Gépzongora

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A gépzongora (player piano) az egyik első hangrögzítő eszköz a technikatörténetben. A gépzongorás hangfelvételeknél pneumatikus úton, lyukkártyák segítségével egy papírtekercsre rögzítették a zongorahang magasságát, időtartamát és erősségét. Lejátszáskor egy fújtató indította be a mechanikát.

A gépzongora különböző, eltérő megoldásokkal alkalmas volt hangrögzítésre. Például Liszt Ferenccel is készítettek már gépzongorás felvételeket[forrás?], ezek azonban nem maradtak fenn, illetve lappanganak. Hasonló módon, a papírtekercsek megfejtése révén sikerült a közelmúltban Bartók Béla zongoraműveit a szerző előadásában is megismerni. A korai ragtime piano roll felvételeiből viszont sok létezik; egyes zongoristák játékát egyedül ez az eszköz őrizte meg (például Jelly Roll Morton [1] vagy Scott Joplin).

Érdekesség [szerkesztés]

  • Nyikita Mihalkov, Oscar-díjas szovjet (orosz) filmrendező egyik filmjében, az Etűdök gépzongorára című Csehov-adaptációjában „főszereplő” a gépzongora.
  • Conlon Nancarrow amerikai zeneszerző igen nehezen előadható (vagy ember által előadhatatlan) zongoraműveinek egy részét közvetlenül gépzongora papírszalagra lyukasztotta manuálisan. [2]

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gépzongora témájú médiaállományokat.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap