STS–7

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
STS–7
Sts-7-patch.png
Sts-7-crew.jpg
Hátsó sor (B–J): Fabian, Thagard
Első sor (B–J): Ride, Crippen, Hauck
Repülésadatok
Űrügynökség NASA
Űrrepülőgép Challenger
A repülés paraméterei
Start 1983. június 18.
11:33:00 UTC
Starthely Cape Canaveral
LC39-A
Keringések száma 97
Leszállás
ideje 1983. június 24.
14:56:59 UTC
helye Edwards légitámaszpont
Időtartam 6 nap 2 óra 23 perc 59 mp
Megtett távolság 4 072 553 km
Előző repülés
Következő repülés
STS–6
STS–8

Az STS–7 az amerikai űrrepülőgépes program 7., a Challenger űrrepülőgép 2. repülése. Az első 5 személyes űrrepülés, Sally Ride az első amerikai nő a világűrben.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hatnapos repülés célja a szállított műholdak telepítésének végrehajtása. Operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1983. június 18-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták (SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 90,6 perces, 28,3 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 299 kilométer, az apogeuma 307 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 113 025 kilogramm, műveleti tömege a pályán 16 839 kilogramm, leszálló tömeg 10 058 kilogramm.

A beépített kanadai Canadarm (SRM) manipulátor (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) segítségével az űrrepülőgép legénysége az első napban kettő kommunikációs műholdat helyezett pályára.

Műholdak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A távközlési műholdakat a Hughes Space and Communications Co. (HSC), Kalifornia építette. Mindkettő műhold azonos méretű, felépítése is közel azonos. 1983. június 18-án az űrrepülőgép első napján, kiemelték a raktérből, üzembe helyezték (antennák kinyitása, elektronika bekapcsolása), induló pozícióba állították, az űrrepülőgép biztonságos távolságba manőverezett. Pozícióba állítás után, az űrrepülőgép biztonságos távolságba mozgott (14,8-18,5 kilométer), hogy a műhold PAM–D hajtóműve beindulás ne okozzon balesetet.

Anik C–2[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építésénél együttműködött a Spar Aerospace (Toronto). A kanadai Telesat vállalat tulajdona és az üzemeltetője. Az STS–5 segítette alacsony pályára állítani a hármas egységet képező rendszerelem Anik C–3 példányát. A hármas műholdegység Kanada első kereskedelmi célt szolgáló rendszere, amivel 100 százalékban növelték távközlési kapacitásukat. A műhold élettartama korlátlan (10 évre tervezett – 1998. január 7-én kikapcsolták). Pályatartása érdekében, gázfúvókájával több módosító manővert hajtott végre. Spin-stabilizált (lenkerekes) típus (HS-376). Hengeres alakú 2,16 méter, teljes magassága (összecsukott állapotban: 2,82 méter) nyitott állapotban 6,43 méter (antennarendszer). Súlya 1238 kilogramm. Felületét fényelemek borították, 3 darab NiCd akkumulátor tárolta az energiát éjszakai üzemmódban. Parabola antenna átmérője 1,8 méter. Technikai felépítése elsősorban a számítógépes adatátviteli sebességet (480 Mbit) biztosította. Az orbitális pályája 104,5 fokos hajlásszögű. A szilárd hajtóanyagú rakétamotor telepítés után 45 perccel segítette a pályára állást. Előző műhold az Anik C3 6 (1982 -110C), követő műhold az Anik D2 8 (1984-113B).

Palapa–B–1[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építésénél együttműködött a PT . Telekomunikaci Indonézia Tbk. (Jakarta). Indonéziai állami tulajdonban lévő PT Telekom társaság az üzemeltető. Második generációs műhold. Képes volt a hang-, video- , telefon- és nagy sebességű adatátviteli szolgáltatásokat végezni a több szigetből álló állam 130 millió lakossága részére. A műhold élettartama korlátlan (8 évre tervezett – 1995. októberében kikapcsolták). Felszálló tömege 1200, pályára állított tömeg 692 kilogramm. Üzemeltetése 108 fokos hajlásszögű. Pályatartása érdekében, gázfúvókájával több módosító manővert hajtott végre. Spin-stabilizált (lenkerekes) típus (HS-376). Hengeres alakú 2,16 méter, teljes magassága (összecsukott állapotban: 2,84 méter) nyitott állapotban 6,96 méter (antennarendszer). Súlya 1238 kilogramm. Felületét fényelemek borították, 2 darab NiCd akkumulátor tárolta az energiát éjszakai üzemmódban. Parabola antenna átmérője 1,8 méter. A rendszer 24 000 telefonhívás és 24 TV program átjátszására képes Indonéziában, több ASEAN-országban (Brunei, Malajzia, Fülöp-szigetek, Thaiföld, Szingapúr, Pápua Új-Guinea). Előző műhold az Palapa–2 (1977 - 018A), követő műhold az Palapa–4 ( 1984 - 011D ).

SPAS–01[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugat-Németország repülőgép ipari (Messerschmitt – Bolkow – Blohm) összefogással tervezte meg és készítette el a SPAS–01 (Shuttle Pallet Autonomous Satellite) tudományos műholdat – 10 egyedülálló kísérletből álló – programot. 1983. június 18-án az első munkanapon – a kommunikációs műholdakkal – együtt helyezték a világűrbe. A programot egy 4,8 méter átmérőjű, 3,4 méter magas és 1,5 méter széles, tömegében 2278 kilogramm kísérleti árhelyen végezték. A rendszer 40 órás önálló üzemidővel rendelkezett. A Canadarm segítségével, üzembe helyezés után kiemelték a raktérből, a világűrbe helyezték. A rendszer automatikusan végrehajtotta programját. Üzemidő után az űrrepülőgép a Canadarm segítségével elfogta, a raktérbe helyezte és Június 24-én visszahozta a Földre. A NASA felszerelt egy 16 milliméteres színes film kamerát, hogy élőben közvetíthesse a telepítési és visszakeresési műveleteket. Súlya 1448,3 kilogramm. Az orbitális egység pályája 90,39 perces, 28,42 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 291 kilométer, az apogeuma 38 000 kilométer volt. Hasznos tömege 296 kilogramm.

Egyéb feladatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Elvégezték a meghatározott hét (Get Away Special) szociális kísérletet, a hat életfeltételek hatásának vizsgálatát.
  2. Monodisperse Latex Reactor (MLR) – részecske előállító reaktor, az anyag előállítás segítésére. A kísérletet négy, 3 méter magas reaktorban végezték. A latex gyöngyökkel végeztek mintatermék előállítást.
  3. Kereskedelmi kísérletet az Elektroforézis (CFES) vizsgálat az STS–4 programjában volt első alkalommal. Kibővített műszerpark és kutatási, kísérleti program jellemezte (biológiai anyagok, célja a gyártás előkészítése.
  4. Anyagtudományi (fémötvözeteket készítése), Föld megfigyelési és a navigációs műveletek végzése.
  5. Német-amerikai program alapján a mikrogravitásiós térben gázkísérleteket végeztek (keveredés, halmazállapot változás, égés).

Hatodik nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1983. június 24-én Kaliforniában az Edwards légitámaszponton szállt le. Összesen 6 napot, 2 órát, 23 percet és 59 másodpercet (6,10 nap) töltött a világűrben. 4 072 553 kilométert (2 530 567 mérföld) repült, 97 alkalommal kerülte meg a Földet. Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején visszatért kiinduló bázisára.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a repülések száma az STS–7-tel együtt)

Visszatérő személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Robert Crippen (2), parancsnok
  • Frederick Hauck (1), pilóta
  • John Fabian (1), küldetésfelelős
  • Sally Ride (1), küldetésfelelős
  • Norman Thagard (1), küldetésfelelős

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz STS–7 témájú médiaállományokat.
  • STS–7. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
  • STS–7. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
  • STS–7. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
  • STS–7. ksc.nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
  • STS–7. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]