Az idő urai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az idő urai
(Les Maîtres du temps)
Rendező René Laloux
Producer Jacques Dercourt
Michel Gillet
Roland Gritti
Salunsinsky Miklós
Alapmű Stefan Wul: L’Orphelin de Perdide
Forgatókönyvíró Jean Giraud (a stáblistán: Moebius)
René Laloux
Jean-Patrick Manchette
Főszerepben Jean Valmont
Michel Elias
Frédéric Legros
Yves-Marie Maurin
Monique Thierry
Sady Rebbot
Zene Jean-Pierre Bourtayre
Pierre Tardy
Christian Zanesi
Operatőr Bacsó Zoltán
Klausz András
Kovács Mihály
Losonczy Árpád
Vágó Dominique Boischot
Díszlettervező Jean Giraud (a stáblistán: Moebius)
Gyártás
Gyártó Télécip
TF1 Films Production
WDR
SWF
SSR
BBC
Pannónia Filmstúdió
Hungarofilm
Ország  Franciaország
 Magyarország
 Svájc
 Egyesült Királyság
 NSZK
Nyelv francia
Időtartam 78 perc
Képarány 1,85:1
Forgalmazás
Forgalmazó Franciaország (CCFC)
Franciaország (RUSCICO)
Magyarország Mokép
Bemutató Franciaország 1982. március 21.
Magyarország 1983. szeptember 29.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

Az idő urai (eredeti cím: Les Maîtres du temps) színes, franciamagyar koprodukcióban készült legendás sci-fi rajzfilm, mely 1982-ben készült Stefan Wul francia író L’Orphelin de Perdide [„A Perdide bolygó árvája”] című kultikus regénye alapján (1958). A filmet René Laloux rendezte.

A filmet Moebius látványtervei keltették életre, és a Pannónia Filmstúdió művészei népesítették be fantasztikus lényekkel, felejthetetlen kreatúrákkal.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történet egy kisfiúról, Pielről szól, aki egy veszélyes, lakatlan bolygón, a Perdide-en ragadt, miután apja meghalt egy balesetben. Apja egyik barátja, Jaffar, egy űrhajó kapitánya a megmentésére igyekszik, miközben hajója fedélzetén egy bolygó száműzött hercegét (Matton) és annak feleségét (Belle) szállítja. A gonosz herceg megpróbálja megakadályozni, hogy Jaffar leszálljon a Perdide-en, mert ez nagy kitérőt jelent nekik.

Claude a veszélyes Perdide bolygón szenved balesetet. Kisfia, Piel sértetlenül megússza. Claude segítséget kér egy különleges adóvevőn keresztül (Miki) barátjától, Jaffartól, aki űrhajóján egy bolygó szökött hercegét és annak feleségét szállítja. Jaffar változtat az útiterven, és leszállni készül a Perdide-en, ami nagy kitérőt jelent a lopott kincseit mentő Matton hercegnek. A herceg aljas eszközökkel megpróbálja tőrbe csalni Pielt. Miután leleplezték szándékait, elzárják, de két felelőtlen gondolatlátó „mákvirág” megszökteti.

Jaffar a szökött bűnöző Matton herceg után ered, és leszáll egy bolygón, ahol mindketten az arctalanok fogságába kerülnek. Jaffar szerencsésen megmenekül, és a kis manócskák segítségével többedmagával visszatér a hajóra, ahol Jaffar barátja, Silbad, a vén űrmatróz várja, aki korábban csatlakozott a mentőakcióhoz. Silbad furcsa figura, akinek a gyermekkorát teljes homály fedi. Sok kalandon keresztül az Idő Urai a Perdide-et a múltba küldik. Az öreg Silbad, miután az űrnek egy az Idő Urai által megfiatalításra kijelölt zónájába kerülnek, idős kora miatt életveszélyes állapotba kerül. Kiderül, hogy Silbad nem más, mint Piel a jövőben.

A szereplők hangjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fantafestival (1982)
    • Díj: legjobb gyermekfilm – René Laloux, Jean Giraud
  • Espinho, CINANIMA, Nemzetközi Animációsfilm-fesztivál (1982)
    • Díj: legjobb egész estés film
  • Academy of Science Fiction, Fantasy & Horror Films (1983)
    • Jelölés: Szaturnusz-díj (legjobb animációs film)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]