Murray Gell-Mann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Murray Gell-Mann
Murray-gell-mann.jpg
Murray Gell-Mann a Harvard Egyetemen
Született
1929. szeptember 15. (85 éves)
New York
Foglalkozása fizikus
szerző
Iskolái Yale Egyetem
Massachusetts Institute of Technology
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Murray Gell-Mann témájú médiaállományokat.

Murray Gell-Mann (1929. szeptember 15., New York – ) Nobel-díjas amerikai fizikus, a kvarkmodell egyik megalkotója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

New York-ban a Lower East Side-on született,Arthur Gell-Mann és Pauline Reichstein fiaként, és már korán csodagyereknek mutatkozott. A természet iránti érdeklődéstől hajtva 15 éves korában beiratkozott a Yale Egyetemre, miután évfolyamelsőként végzett a Columbia Grammar and Preparatory School-on (középiskola). 1948-ban szerzett bakkalaureátus fokozatot, majd 1951-ben az MIT(Massachusettsi Műszaki Egyetem)-n PhD-t.

A Chicagói Egyetem professzora volt, majd 1955-től 1993-ig a California Institute of Technology-n tanított. Jelenleg a Caltech emeritus professzora és a University of New Mexico professzora Albuquerque-ben. 1984-ben ő alapította a Santa Fe Institute-ot Új-Mexikóban, ami nonprofit kutatásokkal foglalkozik a komplex rendszerek területén.

A kelet-ázsiai régiségek gyűjtője.

Tudományos munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1950-es évek-ben részt vett az újonnan felfedezett részecskék, a kaonok és hiperonok tanulmányozásában. Ez vezette egy új kvantumszám, a ritkaság felfedezéséhez. Egyik sikere a Gell-Mann–Nishijima-összefüggés felállítása, ami eredetileg empirikus formula volt, de később a kvarkmodell megmagyarázta.

1961-ben Yuval Ne'emannal párhuzamosan javasolta a hadronok egy új osztályozását, oktettekbe (majd dekuplettekbe) csoportosítva őket, amit ő nyolcas útnak nevezett, a buddhizmus által inspirálva. 1964-ben vetette fel George Zweiggel párhuzamosan, hogy a sok hadron egyszerűen felépíthető három elemi részecskéből, amiket ő kvarkoknak nevezett. A nevet James Joyce Finnegan ébredése című könyvének egy jelenete inspirálta. Gell-Mann sokáig inkább elméleti segédeszközöket látott a kvarkokban, nem igazi részecskéket. Gell-Mann egy,a Fermilabban 1972-ben rendezett konferencián állt elő a kvantum-színdinamika(QCD) elméletével, amely számot vetett a kvarkok és antikvarkok "gluonoknak" nevezett közvetítő részecskék által megvalósuló kölcsönhatásaival.A QCD, amely bizonyos tekintetben a kvantum-elektrodinamikának felel meg, végül gyakorlatilag teljes leírását adta az atomi részecskéket összekötő "erős kölcsönhatás" működésének.1994-ben Gell-Mann már azt írhatta, hogy a nukleáris részecskék 1940 -es évek óta megfigyelt ellentéteit "mára már mind fel tudjuk oldani azzal, hogy azokat kvarkok,antikvarkok és gluonok összetételeiként értelmezzük.A kvantum-színdinamika elméletében megtestesülő kvarkséma tehát feltárta a látszólag igen bonyolult állapotmintázat mélyen rejlő egyszerűségét".

Ezután a gyenge kölcsönhatást tanulmányozta, majd később a komplex rendszerek felé fordult.

Nevét viselik az úgynevezett Gell-Mann-mátrixok

1969-ben egyedül nyerte a fizikai Nobel-díjat "az elemi részecskék és a kölcsönhatásaik osztályozásával kapcsolatos felfedezéseiért".

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gell-Mann 1955-ben vett feleségül egy brit régészhallgatót, J. Margaret Dow-t, akitől két gyermeke született:Elizabeth Sarah és Nicolas Webster. Margaret 1981-es halálával megözvegyült, de 1992-ben másodszor is megnősült:a költő és angolprofesszor Marcia Southwicket vette el.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]