemondott elnöki posztjáról, így Gerald Ford lett az elnök, Betty pedig az ország first ladyje.[1] Férje elnöksége során befolyásos first ladynek tekintették, minden idők egyik legőszintébb elnökfeleségének, hiszen nem félt olyan témákról beszélni, mint az abortusz, feminizmus, egyenlő fizetések, az Equal Rights Amendment (ERA), szex, kábítószerek és a fegyvertartási jogok korlátozása. A Siena College Research Institute kutatásai szerint Fordot tekintik minden idők egyik legbátrabb és legjobb first ladyjének.
Azt követően, hogy férjét nem választották újra 1976-ban, továbbra is aktív feminista maradt és az ERA mellett is kiállt.[10] Nem sokkal hivatala elhagyása után bejelentette, hogy rég óta szenvedett alkoholizmussal és más szereket is használt.[11] Azt követően, hogy leküzdötte függőségeit, megalapította és évtizedekig elnöke volt a Betty Ford Centernek, ami ez ellen küzdött.[7] Népszerűsége és befolyása évekig megmaradt, 1991-ig minden évben az ország egyik legnépszerűbb nőjének választották.[12] 2011. július 8-án hunyt el, az Eisenhower Egészségügyi Központban, 93 évesen.[13]
1991-ben George H. W. Bush Elnöki Szabadság-érdemrenddel tüntette ki,[4] majd hét évvel később megkapta a Kongresszusi Aranyérmet.[14]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Gerald R. Ford Presidential Library and Museum. www.fordlibrarymuseum.gov. [2020. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 16.)
- ↑ Ford, Betty; Chase, Chris. The Times of My Life, 22. o. (1978)
- ↑ a b c d e Betty Ford - Center, Husband & First Lady (amerikai angol nyelven). Biography, 2021. március 30. (Hozzáférés: 2023. március 16.)
- ↑ a b c d e f g h Betty Ford Biography. National First Ladies' Library. [2012. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 16.)
- ↑ Betty Ford Dies at Age 93; A Look Back on the Former First Lady - Business 2 Community. web.archive.org, 2013. június 5. [2013. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 16.)
- ↑ Gerald R. Ford Presidential Library and Museum. www.fordlibrarymuseum.gov. (Hozzáférés: 2023. március 16.)
- ↑ a b Betty Ford—The Real Deal. PBS NewsHour. (Hozzáférés: 2023. március 16.)
- ↑ Gerald R. Ford Timeline (amerikai angol nyelven). Gerald R. Ford Foundation. (Hozzáférés: 2023. március 16.)
- ↑ Friends Asking: 'Is There A New Betty Ford?' (angol nyelven). Newspapers.com. (Hozzáférés: 2023. március 16.)
- ↑ After funeral service, Betty Ford buried next to husband (angol nyelven). NBC News. (Hozzáférés: 2023. március 16.)
- ↑ MacPherson, Myra. „Betty Ford Says That She Is Addicted to Alcohol”, Washington Post, 1978. április 22. (Hozzáférés: 2023. március 16.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ Inc, Gallup: Most Admired Men and Women: 1948-1998 (angol nyelven). Gallup.com, 1999. december 13. (Hozzáférés: 2023. március 16.)
- ↑ Nemy, Enid. „Betty Ford, Former First Lady, Dies at 93”, The New York Times, 2011. július 9. (Hozzáférés: 2023. március 16.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ Fords receive congressional gold medal - October 27, 1999. www.cnn.com. (Hozzáférés: 2023. március 16.)
| Előző Nincs betöltve (legutóbb a tisztségben: Judy Agnew) |
Az Amerikai Egyesült Államok second ladyje 1973–1974 |
Következő Nincs betöltve (következő a tisztségben: Happy Rockefeller) |
| Előző Pat Nixon |
Az Amerikai Egyesült Államok first ladyje 1974–1977 |
Következő Rosalynn Carter |
