Johannes Hans Daniel Jensen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Johannes Hans Daniel Jensen (Hamburg, 1907. június 25.Heidelberg, 1973. február 11.) német atomfizikus.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1926-1931 között Freiburgban és a Hamburgban tanult fizikát, matematikát, fizikai kémiát és filozófiát. 1932-ben a hamburgi egyetemen szerzett doktori fokozatot, 1937-től ugyan itt magántanár, 1941-től rendkívüli, majd 1949-től rendes tanár. 1946-ban lett professzor. A második világháború alatt a német nukleáris energia program (urán Klub) egyik tagja. Centrifugákat fejlesztett az izotópok szétválasztására. Több egyetem vendégprofesszora volt.

Kutatási területei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önállóan kidolgozta az atommagok héjmodelljét.

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1955-ben Maria Goeppert-Mayerrel közösen írtak könyvet a héjmodellről.

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1947-ben tiszteletbeli professzor lett a Hamburgi Egyetemen,
  • 1963-ban Maria Goeppert-Mayer társaságában a fizikai Nobel-díj felét kapták a nukleáris héj model kidolgozásáért, a másik felét Wigner Jenő kapta a nukleáris és részecskefizika, különösen az alkalmazási szimmetria alapvető elveinek meghatározásáért.
  • 1964-ben díszdoktora lett a Hannoveri Egyetemnek
  • 1969-ben díszpolgár Fort Lauderdaleben, (Florida),

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]