Kocsis István (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Disambig gray.svg  Ez a szócikk íróról, drámaíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Kocsis István (egyértelműsítő lap).

Kocsis István (Ombod, 1940. május 7. –) erdélyi magyar író, drámaíró.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Középiskoláit Szatmárnémetiben végezte 1956-ban, de csak 1965-ben szerezte meg diplomáját a kolozsvári egyetem magyar nyelv és irodalom szakán. Első, egyfajta erkölcsi imperatívuszt képviselő karcolatai, novellái a közbeeső időszak vidéki élményeiből ihletődtek (katonai szolgálat, képesítés nélküli tanítóskodás Avasújvárosban, majd Kőszegremetén), melyek íróvá érlelték. Államvizsga után a bukaresti Pionír című hetilaphoz nevezték ki, 1967 őszén átkerült az Ifjúmunkáshoz. Az itt töltött két év – olyan szerkesztőségi közösségben, amelynek Gálfalvi György, Aradi József volt akkoriban a tagja – lényegesen alakította valóságismeretét, világlátását. Riporteri munkáját 1969-től a kolozsvári Utunk belső munkatársaként is folytatta; 1984-ben Budapestre települt át, ahol a Népszínház, majd a televízió dramaturgja lett.

Munkássága [szerkesztés]

1965-ben mutatkozott be novellistaként, írásait az Utunk és a Korunk sűrűn közölte. Szabó Gyula beajánlásával megjelent Forrás-kötetében (Egyenletek, 1967) már drámát is találunk: ez a Megszámláltatott fák, szakítva az antifasiszta irodalom korábbi sablonjával, magatartás-típusokat állít reflektorfénybe. A hatalom kiszolgálóit és kiszolgáltatottjait nem választja el élesen egymástól, sőt a főhősben, Ranke őrnagyban a megszálló hadsereg humanista tisztjének illúziójáról, súlyos lelki konfliktusáról tud lényegesen újat, a korra jellemzőt mondani. (A dráma Szatmáron sikeres előadásban került színpadra, majd a bukaresti televízió magyar adása filmváltozatát is bemutatta.) Hasonló erkölcsi dilemmákat vizsgált történelmi keretben 1969-ben írt Martinovics-drámájában (A nagy játékos) is: lehet-e az ellenséges hatalommal szövetkezve harcolni a szabadságért, haladásért? A vitadráma statikus voltát a gondolatok súlyos tétje oldja. Az "örömteremtés" visszájára fordulását példázza a harmadik, Stuart Mária tragédiájából ihletődött dráma, A korona aranyból van.

Monodrámáinak sorát a Bolyai János estéje (1970) nyitotta meg, s lényegében ezzel kezdődött a Kocsis István-művek színpadi sikere (kitűnő színészek egymással valósággal versengve adták elő számos színházban). Az élete alkonyán álló híres matematikusban a megaláztatott embert idézi az olvasó elé, a fényes sikereket s a nagy megalkuvásokat elkerülő, magányos tudóst, aki leszámol ugyan illúzióival, mégis mindegyre visszatér a gondolathoz: "Az ember akkor ember, ha összes választási lehetőségei közül mindig a legnehezebbet választja." Magára maradt, szigorú erkölcsű történelmi egyéniségek többi hősei is: Árva Bethlen Kata, Széchenyi István, Jászai Mari.

Határhelyzeteket, a választás, a döntés pillanatait vetíti ki az egyetemes művelődéstörténet olyan figuráiba, mint van Gogh és Gauguin (Tárlat az utcán) vagy Magellán. Előző drámahőseinek jóságkomplexusai, "játékai" se voltak függetlenek a közösség problémáitól, mégis ők elsősorban egyéniségük integritását óvták; Magellán a magányt már egyértelműen a közösségért vállalja. Van Gogh sorsában, művészetében a szerző a szülőföld elszakíthatatlan erejét látja. Megpróbálkozott a parabola-drámával (Játék a hajón, 1968) és a riport-drámával is (Nem zárjuk kulcsra az ajtót, 1978).

Korai drámáit többször is átdolgozta, némelyiket (Vincent van Gogh) monodrámásította.

Művei [szerkesztés]

  • Játék a hajón, 1968
  • A korona aranyból van, 1973
  • Magellán, 1974
  • Árva Bethlen Kata, monodráma, 1975
  • Tárlat az utcán, 1973
  • A nagy játékos (Martinovics utolsó napja), 1976
  • Bolyai János estéje, monodráma, 1970
  • A fehér kesztyű, novellák, jelenetek, Kriterion, Bukarest, 1978
  • Nem zárjuk kulcsra az ajtót, 1978
  • Megszámláltatott fák, 1982
  • Széchenyi István, 1984
  • Jászai Mari 1984
  • Az áldozat – Árpád-házi Szent Margit, 1989
  • Báthory István, 1990
  • Történészek a kereszten avagy Az áldozatok bosszúja. Regény a román történelemhamisításról, Püski, Budapest, 1991
  • A meztelenigazságért: a magyar-román viszony megromlásának története, Püski, Budapest, 1994
  • A Szent Korona tana, Püski, Budapest, 1995
  • A megkoronázott, dráma, Felsőmagyarország Kiadó, 1996
  • A Szent Korona misztériuma, Püski, Budapest, 1997
  • A szakrális fejedelem, Püski, Budapest, 1999
  • Magyarország Szent Koronája, Püski, Budapest, 2000
  • Széchenyi István. A magyarságtudat regénye, Püski, Budapest, 2002 ISBN 9639337625
  • A táltos paripa, Püski, Budapest, 2008

Felhasznált források [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kocsis_István_(író)&oldid=13481090”