Hedy Lamarr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hedy Lamarr
Hedy Lamarr in Dishonored Lady 7.jpg
Hedy Lamarr, 1947
Születési neve Hedwig Eva Maria Kiesler
Született 1913. november 9.
Bécs, osztrák
Elhunyt 2000. január 19.(86 évesen)
Orlando, Florida, USA
Házastársa Fritz Mandl (1933 - 1937)
Gene Markey (1939 - 1941)
John Loder (1943 - 1947)
Teddy Stauffer (1951 - 1952)
W. Howard Lee (1953 - 1960)
Lewis J. Boies (1963 - 1965)
Foglalkozása színésznő, feltaláló

Hedy Lamarr az IMDb-n

Hedy Lamarr, született Hedwig Eva Maria Kiesler (Bécs, 1913. november 9. – Casselberry, 2000. január 19.) osztrák születésű amerikai színésznő, feltaláló.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Emil Kiesler jómódú bécsi bankár, édesanyja Gertrud Lichtwitz Budapestről elszármazott zsidó származású koncert-zongorista. Hedy Lamarr nem járt iskolába, négyéves korától kezdve házi tanítók nevelték. Tízéves korára már négy nyelven beszélt, kiválóan zongorázott és táncolt. 16 évesen Max Reinhardt színiiskolájának növendéke lett és egy év múlva komoly szerepet kapott a Geld Auf der Strasse (Pénz az utcán) című filmben. A világhírt Gustav Machaty cseh rendező Eroticon címmel 1929-ben forgatott némafilmjének 1933-as hangos változata, az Extase (Extázis) hozta meg, melyben egy rövid jelenetben meztelenül jelenik meg. Ezzel beírta magát a filmtörténelembe.

1933. augusztus 10-én szülei kívánságára feleségül ment Fritz Mandl osztrák fegyvergyároshoz. Az esküvő a bécsi Károly-templomban zajlott le. Ehhez át kellett térnie a katolikus hitre. Férjével részt vett nagy fegyverbemutatókon, vásárokon, ahol megismerkedett a fegyverek tervezésével, a korszerű haditechnikával.

Színészi karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztria német megszállásakor Londonba szökött férjétől, majd onnan az Amerikai Egyesült Államokba ment. A Normandie fedélzetén írta alá szerződését a Metro-Goldwyn-Mayer képviselőjével. Művészneve Hedy Lamarr lett: a névválasztásban a híres némafilm-sztár Barbara La Mar neve szolgált alapul.

Kezdetben nem annyira színészi tehetségével, mint inkább szépségével és kisugárzásával nyerte meg a nézőközönséget. Az 1938-as Algier cim filmben Charles Boyer oldalán óriási szenzációt keltett: szinte egyik napról a másikra minden színésznő Hedy Lamarr középen elválasztott hajviseletét utánozta, és így lett divat a barna haj az 1930-as évek végén. Újra divatba hozta a kalapviseletet, bár Hedy nemcsak a szó szoros értelmében vett kalapot hordott a fején, hanem mindenféle más fejfedőt, turbánt, sálat, kendőt.

A filmfelvételeknél Lamarr általában lusta és kevésbé ambiciózus volt; többnyire a dekoratív kellék szerepét töltötte be. Ez érvényes a legnagyobb kereskedelmi sikerére, a Sámson és Delila című filmre is (rendezte: Cecil B. DeMille).

Számos kalandja és kapcsolata mellett hatszor ment férjhez. Férjei: Fritz Mandl, Gene Markey, Sir John Loder, Teddy Stauffer, W. Howard Lee és Lewis J. Boles.

A 1990-es évek elején a Corel nevű szoftvervállalat a Corel Draw 8 grafikai szoftverének csomagolására Hedy Lamarr egy retusált fényképét használta. Lamarr beperelte a céget azzal a céllal, hogy megtiltsa fényképe használatát. Végül peren kívüli megegyezéssel Corel jogosultságot kapott a kép használatához.

Utolsó éveiben visszavonulva élt Floridában. Végakaratának megfelelően hamvait a Bécsi erdőben szórták szét.

Hedy Lamarr, 1940

Hedy Lamarr, a műszaki zseni[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lamarr a híradásokból tudta, hogy a szövetségesek igen sok torpedót veszítenek. Első házassága idejéből komoly ismeretekkel rendelkezett a fegyverekről, a torpedókról, irányítástechnika kérdéseiről. 1942-ben szomszédjával, George Antheil avantgárd zongorista-zeneszerzővel torpedó rádió-távvezérlésére szolgáló adóberendezést hoztak létre. A dolog érdekessége, hogy a találmány véletlenszerűen keletkezett: George Antheil egy 16 darab mechanikus (lyukszalagos) zongorára írt művet akart szinkronizálni. Ugyanezen módszerrel oldotta meg a gyors rádiófrekvencia váltások koordinálását az adónál és vevőnél. Mivel a zongorán 88 billentyű van, a torpedóvezérlő találmány megvalósításában is 88 frekvenciát használtak, bár matematikailag több eset is lehetséges lett volna.

A kidolgozott találmányt titkos kommunikációs eszközként (Secret Communication System) nyújtották be a National Inventor's Council-hoz (Országos Feltalálói Tanácsnak) 1940 decemberében. A tanács elnöke, a General Motors kutatási igazgatója Charles E. Kettering vetette fel a szabadalmaztatás ötletét. A Kaliforniai Műszaki Egyetem egy elektrotechnika professzora segítségével előkészítették, majd szabadalmaztatásra terjesztették elő a találmányt. A szabadalmat 1942. augusztus 11-én kapták meg. Az Amerikai Szabadalmi Hivatal (United States Patent Office) a 2.292.387-es számon jegyezte be a "Titkos Kommunikációs Rendszer"-t, amely lényege, hogy a ma frekvenciaugratásos adásmódnak nevezett módszer segítségével a torpedókat irányító rádiócsatornát megvédjék a felderítés és a zavarás ellen, amellyel biztosítható a tengeri célpontok ellen indított torpedók találati valószínűségének növelése.

A találmányt felajánlották a haditengerészetnek, de az eljárást csak 1957-ben, a szabadalmi oltalom lejárta után két évvel vette elő a Sylvania Electronic Systems Division cég, és 1962-ben, a Kuba elleni tengeri blokád idején alkalmazták először a blokádban résztvevő hajókon.

Az egyidejű frekvenciaváltást (frequency-hopping) napjainkban a mobiltelefon-rendszereknél, illetve bluetooth-kapcsolatoknál alkalmazzák. A haditengerészet csak 1985-ben tette hozzáférhetővé a civil alkalmazások számára.

Kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1997-ben az Electronic Frontier Foundation a technika úttörőjének járó kitüntetést adományozta Hedy Lamarrnak.
  • Első női kitüntetettje lett a BULBIE Gnass Spirit of Achievement Bronze Award – Feltalálói Oscar-díjnak. (1997. augusztus 31.)
  • Európában a feltalálók napja november 9-én van, Hedy Lamarr születésnapjának tiszteletére.

Hedy-Lamarr-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A díjat a híradástechnika területén szerzett különleges teljesítményért adományozzák nőknek. Az 5000 eurós fődíjat először Ulla Birnbacher kapta (Grazi Egyetem, Kommunikációs Hálózatok és Műholdas Kommunikáció Intézete). A 2000 eurós utánpótlásdíjjal Simone Winklert jutalmazták (Linzi Egyetem, Híradástechnikai Intézet).

Idézet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan állj és nézz bután.”

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hedy Lamarr és George Sanders
(A különös asszony (1946) )
Hedy Lamarr és Marsha Hunt
( Megbecstelenített hölgy (1947) )
Hedy Lamarr és Victor Mature
(Sámson és Delila (1949) )
  • A pénz az utcán hever (1930)
  • Lindenau asszonya (1931)
  • O.F.úr bőröndje (1931)
  • Nem kell pénz (1931)
  • Extázis (1933)
  • Algír (1938)
  • Olajváros (1940)
  • Trópusi mámor (1939)
  • X. bajtárs (1940)
  • Jöjj,élj velem! (1940)
  • Elveszem ezt az asszonyt! (1940)
  • Ziegfried Girl (1941)
  • Pulham úr (1941)
  • Keresztutak (1942)
  • Kedves csirkefogók (1942)
  • Fehér rakomány (1943)
  • Összeesküvők (1944)
  • Pokoli kísérlet (1944)
  • A mennyei test (1944)
  • Őfensége és a liftes fiú (1945)
  • A különös asszony (1946)
  • Megbecstelenített hölgy (1947)
  • Hagyj élni egy kicsit! (1948)
  • Sámson és Delila (1949)
  • Vörösréz-völgy (1950)
  • Hölgy útlevél nélkül (1950)
  • Kedvenc kémem (1951)
  • Párizsi szeretők (1953)
  • Nőstény (1954)
  • Az emberiség története (1957)
  • Hedy Lamarrt keresem (2004) (TV film, archív felvételen)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hedy Lamarr témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]