Walter Brattain

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Walter Brattain
Brattain.jpg
Walter Brattain
Születéskori neve Walter Houser Brattain
Született 1902. február 10.
Amoy, kína
Elhunyt 1987. október 13. (85 évesen)
Seattle, Washington
 USA
Nemzetisége amerikai
Foglalkozása feltaláló, fizikus
Iskolái University of Minnesota
Díjak Fizikai Nobel-díj (1956)

Walter Houser Brattain (Kína, Amoy, 1902. február 10.Seattle, Washington, USA, 1987. október 13.) Nobel-díjas amerikai feltaláló, fizikus

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A washingtoni Whitman College-ban, majd az oregoni és minnesotai egyetemeken tanult. 1928-1929 között a Szabványügyi Hivatal rádióosztálya, majd a Bell Telephone Laboratories kutató fizikusa volt. A második világháború alatt (1939-1945) a Columbia Egyetemen a tengeralattjárók mágneses lokalizálásának kutatásaiban vett részt. 1952-1953 között a Harvard Egyetem vendégprofesszora volt. 1967-1972 között a Whitman College adjunktusa volt Walla Wallában. A szilárd testek felületi tulajdonságait, az anyagfelület atomos szerkezetét vizsgálta, amely rendszerint eltér az anyag belsejének szerkezetétől. Több szabadalma volt, számos cikket írt a szilárd testek fizikájáról. Alapvető kísérletében a szilícium félvezető és a ráhelyezett fémelektród között a feszültség a megvilágítás hatására változik, mivel betöltetlen elektronállapotok jönnek létre, s így változik a félvezető felületi töltése. Kísérlete bebizonyította Shockley elméletének helyességét a félvezető belsejébe behatoló külső elektromos térről. J. Bardeennel együtt felfedezte a tranzisztorhatást, s elkészítette az első tranzisztort. A technikában és a mindennapi életben is beláthatatlan távlatokat nyitó felfedezést 1948. június 17-én szabadalmaztatták. A fizikai Nobel-díjat 1956-ban kapta John Bardeennel és William B. Shockleyval együtt a tranzisztorok kifejlesztéséért és azok anyagául szolgáló félvezetők tulajdonságainak kutatásáért. A tranzisztorok azóta fényes karriert futottak be, nagyságuk egyre csökkent, s az 1950-es évek végére szinte teljesen kiszorították az elektroncsöveket.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]