Julian Schwinger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Julian Schwinger
Schwinger.jpg
Született
1918. február 12.
New York
Elhunyt
1994. július 16. (76 évesen)
Los Angeles
Foglalkozása fizikus
szerző
Iskolái Columbia Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Julian Schwinger témájú médiaállományokat.

Julian Seymour Schwinger (New York, 1918. február 12.1994. július 16.) amerikai elméleti fizikus. Ő fogalmazta meg a renormálás elméletét, és rögzített egy elektron-pozitron-jelenséget (Schwinger-effektus). Elméleti fizikai eredményeiért 1951-ben Albert Einstein-díjat kapott. Kvantumelektrodinamikai munkásságáért Richard Feynmannal és Shinichiro Tomonagával megosztva fizikai Nobel-díjat kapott 1965-ben.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

New Yorkban született. 1947-ben házasodott meg.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőfokú tanulmányait a City College of New York-on, majd a Columbia Egyetemen végezte, ahol 1939-ben szerzett BA-fokozatot és 1939-ben PhD-t (Isidor Isaac Rabi vezetésével). Robert Oppenheimer alatt dolgozott (University of California, Berkeley), majd a Purdue Egyetemen kapott állást.

A második világháború alatt az MIT Sugárzási Laboratóriumában dolgozott, elméleti támogatást nyújtva a radar fejlesztéséhez. Megpróbálta magfizikusi tudását alkalmazni az elektromágneses mérnöki problémákra, és a nukleáris szórással kapcsolatos eredményekre jutott. Később alkalmazni kezdte a sugárzások megértése terén elért eredményeit a kvantumfizika területén.

A háború után a Purdue-ról a Harvard Egyetemre ment, ahol 1945-től 1974-ig tanított. Ezalatt az idő alatt kifejlesztette a renormálás elméletét, ami megmagyarázta az elektron mágneses térbeli Lamb-eltolódását. Rájött, hogy többféle neutrínónak kell léteznie, ami a különféle leptonokhoz, mint az elektron és a müon, kapcsolhatók. Kísérletileg ezt jóval később igazolták.

Több mint hetven doktori disszertáció témavezetője volt, ezen a területen a fizika egyik legtermékenyebbje. Négy diákja lett később Nobel-díjas: Roy Glauber, Benjamin Roy Mottelson, Sheldon Glashow és Walter Kohn (kémiában).

Késői éveiben, bosszankodva a részecskefizika más magyarázatainak komplexitásán, Schwinger kifejlesztette a forráselméletet, ami a gravitonokat, fotonokat és más részecskéket egyforma módon kezeli. 1972-ben otthagyta a Harvardot egy másik állásért (University of California, Los Angeles) ahol folytatta a forráselméleti munkáját haláláig. Itt nagyszerű előadói és témavezetői örökséget hagyott maga után.

Hidegfúzió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1989 után élénken érdeklődni kezdett a sokat vitatott hidegfúzió felfedezése iránt. Nyolc elméleti cikket írt róla. Úgy gondolta, az Amerikai Fizikai Társaság annyira elfogult a témával szemben, hogy lemondott tagságáról tiltakozásképpen. Úgy érezte, a hidegfúziós kutatásokat elnyomják, és sérül a kutatói szabadság. Ezt írta: „A nyomás az alkalmazkodás irányában óriási. Tapasztaltam ezt a beküldött cikkeknek a szerkesztők általi elutasításában, amit névtelen bírálók epés kritikájára alapoztak. A részrehajlás nélküli bírálatnak cenzúrával való helyettesítése a tudomány halála lesz.”

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]