Hacser Józsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hacser Józsa
Életrajzi adatok
Születési név Hatscher Jozefin Mária
Született 1931. április 4.
magyar 1919-1946 Kispest
Elhunyt 2014. március 4. (82 évesen)
magyar Siófok
Pályafutása
Aktív évek 19502006
Díjai
Jászai Mari 1963, 1977
További díjak Aase-díj (1989)
A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1995)
Kabos Gyula-díj (1997)
Hekuba-díj (2000)

Hacser Józsa az IMDb-n

Hacser Józsa (született Hatscher Jozefin Mária; Kispest, 1931. április 4.Siófok, 2014. március 4.[1]) kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1931-ben született, szegénységben és nélkülözésben nőtt fel Budapesten egy apró pincelakásban, a Baross utca 108-ban. Édesanyja nyomdásznő, édesapja ezüstműves volt. A második világháború alatt édesapja a Donnál harcolt, édesanyjával fél évre egy pincében húzták meg magukat a bombázások miatt, éheztek, de a nehézségek ellenére is túlélték ezt az időszakot. 1946-ban és 1947-ben édesapjával ezüstművesként dolgozott, majd a magasabb bér reményében elhelyezkedett a Rózsa Ferenc utcai jelvényszövetkezetben, ahol a kitüntetéseket és kitűzős jelvényeket zománcozta. Először 16 évesen felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, majd 17 évesen, másodszori próbálkozásra – 1948-ban – felvételt nyert Gellért Endre osztályába. Főiskolai tanulmányait a nagy pedagógus-rendező Gellért Endre mellett többek között olyan kiválóságok segítették, mint például a színészóriás Rátkai Márton, a háromszoros Kossuth-díjas filmrendező és színészpedagógus Nádasdy Kálmán, az elismert rendező-színész Vámos László, vagy például Olthy Magda, a Nemzeti Színház csillaga.

A pályámat statisztálással kezdtem főiskolásként. 1948: Belvárosi Színház, Bárdos Artúr igazgatása alatt ment Az ördög cimborája című Bernard Shaw-darab, Bulla Elma, Lehotay Árpád, Pándy Lajos játszottak benne. Tulajdonképpen azzal kezdődött. Volt egy barátnőm, Sebestyén Évike, a nagy Sebestyén dinasztia egyik tagja, vele együtt jártam a Főiskolára.

Hacser Józsa

Főiskolai tanulmányai alatt is már szerepel statisztaként és kisebb szerepekben a belvárosi Úttörő Színházban. 1952-ben diplomázott, majd rögtön a Miskolci Déryné Színházhoz - későbbi nevén Miskolci Nemzeti Színház - szerződtette Bozóky István színházigazgató, ahol négy évadot tölt el olyan művészek társaságában, mint Agárdy Gábor, Szirtes Ádám, Barta Mária, vagy Galambos Erzsi. Számtalan naiva- és karakterszerepet eljátszott Miskolcon 1952 és 1956 között, de komoly sikereket ért el drámai szerepekben is: többek között Hamlet Opheliájában és az Antigoné Ismenéjében is emlékezeteset alakított. Bár kiváló társulatban remek szerepeket kapott, azonban nyilatkozataiban említette, hogy a színház akkori főrendezőjével, Kazimir Károllyal szókimondó természete miatt nem volt felhőtlen a munkaviszonyuk.

1956–1993 között a Jókai Színház, majd a Thália Színház illetve az Arizona Színház tagja, 1994-től a Soproni Petőfi Színház tagja volt.

Groteszk, humoros alakok, valamint drámai szerepek megformálásával tűnt ki. Számos filmben hallható a hangja szinkronszínésznőként.

Színpadi szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 124; ugyanitt hatvanhat színházi felvételen is látható.[Mj. 1]

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tévéfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szinkronszerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2014 március 5.-i lekérdezés
  2. Az első pontosan regisztrált szerepe a Színházi Adattárban. 1950. május 18. Úttörő színház
  3. Az utolsó regisztrált bemutatója: Buda Stage (IBS) 2002. november 13.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]