Johannes Hans Daniel Jensen
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johannes Hans Daniel Jensen (Hamburg, 1907. június 25. – Heidelberg, 1973. február 11.) német atomfizikus.
Tartalomjegyzék |
Életpálya [szerkesztés]
1926-1931 között Freiburgban és a Hamburgban tanult fizikát, matematikát, fizikai kémiát és filozófiát. 1932-ben a hamburgi egyetemen szerzett doktori fokozatot, 1937-től ugyan itt magántanár, 1941-től rendkívüli, majd 1949-től rendes tanár. 1946-ban lett professzor. A második világháború alatt a német nukleáris energia program (urán Klub) egyik tagja. Centrifugákat fejlesztett az izotópok szétválasztására. Több egyetem vendégprofesszora volt.
Kutatási területei [szerkesztés]
Önállóan kidolgozta az atommagok héjmodelljét.
Írásai [szerkesztés]
1955-ben Maria Goeppert-Mayerrel közösen írtak könyvet a héjmodellről.
Szakmai sikerek [szerkesztés]
- 1947-ben tiszteletbeli professzor lett a Hamburgi Egyetemen,
- 1963-ban Maria Goeppert-Mayer társaságában a fizikai Nobel-díj felét kapták a nukleáris héj model kidolgozásáért, a másik felét Wigner Jenő kapta a nukleáris és részecskefizika, különösen az alkalmazási szimmetria alapvető elveinek meghatározásáért.
- 1964-ben díszdoktora lett a Hannoveri Egyetemnek
- 1969-ben díszpolgár Fort Lauderdaleben, (Florida),
Források [szerkesztés]
- Johannes Hans Daniel Jensen. kfki.hu. (Hozzáférés: 2012. június 25.)
