Julian Schwinger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Julian Schwinger
Schwinger.jpg
Született
1918. február 12.
New York
Elhunyt
1994. július 16. (76 évesen)
Los Angeles
Foglalkozása fizikus

Julian Seymour Schwinger (New York, 1918. február 12.1994. július 16.) amerikai elméleti fizikus. Ő fogalmazta meg a renormálás elméletét, és rögzített egy elektron-pozitron-jelenséget (Schwinger-effektus). Elméleti fizikai eredményeiért 1951-ben Albert Einstein-díjat kapott. Kvantumelektrodinamikai munkásságáért Richard Feynmannal és Shinichiro Tomonagával megosztva fizikai Nobel-díjat kapott 1965-ben.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

New Yorkban született. 1947-ben házasodott meg.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőfokú tanulmányait a City College of New York-on, majd a Columbia Egyetemen végezte, ahol 1939-ben szerzett BA-fokozatot és 1939-ben PhD-t (Isidor Isaac Rabi vezetésével). Robert Oppenheimer alatt dolgozott (University of California, Berkeley), majd a Purdue Egyetemen kapott állást.

A második világháború alatt az MIT Sugárzási Laboratóriumában dolgozott, elméleti támogatást nyújtva a radar fejlesztéséhez. Megpróbálta magfizikusi tudását alkalmazni az elektromágneses mérnöki problémákra, és a nukleáris szórással kapcsolatos eredményekre jutott. Később alkalmazni kezdte a sugárzások megértése terén elért eredményeit a kvantumfizika területén.

A háború után a Purdue-ról a Harvard Egyetemre ment, ahol 1945-től 1974-ig tanított. Ezalatt az idő alatt kifejlesztette a renormálás elméletét, ami megmagyarázta az elektron mágneses térbeli Lamb-eltolódását. Rájött, hogy többféle neutrínónak kell léteznie, ami a különféle leptonokhoz, mint az elektron és a müon, kapcsolhatók. Kísérletileg ezt jóval később igazolták.

Több mint hetven doktori disszertáció témavezetője volt, ezen a területen a fizika egyik legtermékenyebbje. Négy diákja lett később Nobel-díjas: Roy Glauber, Benjamin Roy Mottelson, Sheldon Glashow és Walter Kohn (kémiában).

Késői éveiben, bosszankodva a részecskefizika más magyarázatainak komplexitásán, Schwinger kifejlesztette a forráselméletet, ami a gravitonokat, fotonokat és más részecskéket egyforma módon kezeli. 1972-ben otthagyta a Harvardot egy másik állásért (University of California, Los Angeles) ahol folytatta a forráselméleti munkáját haláláig. Itt nagyszerű előadói és témavezetői örökséget hagyott maga után.

Hidegfúzió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1989 után élénken érdeklődni kezdett a sokat vitatott hidegfúzió felfedezése iránt. Nyolc elméleti cikket írt róla. Úgy gondolta, az Amerikai Fizikai Társaság annyira elfogult a témával szemben, hogy lemondott tagságáról tiltakozásképpen. Úgy érezte, a hidegfúziós kutatásokat elnyomják, és sérül a kutatói szabadság. Ezt írta: „A nyomás az alkalmazkodás irányában óriási. Tapasztaltam ezt a beküldött cikkeknek a szerkesztők általi elutasításában, amit névtelen bírálók epés kritikájára alapoztak. A részrehajlás nélküli bírálatnak cenzúrával való helyettesítése a tudomány halála lesz.”

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]