Edward Mills Purcell
| Edward Mills Purcell | |
 |
|
| Életrajzi adatok | |
| Született | Taylorville, Illinois,  USA1912. augusztus 20. |
| Elhunyt | Cambridge, Massachusetts 1997. március 7. (84 évesen) |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény |
Purdue University Harvard Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | fizika |
| Munkahelyek | |
| Massachusetts Institute of Technology | kutatócsoport elnöke |
| Jelentős munkái | NMR, Smith–Purcell-effektus |
| Szakmai kitüntetések | |
| Fizikai Nobel-díj (1952) | |
Edward Mills Purcell (1912. augusztus 30. – 1997. március 7.) amerikai fizikus volt, aki 1952-ben Felix Blochal megosztott fizikai Nobel-díjat kapott a mágneses magrezonancia felfedezéséért folyadékokban és szilárd anyagokban. Felfedezését 1946-ban publikálta. A mágneses magrezonancia (NMR) használata széleskörűen elterjedt az anyagok molekulaszerkezetének vizsgálatában.
Életrajza[szerkesztés]
Purcell az Illinois állambeli Taylorville-ben született, szülei, Edward A. Purcell és Mary Elizabeth Mills mindketten Illinois-i lakosok voltak. Taylorville-ben és Mattoonban járt állami iskolákba, majd 1929-ben az Indiana állambeli Purdue University-re vették fel. Villamosmérnöki diplomáját is a Purdue University-n szerezte meg 1933-ban. Érdeklődése hamarosan a fizika felé fordult és K. Lark-Horovitz professzor jóvoltából posztgraduális képzésben lehetősége nyílt elektrondiffrakciós kísérleti kutatásokban részt venni. Cserediákként egy évet töltött Karlsruhe-ban a Műszaki Főiskolán, ahol W. Weizel professzor irányításával folytatta tanulmányait. Amikor 1934-ben visszatért az Amerikai Egyesült Államokba a Harvard Egyetemre került, ahol 1938-ban szerezte meg fizikai doktori címét. A második világháború alatt a Massachusetts Institute of Technology (MIT) Sugárzástani Laboratóriumában dolgozott a mikrohullámú radar kifejlesztésén. A Sugárzástani Laboratórium fejlesztő csoportjának vezetője lett, a csoport feladata új frekvenciasávok és új mikrohullámú technikák kifejlesztése volt. Későbbi tudományos munkájára nagy hatással volt az itt dolgozó fizikusokkal való kapcsolata, különösen Isidor Isaac Rabi-val, aki érdeklődést mutatott anyagok molekuláris és nukleáris tulajdonságainak rádióhullámokkal való vizsgálata iránt. A háború után visszatért a Harvard egyetemi kutatásokhoz.
1945 decemberében Pound és Torrey[1] munkatársaival felfedezte a mágneses magrezonanciát (NMR). Az NMR technika kényelmes és pontos eszközt nyújt a kutatóknak az anyagok tulajdonságainak és kémiai szerkezetének meghatározására; széleskörűen alkalmazzák a fizikai és kémiai kutatásokban. Ez a technika az alapja a mágneses magrezonancia képalkotásnak (MRI), a 20. század egyik fontos orvosi diagnosztikai módszerének. Az NMR felfedezéséért 1952-ben megosztott fizikai Nobel díjat kapott a Felix Blochhal. Purcell a csillagászatban is ért el tudományos eredményeket, ő volt az első, aki a semleges hidrogén atomok rádiósugárzását detektálta (a hiperfinom felhasadás következtében fellépő 21 cm-es rádióvonalat), melynek segítségével először váltak láthatóvá a Tejútrendszer spirálkarjai.[2] Ez a megfigyelés segítette a rádiócsillagászat elindulását, a 21 cm-es rádióvonal mérése ma is a modern csillagászat fontos módszere. Spin-echo relaxációs, mágneses relaxációs és negatív spinhőmérséklet (fontos volt a lézer kifejlesztésében) tanulmányaival termékenyen járult hozzá a szilárdtestfizikához is. Norman F. Ramsey-vel együtt ő volt az első, aki megkérdőjelezte a részecskefizika CP-szimmetriáját. Tudományos, oktatási és polgári munkájáért számos díjat kapott. Dwight D. Eisenhower, John F. Kennedy, és Lyndon B. Johnson tudományos tanácsadója volt. Ő volt az Amerikai Fizikusok Társaságának az elnöke, tagja volt az American Philosophical Society-nek, az Amerikai Tudományos Akadémiának valamint az American Academy of Arts and Sciences-nek. Nemzeti tudományos érdemérmet kapott 1979-ben. Purcell az írója az Elektromosság és Mágnesesség (1965) című munkának, mely eredetileg a Berkeley egyetemen tartott fizikai előadássorozat 2. kötete volt. 1984-es kiadása már önálló munkaként jelent meg. Ez a finoman megírt munka, mely bemutatja Purcell tanári képességeit, ma is a villamosságtan és a mágnesesség egyik alapműve a fizikát tanító egyetemeken. Purcell egyik híres előadása a biológusokhoz szól: „Life at Low Reynolds Number” [3] (Élet alacsony Reynolds számon).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ E.M. Purcell, H.C. Torrey, and R.V. Pound. "Resonance Absorption by Nuclear Magnetic Moments in a Solid." Phys. Rev. 69 37 (1946) [1]
- ↑ H.I. Ewen and E.M. Purcell. "Observation of a Line in the Galactic Spectrum." Nature 168 356 (1951) [2]
- ↑ E.M. Purcell. "Life at Low Reynolds Number", American Journal of Physics vol 45, p. 3-11 (1977) [3]
További információk[szerkesztés]
- Nobel Lectures, Physics 1942-1962, Elsevier Publishing Company, Amsterdam, 1964
- Biography and Bibliographic Resources, Office of Scientific and Technical Information, United States Department of Energy
- National Academy of Sciences biography
- Edward Mills Purcell
- The story of the 21 cm line experiment, including a photo of Purcell
- Purcell's Math Genealogy
|
||||||||
