Sally Ride

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sally Ride
Ride-s.jpg
Született
1951. május 26.
Los Angeles
Elhunyt
2012. július 23. (61 évesen)
Foglalkozása fizikus
űrhajós
Halál oka Hasnyálmirigyrák

Sally Ride az IMDb-n
Dr. Sally Kristen Ride, a CAIB bizottság tagjaként.

Dr. Sally Kristen Ride (Los Angeles, 1951. május 26.La Jolla, 2012. július 23.[1]) az első amerikai űrhajósnő, asztrofizikus.

Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova és Szvetlana Jevgenyjevna Szavickaja után a világ harmadik női űrhajósa. 32 évesen korának legfiatalabb asztronautaként az első amerikai nőként járt a világűrben. Az első nő, aki használta az űrrepülőgép Canadarm (RMS) manipulátor karját.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1973-ban a Bachelor of Arts keretében fizikából szerzett oklevelet. 1975-ben a Stanford Egyetemen doktorált, majd 1978-ban megvédte doktorátusát.

A NASA hirdetésére 8000 ember jelentkezett, akik közül felkészítésre kiválasztották az első öt nőt. 1978. január 16-tól a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Egy éves űrhajósképzésének programja: tudományos és műszaki ismeretek, az űrrepülőgép rendszerismerete, fiziológiai képzés. Repülőgép vezetés, vízi- és túlélési gyakorlatok. Kutatási, kísérleti feladatok gyakorlás. Az elsajátított ismeretek eredményes vizsgája után kapható repülési engedély. Kiképzett űrhajósként tagja volt az STS–2 és STS–3 támogató (tanácsadó, problémamegoldó) csapatának. Segített az amerikai űrrepülőgép robotkarjának a kivitelezésében. Kettő űrszolgálata alatt összesen 14 napot, 07 órát és 46 percet (343 óra) töltött a világűrben. 1987. augusztus 15-én köszönt el az űrhajósoktól.

1987-től a Stanford Egyetemen dolgozott. 1989-ben fizikaprofesszor lett a San Diegó-i Kaliforniai Egyetemen, illetve kinevezték a Kaliforniai Űrintézet igazgatójának. 2001-től a Sally Ride Science nevű, tudományos ismeretterjesztő anyagokat készítő saját vállalkozását vezette.[2] 2003-ban felkérték, hogy vegyen részt a Columbia balesetét vizsgáló bizottság munkájában.

Tagja volt a Challenger és a Columbia űrrepülőgépek katasztrófáját vizsgáló csapatnak.[2]

2012. július 23-án hasnyálmirigyrákban hunyt el a Kaliforniában található La Jolla-i otthonában.[3]

Repülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Challenger fedélzetén 1983-ban
  • STS–7, a Challenger űrrepülőgép 2. repülésének küldetés küldetésfelelőse. Legfőbb feladat az Anik C–2, az Palapa–B–1 valamint az SPAS–01 műholdak pályairányba helyezése a Canadarm segítségével. 40 órás üzemidő után a Canadarm segítségével visszanyerték a SPAS–01-et, amit visszahoztak a Földre. Első űrszolgálata alatt összesen 6 napot, 2 órát és 23 percet (147 óra) töltött a világűrben. 4 072 553 kilométert (2 530 567 mérföld) repült, 97 alkalommal kerülte meg a Földet.
  • STS–41–G, Challenger űrrepülőgép 6. repülésének küldetésfelelőse. Egy műholdat állítottak pályairányba. Több technikai és egyéb, meghatározott kutatási, kísérleti programot hajtottak végre. Fílmre vették a teljes szolgálatot, amiből dokumentumfilm készült. Második űrszolgálata alatt összesen 8 napot, 5 órát, 23 percet és 33 másodpercet (197 óra) töltött a világűrben. 5 293 847 kilométert (3 289 444 mérföldet) repült, 133 alkalommal kerülte meg a Földet.

1983-ban Magyarországon járt az International Astronautical Federation (IAF) Nemzetközi Asztronautikai Szövetség kongresszusán. Ekkor ismerte meg a magyar fejlesztésű Pille dózismérőt, amelynek az akummulátoros változatát 1984-ben az STS–41–G űrrepülés során magával is vitte a Challenger fedélzetére.[4] A méréssorozat tárgya az volt, hogy előre meghatározott helyekre tett dózismérőket olvastak ki. Minden mérést 3 magasságban (352, 274 és 224 km-en) hajtottak végre, minden magasságban kétszer.

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Viselhette az űrhajós szárnyat.
  • Több polgári kitüntetésben, valamint űrhajós szolgálati elismerésben részesült.
  • Tiszteletére a NASA a GRAIL küldetés végét jelentő becsapódás helyszínét a Holdon róla nevezte el. Sally Ride tevékenyen részt vett a küldetés munkájában.[5]

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életének utolsó 27 évét egy másik nővel, Tam O’Shaughnessy pedagógussal, ismeretterjesztő művek szerzőjével osztotta meg.[6]

  • Ride, Sally. Single Room, Earth View (expository essay). Sally Ride 
  • Ride, Sally; Okie, Susan. To Space and Back. New York: HarperTrophy, 96 pages. o (1989). ISBN 0-688-09112-1. Hozzáférés ideje: 2007. október 6. 
  • Ride, Sally; O'Shaughnessy, Tam E.;. The Mystery of Mars. [New York]: Crown, 48 pages. o (1999). ISBN 0-517-70971-6. Hozzáférés ideje: 2007. október 6. 
  • Ride, Sally; O'Shaughnessy, Tam E.. Exploring our Solar System. New York: Crown Publishers, 112 pages. o (2003). ISBN 0-375-81204-0. Hozzáférés ideje: 2007. október 6. 
  • Ride, Sally; O'Shaughnessy, Tam E.. The Third Planet: Exploring the Earth from Space. Sally Ride Science, 48 pages. o (2004). ISBN 0-9753920-0-X. Hozzáférés ideje: 2007. október 6. 
  • Sally Ride Science. What Do You Want to Be? Explore Space Sciences. Sally Ride Science, 32 pages. o (2004). ISBN 0-9753920-1-8. Hozzáférés ideje: 2007. október 6. 
  • Ride, Sally; O'Shaughnessy, Tam E.;. Voyager: An Adventure to the Edge of the Solar System. Sally Ride Science, 40 pages. o (2005). ISBN 0-9753920-5-0. Hozzáférés ideje: 2007. október 6. 
  • Ride, Sally; Goldsmith, Mike. Space (Kingfisher Voyages). London: Kingfisher, 60 pages. o (2005). ISBN 0-7534-5910-8. Hozzáférés ideje: 2007. október 6. 
  • Ride, Sally; O'Shaughnessy, Tam E.;. Mission planet Earth: our world and its climate—and how humans are changing them. New York: Flash Point/Roaring Brook Press (2009). ISBN 1-59643-310-8 
  • Ride, Sally; O'Shaughnessy, Tam E.;. Mission—save the planet: things you can do to help fight global warming. New York: Roaring Brook Press (2009). ISBN 1-59643-379-5 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sally Ride. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. december 15.)
  • Sally Ride. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. december 15.)
  • Sally Ride. jsc.nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. december 15.)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Former Astronaut Sally Ride Dies in La Jolla. NBC San Diego, 2012. július 23. (Hozzáférés: 2012. július 24.)
  2. ^ a b Elhunyt Sally Ride, az első amerikai űrhajósnő. Amerikai Népszava, 2012. július 24. (Hozzáférés: 2012. július 24.)
  3. Sally Ride dies at 61; was first American woman sent into space. Washington Post, 2012. július 24. (Hozzáférés: 2012. július 24.)
  4. Almár Iván; Both Előd: A magyarországi űrtevékenység dióhéjban. Fizikai Szemle 2004/3. kfki.hu. (Hozzáférés: 2012. július 24.)
  5. Lunar Impact Site Named After Sally Ride 2012-12-18
  6. Tam O'Shaughnessy: About Sally Ride's Partner Of 27 Years