Hannes Alfvén

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hannes Olof Gösta Alfvén
YoungAlfven.jpg
Életrajzi adatok
Született 1908. május 30.
Elhunyt 1995. április 2. (86 évesen)
Nemzetiség svéd
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Uppsalai Egyetem
Egyéb diplomája Villamosmérnök
Pályafutása
Szakterület plazmafizika
Tudományos fokozat doktori cím (1934)
Szakmai kitüntetések
Nobel-díj (1970)

Hannes Olof Gösta Alfvén (Norrköping, Svédország, 1908. május 30.Djursholm, Svédország, 1995. április 2.) svéd Nobel-díjas plazmafizikus. Villamosmérnöknek tanult, és annak is tartotta magát, mégis fizikát tanított az egyetemen, az elektromágnesség professzora lett a Plazmafizika Tanszéken. Később amerikai egyetemeken dolgozott.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hannes Alfvén 1908-ban Norrköpingben született. Szülei, Johannes Alfvén és Anna-Clara Romanus, mindketten gyakorló orvosok voltak. Nagybátyja, Hugo Alfvén ismert zeneszerző és karnagy volt.

1926-tól Alfvén fizikát és filozófiát tanult az Uppsalai Egyetemen, 1934-ben kapta meg a doktori címet „az ultrarövid elektromágneses hullámok vizsgálatáért”. Még ugyanabban az évben elkezdett oktatni fizika-docensként. 1937-ben állást kapott a stockholmi Fizikai Nobel-Intézetben, majd 1940-ben a Királyi Műszaki Intézet professzora lett az elektromágneses elmélet és az elektromos mérések területén.

1935-ben feleségül vette Alfvén Kerstin Maria Eriksont, Rolf Erikson mérnök és Maria Uddenberg lányát. Öt gyermeket neveltek fel együtt: Cecilia, Inger, Gösta, Reidun és Berenike. Az egyetlen fiú, Gösta orvos lett; Inger újságírónő, egy másik lány pedig ügyvéd.

Alfvén többek között tagja volt a Svéd Királyi Tudományos Akadémiának és a Nemzetközi Tudományos Akadémiának. Azon kevesek közé tartozott, akik egyszerre voltak tagjai az amerikai és a szovjet tudományos akadémiának is. Ellenezte a svéd nukleáris programot. 1967-ben átköltözött a Szovjetunióba, ahol több évig maradt. Később az Egyesült Államokba ment, és elfogadta a Kaliforniai Egyetem (San Diego) által felajánlott állást.[1]

1995-ben halt meg, 86 éves korában.

Az Alfvén-hullámot (a plazma mechanikai hullámait), az Alfvén-sebességet (amivel az Alfvén-hullámok haladnak) és az 1778 Alfvén nevű kisbolygót nevezték el a tiszteletére, ez utóbbit az asztrofizikai teljesítményének elismeréseképpen.

Tudományos élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentős eredményeket ért el a plazmafizikában. Ezek a sarki fénnyel, a Van Allen-övekkel, a földi mágneses viharokkal, a magnetoszférával, az üstökösök csóvájának kialakulásával, a Naprendszer kialakulásával, és a galaxisokban található plazma dinamikájával (plazma kozmológia) kapcsolatosak.

1937-ben, amíg mások a csillagközi teret vákuumnak gondolták és úgy vélték, hogy abban elektromos áram nem folyhat, addig ő azzal érvelt, hogy a világűrt plazma tölti ki, ami vezeti az elektromos áramot és a galaxisoknak is lehet mágneses terük.

1943-ban kidolgozta a napfoltok és a napciklus elméletét.

Miután 1970-ben megnyerte a fizikai Nobel-díjat a magnetohidrodinamika kidolgozásáért, azt mondják, azzal töltötte élete további részét, hogy meggyőzze a a tudósokat, hogy a mágneses tér csak a történet egyik fele, és az elektromos áramok még fontosabb szerepet játszanak a Világegyetemben. 1974-ben műholdak igazolták egyik elméleti munkáját a sarki fény elektromos áramairól, mely Kristian Birkeland korábbi munkáján alapszik: felfedezték a Birkeland-áramokat.

Munkásságára az elméleti eredmények széles körű alkalmazása volt jellemző. A Naprendszer keletkezésére új elméletet dolgozott ki. Ez megoldotta az impulzusmomentum naprendszerbeli eloszlásának évszázados problémáját.[2]

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezen kívül a következő kitüntetéseket kapta:

  • Az angol Királyi Csillagászati Társulat aranyérme (1967)
  • Az amerikai Franklin Intézet aranyérme (1971)
  • A szovjet Tudományos Akadémia Lomonoszov-aranyérme (1971)

Publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cosmical Electrodynamics (1950)
  • Origin of the Solar System (1953)
  • Cosmical Electrodynamics – Fundamental Principles - Alfvén, Fälthammar (1963)
  • Evolution of the Solar System - Alfvén, Gustaf Arrhenius (1976)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Van Nostrand's Scientific Encyclopedia, 2008
  2. Balázs B., Bartha L., Marik M.: Csillagászattörténet Életrajzi lexikon (A-Z). TIT Budapesti Szervezete. 1982.
  • Thomas Hockey (főszerk.) The Biographical Encyclopedia of Astronomers, Springer, 2007, ISBN 978-0-387-30400-7