Ohm törvénye
Az Ohm-törvény egy fizikai törvényszerűség, amely egy fogyasztón (pl. elektromos vezetékszakaszon) átfolyó áram erőssége és a rajta eső feszültség összefüggését adja meg. A törvényszerűséget Georg Simon Ohm német fizikus 1826-ban ismertette először.
A törvény kimondja, hogy az elektromosan vezető anyagok a bennük áramló töltések mozgásával szemben a közegellenálláshoz hasonlítható elektromos ellenállással rendelkeznek. Ohm kísérletileg megállapította, hogy az áramerősség a vezeték két rögzített pontja között mérhető feszültséggel egyenesen arányos, vagyis
= állandóahol az állandó az adott vezetékszakaszra jellemző elektromos ellenállás.
(A törvény nem csak vezetékszakaszra, hanem általában bármilyen villamos ellenállást tanúsító fogyasztóra érvényes: a fogyasztó ellenállása megegyezik a sarkai közt mérhető feszültség és a rajta átfolyó áram hányadosával.)
Az ellenállás egysége a
, neve ohmA mérésekből (és egyszerű gondolatmenetből is) következik, hogy egy adott A keresztmetszetű, homogén anyagú fémes vezeték l hosszúságú szakaszának ellenállása egyenesen arányos a vezeték hosszával és fordítottan arányos a keresztmetszetével:
,ahol
: arányossági tényező a vezeték anyagára jellemző ún. fajlagos ellenállás
Ennek mérőszáma az egységnyi keresztmetszetű, egységnyi hosszúságú vezeték ellenállásának számértékével egyenlő. A fajlagos ellenállás SI-egysége az

ez azonban a gyakorlatban túl nagy érték, ezért helyette az 1 méter hosszú, 1 mm² keresztmetszetű vezeték ellenállását veszik alapul:

A fajlagos ellenállás függ a hőmérséklettől is az alábbi összefüggés szerint:
=
(1 +
t)ahol
: a 20 °C-on mért fajlagos ellenállás
: a 20 °C-on mért hőmérsékleti együttható
t = t – 20 °C
További információk [szerkesztés]
- Letölthető interaktív Flash szimuláció az Ohm-törvény szemléltetésére a PhET-től magyarul
- Letölthető interaktív Flash szimuláció a vezeték ellenállásának szemléltetésére a PhET-től magyarul
Forrás [szerkesztés]
- Holics László: Fizika 1-2., Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986, ISBN 963-10-7148-0

