Müon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A müon az elektron nagyjából 200-szor nehezebb „testvére" a második részecskecsaládból. Elemi részecske, azon belül a leptonok közé soroljuk.

A müon bomlásának Feynman-gráfja. A müon elbomlik egy müon-neutrínóra és egy virtuális W-bozonra, ez utóbbi tovább bomlik egy elektronra és egy anti-elektronneutrínóra.
A müon adatai (CODATA szerint)
Töltés

-e =
-1,602 176 462(63)⋅10-19 C

Nyugalmi tömeg

1,883 531 40(33) ⋅10-28 kg =
207·me

Nyugalmi energia

105,658 3692(94) MeV MeV =
1,692 833 60(29) ⋅10-11 J

Mágneses momentum 4,490 447 99(40)⋅10-26 J T-1
Spin 1/2 (fermion)
Élettartam 2,2 · 10-6 s
g-faktor -2,002 331 8396(12)

Bomlása:

\mu^- \rightarrow e^- + \nu_\mu + \bar\nu_e

müon → elektron + müonneutrínó + antielektronneutrínó

\mu^+ \rightarrow e^+ + \bar\nu_\mu + \nu_e

antimüon → pozitron + antimüonneutrínó + elektronneutrínó

Müonos atomok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A müon volt az első olyan elemi részecske, amely nem volt megtalálható a közönséges atomban. A negatív müonok mégis helyettesíteni tudják az elektronokat a közönséges atomokban, úgynevezett müonos atomokat hozva létre. Ezek az atomok viszont kisebbek, mint a nekik megfelelő elektronos atomok, mivel a perdületmegmaradás értelmében a nehezebb müonnak közelebb kell keringenie az atommaghoz, mint a könnyebb elektronnak.

A pozitív müon, ha megáll a közönséges anyagban, képes összekapcsolódni egy elektronnal, és müóniumot (Mu) hoz létre, melyben a müon játssza el az atommag szerepét.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1937-ben Carl David Anderson, Neddermeyer, Street és Stevenson fedezte fel a kozmikus sugárzásban.

Az a tény, hogy a kozmikus sugárzásban keletkező müon rövid élettartama ellenére is eléri a földfelszínt, a speciális relativitáselmélet által megjósolt idődilatáció egyik bizonyítéka. A tengerszinten átlagosan 200 müont lehet mérni négyzetméterenként és másodpercenként Németországban. (Valószínűleg nálunk is hasonló érték lehet.)