Psota Irén (Budapest, 1929. március 28. –) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésznő, A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze és Kiváló Művésze, Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Gyermekkorától színészi pályára készült. Eleinte Dávid Irén néven játszott.
Szülei: Psota István és Dávid Ilona voltak. [1]1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1952-ben leszerződött a Madách Színházhoz, ahol 1980-ig volt. 1980-1982 között a Népszínház, majd 1982-1990 között a Nemzeti Színház tagja lett. 1990-ben visszatért a Madách Színházba.
A Madách Színházban olyan színészóriásokkal játszott együtt, mint például, Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Tolnay Klári, Gábor Miklós. Minden műfajban otthon érzi magát. Az általa ábrázolt alakoknak szinte nincsenek határai. Szerepei a tragédiától, a musicalen át, a vígjátékokig terjednek. Groteszk, olykor fanyar, temperamentumos, szelíd, vad, kemény, lágy, letisztult, vibráló. Minden szerepét összetetten, egyedi módon ábrázolja. A tragédiákban finoman meg tudja csillogtatni a humort, épp úgy, mint a vígjátéki szerepeiben a rejtőzködő tragédiát. Teszi mindezt a csak rá jellemző egyedi, utánozhatatlan gesztusaival, senkivel össze nem téveszthető orgánumával. Számos filmben nyújtott felejthetetlen alakítást.
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 127; ugyanitt százhetvenhat színházi felvételen is látható.[2]
|
|
|
Psota Az oroszlán ugrani készül-ben (1969)
|
- Szerelmeim, szerepeim és a szemtanúk (Iris Kiadó, 1988)
- PSOTA (Urbis Kiadó, 2004)
- Csak a halálom előtt olvasható el, de siess! (Urbis Könyvkiadó Kft., 2008)
- ↑ MTI ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
- ↑ 2013. január 14-i lekérdezés
|
A Színház- és Filmművészeti Főiskola 1952-ben oklevelet szerzett hallgatói |
|
| Színészek |
|
|
| Színházrendezők |
|
|
| Filmoperatőrök |
|
|
| Filmrendezők |
|
|
Budapest
