Sztankay István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sztankay István
Antal Imre Sztankay István.jpg
Sztankay István (jobbra) és Antal Imre a Bors című televíziós sorozatban, 1968-ban
Életrajzi adatok
Született 1936. február 14.
Budapest
Elhunyt 2014. szeptember 12.[1] (78 évesen)
Budapest
Házastársa Mészöly Júlia
Kun Magda
Sárközi Györgyi
Bedők Bea
Pályafutása
Aktív évek 19592013
Híres szerepei Bors Máté
(Bors)
Díjai
Kossuth-díj 1998
Jászai Mari-díj 1966, 1974
Érdemes művész 1978
További díjak SZOT-díj (1970)
A Nemzet Színésze (2012)

Sztankay István weboldala
Sztankay István az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Sztankay István (Budapest, 1936. február 14.Budapest, 2014. szeptember 12.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, érdemes művész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesten született 1936. február 14-én. Édesapja görög katolikus pap volt. Gyermekkorában Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába járt.

Mielőtt felvették volna a Színház- és Filmművészeti Főiskolára (háromszor felvételizett), segédkántorként, kifutófiúként, földalatti építkezésen csillésként és anyagmozgatóként dolgozott. Harmadik felvételijén, 1957-ben arra a kérdésre, hogy mi az édesapja, azt felelte, hogy pásztor. Persze később kiszedték belőle, hogy lelkipásztor, ennek ellenére fölvették. 1961-ben diplomázott, és Miskolcra szerződött. 1963 és 1974 között a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, majd 1990-ig a Madách Színház társulatához tartozott. Rövid szabadúszás után 1991-től nyugdíjba vonulásáig a József Attila Színház tagja volt.

A filmszerepei hozták meg az országos ismertségét. Az 1963-ban készített Hattyúdal és az 1968–71 között vetített Bors című tévésorozat címszerepének köszönhetően az egyik legnépszerűbb magyar színművész lett.[1] Gyakran szinkronizált is, legtöbbször Jean-Paul Belmondót és Tony Curtist, de alkalmanként másokat is, például Johnny Cash countryénekest a Columbóban, vagy Danny DeVitót Pingvinként a Batman visszatér című filmben.

A színész legendás párost alkotott Schütz Ilával, a Jövőre, veled, ugyanitt című darabot 500-szor adták elő. De kapcsolatuk a tévére is kiterjedt, házaspárt játszottak A 78-as körzet című tv-sorozatban és a Szeszélyes évszakok Ihos József által írt családrovatában, a Szeszélyes családban is házaspárt játszottak, melyben Fónay Márta játszotta az anyóst[2].

Élete utolsó éveiben átmenetileg visszavonult, de 2012-ben a fia életéről szóló színdarabban újra játszani kezdett a Pesti Magyar Színházban[3]. 2013-ban azonban végleg visszavonult a színpadi szerepléstől.

2012. január 24-én a Nemzet Színészévé választották Garas Dezső helyére.[4]

2014. szeptember 26-án kísérték utolsó útjára a budapesti Farkasréti temetőben.[5]

Fontosabb szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 130. Ugyanitt százhuszonnyolc színházi fotón is látható.[6]

Rendezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Égrenyíló ablak (1959)
  • Az ígéret földje (1961)
  • Májusi fagy (1961)
  • Hattyúdal (1963)
  • Párbeszéd (1963)
  • A szélhámosnő (1963)
  • Másfél millió (1964)
  • Húsz óra (1965)
  • Déltől hajnalig (1965)
  • Az orvos halála (1965)
  • Szentjános fejevétele (1965)
  • Egy szerelem három éjszakája (1967)
  • Bolondos vakáció (1968)
  • A Hamis Izabella (1968)
  • Virágvasárnap (1969)
  • Hazai pálya (1969)
  • Ismeri a szandi-mandit? (1969)
  • Az alvilág professzora (1969)
  • Utazás a koponyám körül (1970)
  • Szép magyar komédia (1970)
  • Kapaszkodj a fellegekbe! I-II. (1971)
  • A svéd, akinek nyoma veszett (1980)
  • Játszani kell (1984)
  • Retúr (1996)
  • Waterlooi győzelem (2000)
  • Egyetleneim (2006)

Tévéfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legenda a vonaton (1962)
  • Karácsonyi ének (1964)
  • Az idegen ember (1964)
  • Szeptember (1964)
  • Topaze (1967)
  • Az Aranykesztyű lovagjai (1968)
  • Egy, kettő, három (1968)
  • Bors (1968)
  • Olyan korban élünk 1-5. (1966–1967)
  • A szerelem ára (1967)
  • Varsói melódia (1969)
  • Voronyezs (1970)
  • A képzelt beteg (1971)
  • Öt férfi komoly szándékkal (1971)
  • Holló a hollónak (1972)
  • Irgalom (1973)
  • Dunakanyar (1974)
  • Uraim, beszéljenek! (1974)
  • Czillei és a Hunyadiak (1975)
  • Egy csók és más semmi (1975)
  • Robog az úthenger (1. rész) (1977)
  • A nép ellensége (1978)
  • A miniszterelnök (1978)
  • Csillag a máglyán (1979)
  • Az isztambuli vonat 1-6. (1980)
  • Vénasszonyok nyara (1980)
  • Petőfi (2-3. rész) (1981)
  • Vannak még angyalok (1981)
  • A 78-as körzet (1982)
  • Mint oldott kéve (1983)
  • Gyalogbéka (1985)
  • Kártyaaffér hölgykörökben (1987)
  • Erdély aranykora (1989)
  • Gül Baba (1989)
  • Kutyabaj (1992)
  • Így írtok ti (1994)
  • A körtvélyesi csíny (1995)
  • Ötvenéves találkozó (2002)

Szinkronszerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangjátékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Óz, a nagy varázsló (1980) .... Oroszlán
  • Csipkerózsika (1986) .... Király

Hangoskönyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A csuka parancsára (Puskin meséi és orosz népmesék) (2006)
  • Szerelmes költők, szerelmes versek (közreműködő)

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sztankay Istvánnak négy felesége volt, az elsővel, Mészöly Júliával még a főiskolán ismerkedtek össze. Második felesége Kun Magda színésznő, aki gyermekeinek az édesanyja (Ádám újságíró, és Orsolya színésznő). A harmadik Sárközy Györgyi kozmetikus volt.[8] Halála előtt nem sokkal negyedszerre is megnősült és 78 éves korában elvette barátnőjét, Bedők Beát, akivel nyolc éve már együtt éltek.[9][10] Érdekes hobbinak hódolt: szenvedélyesen gyűjtötte a zseblámpákat és a rádiókat.

Róla[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sas György: Újra veled, ugyanitt – Schütz és Sztankay (Editorg Kiadó, Budapest, 1989) ISBN 963-02-6755-1

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Dull Szabolcs: Meghalt Sztankay István (magyar nyelven). index.hu, 2014. szeptember 12. (Hozzáférés: 2014. szeptember 13.)
  2. Hajdu Edit: "Sztankay István mélyen érző, önmarcangoló ember volt". Hír24. 2014. szeptember 13.
  3. Sztankay István visszatér a színpadra. Hír24. 2012. június 11.
  4. Sztankay István a Nemzet Színésze (magyar nyelven). Népszabadság Online / nol.hu, 2012. január 24. (Hozzáférés: 2014. szeptember 13.)
  5. http://www.kiskegyed.hu/sztarok/magyar-sztarok/fotok-sztankay-istvan-temeteserol-131671
  6. 2011. június 27.-i lekérdezés
  7. Karuczka Zoltán: Szép volt, fiúk! - Karuczka Zoltán az angyalföldi énekes focistákról (magyar nyelven). Fenyő Miklós – Tasnádi István: Aranycsapat. szinhaz.net. (Hozzáférés: 2014. szeptember 13.)
  8. Varga Ferenc, Kling József: Meghalt Sztankay István (magyar nyelven). origo.hu, 2012. január 24. (Hozzáférés: 2014. szeptember 13.)
  9. Sztankay István 78 évesen megnősült (magyar nyelven). storyonline.hu, 2014. február 21. (Hozzáférés: 2014. szeptember 13.)
  10. Molnár Piroska piramistölgyével gazdagodott a Színészliget (magyar nyelven). bogacs.hu. (Hozzáférés: 2014. szeptember 13.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]