Hans Albrecht Bethe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hans Bethe

Hans Albrecht Bethe (Straßburg, 1906. július 2.Ithaca, New York, 2005. március 6.) németamerikai Nobel-díjas fizikus. A Fizikai Nobel-díjat 1967-ben kapta a csillagok energiatermelésével kapcsolatos felfedezéseiért.

A második világháború alatt az atombomba előállítását végző titkos Manhattan terv alatt az ő csoportja számolta ki, hogy mekkora az urán-235 kritikus tömege, az a tömeg, melynél a hasadás elegendő a bomba robbanásához.

Fontos szerepe volt a hidrogénbomba kifejlesztésében is az 1950-es években. Később Albert Einsteinnel együtt lépett fel a kísérleti atomrobbantások és a fegyverkezési verseny ellen. Részben ő vette rá 1963-ban a Fehér Házat a légköri kísérleti atomrobbantásokat tiltó szerződés, majd a fegyverzetcsökkentést szolgáló SALT–1 szerződés aláírására 1972-ben.

Munkája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bethe jelentősen hozzájárult a kvantummechanika és a kvantum-elektrodinamika fejlődéséhez. Közreműködött a magerők megértésében, és foglalkozott az energiatermelés általános kérdéseivel. A magfizika területén végzett munkája tette a Manhattan terv egyik legfontosabb közreműködőjévé. 1943 és 1946 között ő volt ott az elméleti fizikai részleg vezetője. Nevéhez fűződik a Bethe-rács fogalmának bevezetése is (1935).

Hans Bethe részt vett az elektronok anyagban történő lefékeződését leíró elmélet kidolgozásában (Bethe–Bloch formula, 1934) és fontos szerepe volt a csillagbelsők magfizikai folyamatainak feltárásában (Bethe–Weizsäcker ciklus).

Emellett a Hans Bethe adta az első magyarázatot a hidrogén spektrumvonalainak Lamb-eltolódására. Haláláig aktív maradt a tudományos életben. Az utolsó (99-dik) életévében is lelkesedéssel foglalkozott a szupernóvák nehéz matematikájával.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angolul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]