Helen Keller

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Helen Keller
Helen KellerA.jpg
Helen Keller 1904-ben
Született 1880. június 27.
Tuscumbia, Alabama
Elhunyt 1968. június 1. (87 évesen)
Arcan Ridge, Connecticut
Nemzetisége amerikai
Foglalkozása siketvak író, aktivista, előadó
Helen keller signature.svg
Helen Keller aláírása

Helen Adams Keller (Tuscumbia, Alabama, 1880. június 27.Arcan Ridge, Connecticut, 1968. június 1.) amerikai író, aktivista és előadó volt. Ő volt az első siket és vak diák, aki főiskolai diplomát szerzett.

A The Miracle Worker (A csodatévő) című színmű drámai jeleneteiből ismerhetjük meg, hogyan törte át Keller tanára, Anne Sullivan, a csaknem teljes kommunikációs eszköz hiánya okozta elszigetelődést, hogyan virágzott ki a kislány, amikor megtanulta a kapcsolatteremtést.

Kevésbé ismert azonban Keller életének alakulása tanulmányai befejezése után. Termékeny író volt, sokat utazott, és hirdette háborúellenes nézeteit. Kiállt a női egyenjogúság, a munkásosztály jogai és a szocializmus mellett.

Korai gyermekkora és betegsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helen Keller 8 évesen és tanítója, Anne Sullivan vakációja, Cape Cod, 1888 júliusában (egy 2008-ban megtalált fénykép)

Helen Keller egy Ivy Green[1] nevű birtokon született. Családja német eredetű, édesapja svájci származású.[2] Születésekor egészséges volt, de tizenkilenc hónapos korában súlyos beteg lett. Orvosai „heveny gyomortáji és agyi vértolulást” állapítottak meg nála, ami valószínűleg skarlát vagy agyhártyagyulladás lehetett. A betegség nem tartott sokáig, de siketség és vakság lett a következménye. Abban az időben csak egyetlen emberrel tudott Helen kommunikálni, mégpedig Martha Washingtonnal, a család szakácsának hatéves kislányával, aki saját jelnyelvet alakított ki a beteg kislánnyal. Egy év múlva már mintegy 60 jelet tudtak használni.

„Siket-vak gyermekek (pszichológiai fejlődés a tanulási folyamatban)” című doktori disszertációjában (megjelent 1971, Sérültek Moszkvai Intézete) Mescserjakov szovjet vak-siket pszichológus azt bizonygatja, hogy a kis Martha barátsága és tanítása létfontosságú volt Keller későbbi fejlődésének lehetővé tételében. [3]

Helen Keller és tanára, Anne Sullivan.

1886-ban Keller anyja Charles Dickens American Notes (Amerikai jegyzetek) című írásában olvasott egy Laura Bridgman (tanára Samuel Gridley Howe) nevű siketvak kislány sikeres taníttatásáról. Az édesanyát ez arra ösztönözte, hogy az ifjú Helent apja kíséretében Dr. J. Julian Chisolm baltimori szem-fül-orr-gége specialistához küldje vizsgálatra.[4] Ez az orvos azután megismertette a családot Alexander Graham Bellel, aki akkoriban siket gyermekekkel foglalkozott. Bell tanácsára a szülők felkeresték a Vakok Perkins Intézetét Bostonban, azt az iskolát, ahol Bridgmant is tanították. Az iskola volt diákját, Anne Sullivant küldte a családhoz Helen tanítójául. Az akkor még csak húszéves Sullivan maga is látássérült volt. Így kezdődött az a 49 évig tartó kapcsolat, aminek során Sullivan tanítónője, nevelőnője, társalkodónéje lett Kellernek.

Sullivan engedélyt kapott Keller édesapjától, hogy a kislányt elválassza családjától, és kis, kerti házukban oktassa. Első feladata az elkényeztetett kislány fegyelemre szoktatása volt. Keller aznap ért el áttörést a kommunikációban, amikor rájött, hogy tanára a vizet jelképező mozdulatokat végez a tenyerén, miközben vizet csorgat rá. Ezek után kimerülésig kérdezgette Sullivant, hogy megtanulja a számára ismerős többi tárgy nevét, mint például legkedvesebb babájáét. 1890-ben a tízéves Hellen Keller megismerte egy norvég siketvak kislány, Ragnhild Kåta történetét, aki megtanult beszélni. Kåta sikerén felbuzdulva Keller is meg akart tanulni beszélni. Sullivan a Tadoma-módszerrel tanította kis diákját, melyet két további eszközzel egészített ki: egyrészt Helen megérintette a beszélők ajkait és torkát, másrészt Sullivan ujjaival betűzött a kislány kezén. Később Keller megtanulta a Braille-írás használatát, aminek segítségével nemcsak angol, hanem francia, német, görög, és latin műveket is olvasott.

Iskolai tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1888-ban Keller a Royal Institute For the Blind (Vakok Királyi Intézete) tanulója lett. 1894-ben Helen Keller és Anne Sullivan New Yorkba költöztek, ahol a Wright-Humason School for the Deaf (Wright-Humason-féle Siketek Iskolája) és Horace Mann School for the Deaf (Horace Mann Siketek Iskolája) intézményeibe jártak. 1896-ban visszatértek Massachusetts-be, és Helen beiratkozott a The Cambridge School for Young Ladies (Ifjú Hölgyek Cambridge Iskolája) intézetbe, majd 1900-ban felvételt nyert a Radcliffe Főiskolára. Csodálója, Mark Twain bemutatta őt a Standard Oil mágnásának, Henry H. Rogers-nek, aki a feleségével együtt anyagi támogatást biztosított Keller tanulmányaihoz. 1904-ben, 24 évesen, Keller magna cum laude kitüntetéssel diplomázott, és egyben ő lett az első siketvak, aki főiskolai bölcsészdiplomát szerzett.[5]

Társai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anne Sullivan jóval tanári munkája befejezése után is Helen Keller mellett maradt. Anne John Macy felesége lett 1905-ben, majd 1914 körül hanyatlásnak indult az egészsége. Felvették Polly Thompsont házvezetőnőnek. Ennek a fiatal skót lánynak nem volt tapasztalata siket vagy vak emberekkel. Később titkári pozíciót is betöltött, sőt állandó társ lett Helen mellett.[6]

Miután Anne 1936-ban meghalt, Helen és Polly Connecticutba költöztek. Beutazták a világot és gyűjtést rendeztek a nemlátók javára. Polly 1957-ben agyvérzést kapott, amiből sosem gyógyult meg igazán, végül 1968-ban elhunyt.[5]

Helen életének további részében Winnie Corbally lett a kísérője.[5]

Politikai tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keller világhírű szerző és szónok lett. A fogyatékos emberek és számos más ügy szószólójaként emlegetik. Pacifista suffragette volt, Wilson-ellenes, radikális szocialista, egyetértett a születésszabályozással. 1915-ben megalapította a Helen Keller International nevű non-profit szervezetet a vakság megelőzésére. 1920-ban részt vett az American Civil Liberties Union (ACLU) megalapításában. Keller és Sullivan több mint 39 országban fordultak meg, számos alkalommal jártak Japánban, ahol a japánok különösen a szívükbe zárták őket. Keller minden amerikai elnökkel találkozott Grover Clevelandtől Lyndon B. Johnsonig, és jó néhány híresség, például Alexander Graham Bell, Charlie Chaplin, Mark Twain barátságát élvezte. Keller az Amerikai Szocialista Párt tagjaként gyakran kampányolt és írt a munkásosztály támogatására 1909 és 1921 között. A szocialista párti Eugene V. Debs elnökjelölt támogatója volt.

Miután Keller kinyilvánította szocialista nézeteit, azok az újságírók, akik bátorságáról és intelligenciájáról zengtek, hirtelen fogyatékosságaival kezdtek foglalkozni. A Brooklyn Eagle (Brooklyni Sas) szerkesztője szerint „fejlődésének szemmel látható határaiból erednek a hibái”. Keller megválaszolt a szerkesztőnek, utalva a találkozásukra, amikor az újságíró még nem ismerte Helen politikai nézeteit.

Akkoriban a bókok, amikkel illetett, olyan szépek voltak, hogy még a gondolatukra is elpirulok. Azonban mióta szót emeltem a szocializmus mellett, arra emlékeztet engem és a közvéleményt, hogy siket és vak vagyok, így sokkal könnyebben követek el hibákat. Talán csökkent az intelligenciám az évek során, mióta legutóbb találkoztunk… Oh, nevetséges Brooklyni Sas! Szociálisan vak és siket lévén egy tűrhetetlen rendszert pártfogol, egy olyan rendszert, ami sokakat fizikailag megvakít és megsiketít, ami ellen küzdünk.[7]

1912-ben Keller csatlakozott az IWW avagy Wobblies néven is emlegetett Industrial Workers of the World (Ipari Munkások Világtanácsa) nevű szervezethez,[8] és azt nyilatkozta, hogy a parlamenti szocializmus „a politika mocsarába süllyedt”. Az IWW írója volt 1916 és 1918 között. A Why I Became an IWW (Miért lettem IWW-tag?) című művében[9] Keller részletezi, hogy tevékenységének mozgatórugója részben a vakság és más fogyatékosságok iránti érzékenysége:

Meghívtak egy bizottságba, amely a vakok helyzetének kivizsgálásával hivatott foglalkozni. Én, aki a vakságot olyasfajta szerencsétlenségnek tartottam, amiről az ember nem tehet, most először szembesültem a ténnyel, hogy ez az állapot nagyon is visszavezethető az önző és zsugori munkaadók teremtette rossz ipari körülményekre. Ráadásul ehhez még az áldatlan szociális helyzet is hozzájárul. A nőket a szegénység szégyenletes, vakságban végződő életre kényszeríti.

Az utolsó mondat a prostitúcióra és a vakságot okozó szifiliszre utal.

Keller és barátja, Mark Twain egyaránt radikális nézeteikkel voltak jelen a 20. század eleji amerikai szociális és politikai helyzetben, következésképp politikai álláspontjukat igyekeztek elrejteni a köztudat elől.[8]

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keller egyik legkorábbi írása tizenegy éves korából való (1891), és a „The Frost King” (A Fagykirály) címet viseli. Egyesek szerint a mű Margaret Canby The Frost Fairies (A Fagytündérek) című történetének plagizálása. Az ügy vizsgálata során fény derült arra, hogy Kellernek valószínűleg kriptomnéziája lehetett, azaz miután valamikor felolvasták neki Canby történetét, az emlék a tudatalattijában rejtve megmaradt, és mivel a felolvasás eseményét elfelejtette, a történetet úgy adta vissza, mintha maga találta volna ki.[5]

23 éves korában (1903) Sullivan és férje segítségével Keller kiadta önéletírását, amelyet főiskolás diákként írt. A kötet 21 éves koráig tartó életéről szól, és tartalmazza Keller levelezését.[5]

1908-ban Helen megírta a „The World I Live In” (A világ, amelyben élek) című alkotását, amiben bepillantást enged az olvasóknak a világgal kapcsolatos érzéseibe.[10] Az „Out of the Dark” (A sötétségből kifelé) egy szocializmusról szóló esszésorozat, 1913-ban jelent meg.

Spirituális önéletrajzi írása, a My Religion (Az én vallásom), 1927-ben látott napvilágot, majd Light in my Darkness (Fény a sötétségemben) címen újra kiadták. Kiállt a sokat vitatott misztikus Emanuel Swedenborg – aki állítása szerint látta az utolsó ítéletet és Jézus Krisztus második eljövetelét – tanai és az őt követő swedenborgiánusok mellett.

Keller összesen 12 könyvet és számos cikket írt.

Akita kutya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor Keller japáni útja során ellátogatott Akita tartományba 1937 júliusában, érdeklődött az 1935-ben elpusztult Hachikō, a híres akita kutya iránt. Elmondta egy japánnak, hogy szeretne egy akita kutyát. Egy hónap múlva megajándékozták a Kamikaze-go nevű kutyával. Amikor az eb kutyabetegségben kimúlt, a japán kormány hivatalosan Kellernek ajándékozta a kutya Kenzan-go névre hallgató testvérbátyját. Kellernek tulajdonítják, hogy ezt a kutyafajtát az említett két példány segítségével megismertette az Egyesült Államokban. 1938-ra meghatározták a fajtatisztaság standardját és kutyabemutatókat tartottak, de ez a tevékenység a második világháború kitörésekor megszűnt. Keller a következőt írta az Akita Journal-ban (Akita hírmondó):

Ha létezett valaha bundás angyal, az Kamikaze volt. Tudom, sosem fogok ugyanilyen gyengéd érzelmeket táplálni egyetlen házikedvenc iránt sem. Az Akita fajtában minden, engem vonzó tulajdonság megtalálható – gyengéd, megbízható és barátságos.[11][12]

Időskora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keller több ízben kapott stroke-ot 1961 során, így életének utolsó éveit otthonában kellett töltenie.[5]

1964. szeptember 14-én Lyndon B. Johnson elnök a Szabadságért Elnöki Érdemérmet adományozta Helen Kellernek, ami az Egyesült Államok két legrangosabb állampolgári kitüntetései egyike.[13] 1965-ben a New York-i Világkiállításon a Leghíresebb Hölgyek közé választották.[5]

Keller idős korának nagy részét a Vakok Amerikai Alapítványának javára szolgáló pénzgyűjtésnek szentelte. Álmában érte a halál 1968. június 1-jén, 26 nappal 88. születésnapja előtt, connecticuti otthonában, Arcan Ridge-ben. Gyászszertartására Washingtonban került sor, a Nemzeti Katedrálisban. Hamvait ott helyezték örök nyugalomra, állandó társai, Anne Sullivan és Polly Thompson földi maradványai mellé.[5]

Posztumusz kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helen Keller ábrázolása az Alabamában használt negyeddollároson
  • 1999-ben Keller felkerült a Gallup által létrehozott „A 20. század legkedveltebb alakjai” című listára.
  • 2003-ban Alabama híres leányának ajánlotta az itt vert negyeddollárost.[14]
  • Az Alabama állambeli Sheffieldben róla neveztek el egy kórházat.[15]

Helen Keller ábrázolásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keller életét több formában feldolgozták. Szerepelt a Deliverance (Szó-kimondás) című, róla szóló 1919-es némafilmben, amely melodramatikus, allegorikus stílusban meséli el életét.[16]

A The Miracle Worker (Csodatévő) egy drámai irodalmi ciklus, amelyet kizárólag Keller önéletírásából alkottak. A különféle drámák mind Keller és Sullivan kapcsolatát ábrázolják, ahogyan a tanár a gyermeket a szinte állati vadságból a műveltség, aktivitás, és ismert értelmiségiek körébe vezette. A ciklusok közös címe Mark Twaintől való, aki „csodatévőként” emlegette Sullivant.

A drámákból először 1957-ben készült a Playhouse 90 című tévéjáték, amelynek forgatókönyvét William Gibson írta. A könyvből 1959-ben Broadway-előadást rendezett, és ebből készült 1962-ben az az Oscar-díjas film, amelyet 2000-ben a Disney stúdió újra feldolgozott. Ez utóbbi az első olyan film, amelyben megjelenik, hogy Keller a társadalmi esélyegyenlőség szószólója volt. Több dokumentumfilmet és tévéfilmet készítettek az életéről.

A hindi Bollywood-féle, 2005-ös Black (Fekete) című mozi javarészt Keller történetén alapul gyermekkorától a diplomaszerzéséig. Ugyanabban az évben a Swedenborg Alapítvány bemutatta a Shining Soul: Helen Keller's Spiritual Life and Legacy (Ragyogó lélek: Helen Keller spirituális élete és öröksége) című dokumentumfilmet. A film központi témája, hogy hogyan hatott Emanuel Swedenborg spirituális teológiája Keller életére, és mennyire inspirálta ez a három fogyatékossága: vaksága, siketsége és súlyos beszédnehézségének legyőzésére.

2008-ban az Arcana Comics megkezdte a Helen Killer című képregény kiadását, amelyben a főiskolás korú Keller egy olyan eszközt kap, amellyel nemcsak látni és hallani lesz képes, hanem annyira javítja a fizikai képességeit, hogy felbérelik az Egyesült Államok elnökének védelmére.[17][18]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Helen Keller című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Virtual tour of Ivy Green, Helen Keller's birthplace and Official site of Ivy Green, Helen Keller's birthplace
  2. American Foundation for the Blind
  3. Meshcheryakov, Alexander. Awakening to Life. Progress Publishers Moscow, pp. 55–70. o (1979. április 15.) 
  4. Worthington, W. Curtis. A Family Album: Men Who Made the Medical Center, Medical University of South Carolina. ISBN 978-0871524447 
  5. ^ a b c d e f g h The life of Helen Keller
  6. The Life of Helen Keller
  7. Keller, Helen: How I Became a Socialist. (Hozzáférés: 2007. augusztus 27.)
  8. ^ a b Loewen, James W.. Lies My Teacher Told Me: Everything Your American History Textbook Got Wrong, Touchstone Edition, New York, NY: Touchstone, 20–22. o [1995] (1996). ISBN 0-684-81886-8 
  9. "Why I Became an IWW" in Helen Keller Reference Archive from An interview written by Barbara Bindley published in the New York Tribune, January 16, 1916
  10. Keller, Helen. The World I Live In, NYRB Classics 2004, New York: NYRB Classics [1908] (2004). ISBN 978-1590170670 
  11. The Akita Inu: The Voice of Japan by Rick Beauchamp in Dog & Kennel
  12. Helen Keller: First Akitas in the USA
  13. Presidential Medal of Freedom, Helen Keller
  14. A likeness of Helen Keller is featured on Alabama's quarter
  15. Helen Keller Hospital website
  16. Deliverance (1919). (Hozzáférés: 2006. June 15.)
  17. Cronin, Brian: Helen Killer #1 Review. Comics Should Be Good, 2008. április 23. (Hozzáférés: 2008. április 23.)
  18. Helen Killer. Arcana Studios. (Hozzáférés: 2008. április 23.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Helen Keller témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Helen Keller témájú médiaállományokat.

Keller művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]