Tartuffe
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
A Tartuffe (Tartuffe, ou l'Imposteur) Molière, a 17. századbeli francia színdarabíró talán leghíresebb vígjátéka. 1664-ben írta, és ugyanebben az évben mutatták be Versailles-ban. A darabot szinte azonnal cenzúrázták a XIV. Lajos királyt körülvévő, jámbor udvari emberek felzúdulására (les dévots - odaadó hívek). Bár a királynak nem volt személyes érdeke a darabot betiltani, befolyásos udvara hatására mégis megtette. Ugyan ezek az emberek mind mélyen vallásosnak mutatkoztak, a valóságban javarészük hipokrita volt; őket, és a hozzájuk hasonló képmutatókat pellengérezte ki Molière a Tartuffe-ben. A név a francián kívül még sok más nyelvbe is beépült, szinte szimbólumává vált a vallásos jámborságot megjátszó ember karakterének.
A darab öt felvonásos.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Főszereplők
- Orgon, a ház ura és Elmire férje
- Elmire, Orgon második felesége
- Madame Pernelle, Orgon anyja
- Damis, Orgon fia
- Mariane, Orgon lánya és Valère eljegyzettje
- Tartuffe, egy hamisan vallásos férfi
Ezenkívül rokonok, szobalányok, szolgálók, és Argas, Orgon barátja; Argas bizonyos dokumentumokat bíz Orgonra, amit Tartuffe ellop azzal a céllal, hogy felhasználja Orgon ellen. Argas nem jelenik meg a színpadon, csak emlegetik.
Színtér: Párizs, 1660-as évek, Orgon háza
[szerkesztés] A cselekmény összefoglalója
Orgon, a jómódú francia, anyjával, Madame Pernelle-el együtt egy látszólag mélyen vallásos, cselszövő kalandor, Tartuffe befolyása alá kerül. Színleli az erkölcsös embert, viselkedése és beszédmodora erényesen kenetteljes. A családtagok Tartuffe karakterén hamarosan átlátnak, de Orgont és anyját nem tudják meggyőzni arról, hogy a férfi egy kalandor. Érdekes módon, célját nem hazugsággal akarja elérni, hanem azzal, hogy Orgont, mint a ház urát, a család feletti hatalom gyakorlására ösztönzi. Arra számít, hogy Orgon manipulálásán keresztül majd ő lesz az igazi úr. Tartuffe lépésről lépésre közeledik céljához: törvényes kontroll alá igyekszik helyezni Orgont és családját. Terve az, hogy feleségül veszi Mariane-t, Orgon lányát, és a házasságon keresztül ellopja Orgon vagyonát. Mariane és Valère ekkor már jegyesek. Ennek ellenére Orgon kijelenti, Mariane-t Tartuffe-höz adja feleségül.
A lány kétségbeesik, és ennek hatására a család kidolgoz egy tervet Tartuffe lebuktatására. Madame Pernelle szobalánya kíséretében eltávozik, szidva a család magatartását a "szent emberrel" szemben. A családtagok Orgon feleségét, Elmire-t ráveszik arra, hogy kettesben találkozzon Tartuffe-el, aki majd bevallja Elmire iránti vágyait: mint vendégnek, azonkívül vallásos embernek, ezt természetesen bűn lenne elkövetni, tehát vallomása végre ellene szólna. Tartuffe meg is próbálja Elmire-t elcsábíani, de Orgon fia, Damis, aki a háttérben hallgatódzik, nem tudja tovább szó nélkül viselni a dolgokat. Kiugrik rejtekhelyéről és leleplezi Tartuffe-öt. Tatruffe először megijed, de mire Orgon belép, összeszedi magát és felteszi jámbor, vallásos maszkját. Orgon meg van győződve, hogy Damis hazudik, és kiparancsolja fiát a házból. Tartuffe azt tanácsolja Orgonnak, leckéztesse meg Damist és a család többi tagját: engedje meg, hogy Elmire közelében maradhasson. A hiszékeny Orgon ebbe beleegyezik, sőt, vagyonát is Tartuffe-re írja. Elmire eldönti, hogy ezúttal határozottabban lép fel a kalandorral szemben. Megkéri Orgont, legyen tanúja a Tartuffe-fel való második találkozásnak. Orgon az asztal alá bújik, mindent hall, kimászik az asztal alól, készen arra, hogy Tartuffe-öt kizavarja a házból.
Csakhogy ettől a jámbor hívőtől nem lehet olyan könnyen megszabadulni. Tartuffe előkeríti azokat a bizonyos dokumentumokat amik Orgon számára problémát jelentenének, és elmegy a törvényszéki végrehajtóért, hogy Orgont letartóztattassa. Meglepetésére, a rendőr Orgon helyett őt tartóztatja le. A király – aki közben értesült mindarról ami Orgon házában lezajlott - az utolsó pillanatban közbelép, és Tartuffe-öt börtönbe zárják. Madame Pernelle visszatér, meggyőződik Tartuffe csaló mivoltáról, és az egész család boldog, hogy megszabadult a kalandortól, akiről kiderül, hogy mániákus bűnöző.
Molière az egész darabot alexandrinusokban, tehát 12-tagú sorokban, és rímelő verspárokban írta meg.
[szerkesztés] Problémák a színdarab körül
Bár a közönségnek, sőt a királynak is tetszett a darab, a társadalom különböző klikkjei azonnal megtámadták. Ilyenek voltak a római katolikus egyház, a francia felsőosztály, és egy, a társadalom hátterében működő befolyásos vallási szervezet mely a Compagnie du Saint-Sacrement nevet viselte. A párizsi érsek felhívást adott ki, melyben kiközösítéssel fenyegette mindazokat akik a darabot megnézik, játszanak benne, vagy akár elolvassák. Hogy az egyházat megbékítse, Molière újraírta a színdarabot, címéül a L'imposteur-t választotta. Tartuffe helyett a főszereplőt Panulphe-nek hívta, és letompította a vallást kritizáló részeket. A változtatások ellenére az egyház nem engedett; XIV. Lajos támogatása nélkül Molière-t a katolikus egyház minden bizonnyal kiközösítette volna. Ugyan a nyilvános előadásokat betiltották, az arisztokrácia számára megengedték, hogy a darabot magánelőadásokon bemutathassák. 1669 után, amikor Molière ellenfelei kezdték elveszteni befolyásukat, végre megengedték, hogy színpadra vigye a darab utolsó verzióját. Ennyi probléma után azonban az író eldöntötte, a jövőben tartózkodni fog az ilyen metszően éles darabok megírásától.
1667-ben Molière a Tartuffe körül viharzó kritikára egy nyilvános levélben reagált (Lettre sur la comédie de l'Imposteur). Azt próbálta bizonyítani, hogy a komédia elkerülhetetlen eleme a jó és a rossz, az igaz és a hamis, a bölcsesség és a butaság szembeállítása. A humoros elemek arra szolgálnak, hogy megvilágítsák a racionális cselekedetet és gondolkodást. Levelében ezt írta: "A komédia az a látható forma amivel a természet ruházott fel mindent ami ésszerűtlen, azért, hogy meglássuk, és ugyanakkor el is tudjuk kerülni ezt az ésszerűtlenséget. Hogy fel tudjuk ismerni a komikust, tudnunk kell mi a racionális; meg kell látni annak hiányát, és ennek segítségével megállapítani miből is áll az ésszerűség...a komédia lényege tulajdonképpen az össze nem illő dolgokban rejlik...a hazugság, a leplezés, csalás, a tettetés, mindez csak szereplés ami nem egyenlő a valósággal, sőt annak egyenesen ellentmond – lényegében ez alkotja a komédiát."
[szerkesztés] Feldolgozások
a Nemzeti Színház
2009-es előadásában
Színpad
Az idők folyamán számtalan színház mutatta be a Tartuffe-öt a világ színpadain, vagy eredeti, vagy modernizált formájában. Az előadások helyeit és számait szinte lehetetlen nyomon követni.
Film
A német Ufa produkció 1926-ban (néma)filmre vitte a darabot Herr Tartüff címmel. Rendezője F. W. Murnau, címszereplője Emil Jannings volt. Lil Dagover Elmire szerepét, Werner Krauss Orgonét alakította. A 2007-ben készült Molière című francia film Tartuffe-el kapcsolatban sok direkt vagy indirekt utalást tartalmaz.
Opera
Kirke Mechem amerikai zeneszerző Tartuffe című háromfelvonásos operáját San Francisco (US) operaházában mutatták be először 1980-ban, nagy sikerrel.
[szerkesztés] Lásd még
- Molière
- Tartuffe (opera) (angolul)
- Álszenteskedés
[szerkesztés] Felhasznált források
[szerkesztés] Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Tartuffe című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.
