Magnetohidrodinamika

A napszél MHD-i szimulációja

A Yamato 1, az első működő prototípus Kobe (Japán) kikötőjében

A magnetohidrodinamika (MHD) az a tudományág, amely az elektromos vezetőképességű folyadékok, ionizált gázok külső elektromágneses vagy más jellegű erőterek hatására bekövetkezett mozgását tárgyalja.

A szoláris magnetohidrodinamika a Napon végbemenő áramlásokkal (a plazma áramlásaival az elektromágneses térben) foglalkozik. A magfúzió-kutatás és az égitestekben zajló folyamatok vizsgálata ma már elképzelhetetlen az MHD alkalmazása nélkül, de jelentős szerepe van a forró plazmából való áramtermelés kutatásában is.

A 20. század elején-közepén az eredetileg villamosmérnök Hannes Olof Gösta Alfvén svéd plazmafizikus a plazmaáramokat vizsgálva teremtette meg a magnetohidrodinamika alapjait.

A plazma ellentétes töltésű részecskéi elektromos áramokat keltenek, miközben a mágneses erővonalak mentén egymással ellenkező irányban mozognak. Ez a mozgás mechanikai erőket kelt, amelyek visszahatnak a plazma mozgására.

Alfvén a róla elnevezett magnetohidrodinamikai hullámok elméletét 1942-ben tette közzé a Nature-ben, a tudományágban kifejtett munkásságáért 1970-ben fizikai Nobel-díjat kapott.

Magyarországon a szoláris és asztrofizikai magnetohidrodinamika kutatását Marik Miklós indította el az 1960-as években.

Alkalmazása

A magnetohidrodinamika elvét felhasználva különböző, mozgó alkatrészek nélküli hajtóművekkel kísérleteztek (1965: Santa Barbara (USA, Kalifornia); 1991: Japán, a Yamato 1 nevű prototípus), de ezek nem érték el a kívánt eredményt.

Források

• EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM CSILLAGÁSZATI TANSZÉK...
• Kutatás - ELTE Csillagászati Tanszék
• Magnetohidrodinamika (MHD)
• Természet Világa

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Magnetohydrodynamics című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Magnetohydrodynamic drive című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.